Ésszerű dolog, ha egy 35 éves férfi a szülőkhöz akarja hazavinni a barátnőjét, hogy ott lakjanak?

Nekem ert mar veget ilyen miatt kapcsolatom..

en mar evek ota onallo vagyok, magamat tartom fenn, ugy gondolom hogy ez egy 35 eves ferfitol is elvarhato, akar van parja, akar nincs

26N

19 éves koromtól külön élek a szülőktől és egyedül tartom el magam.

35 éves korra nem önálló? Brávó.

Attól függ, mi másfél évig laktunk anyósomnál, amíg összegyűjtöttük az önerőre valót és vettünk egy saját lakást. Valahol praktikus és anyagilag tényleg megéri. Nekem anyósommal jó a viszonyom, és amíg ott éltünk sem éreztem igazán kellemetlennek az együtt élést, pedig bár családi ház volt, nem külön lakrészünk volt, mint sokan megoldják, hanem csak szobánk.

Viszont ezt mint átmeneti helyzetet valószínűleg könnyebb volt elfogadnia mindegyik félnek. Azt nem tudom, hogy ha "állandóra" kellett volna ott lakni, milyen lett volna, de azért szerintem nem dőlt volna össze a világ akkor sem. Ha a pár anyagi helyzete úgy kívánja, és a szülőkkel is van olyan viszony, akkor szerintem nem olyan nagy probléma. Évszázadokon keresztül így éltünk, nyilván kényelmesebb külön, de azért ha szükség van rá, megoldható.

Viszont ha simán csak "nem szeretne" elköltözni otthonról, mert ő ragaszkodik a családi házhoz, akkor engem eléggé zavarna, hogy nem akar különálló életet kezdeni velem. Mert ez nekem ezt jelentené- megtehetné, de nem akarja. Ez engem jobban zavarna, mint a lakhatás tiszta ténye.

Egyébként én is 19 éves korom óta élek külön és önállóan a szüleimtől.

Ésszerűnek ésszerű a mai ingatlanárakat figyelembe véve.

Legtöbb ismerősöm így oldotta meg az összeköltözést, vegyes sikerekkel.

Mi is laktunk így átmenetileg, mondjuk egy 10-essel fiatalabbak voltunk akkor... Én azt mondom, időszakosan megjárja, mert nagyon jól lehet így spórolni, de egyrészt jó viszony kell hozzá (még úgy is lesznek konfliktusok), másrészt szerintem nagyon fontos, hogy valóban átmeneti megoldás legyen. Annak szuper, de nem több. Én legalábbis így vagyok vele.