Rendszeres hasís szívó, füves férfival milyen együtt élni?

Írtam a kérdésben, hogy csak annyit szívok, amennyi egyáltalán nem veszélyezteti a megélhetésem. Tehát nem szívok annyit mint a portugál haverom, aki havi 50 grammot simán elszív.

Igyekszem mindig úgy kijönni, hogy a hónap végén €1000 tisztán megmaradjon. Persze ez nem mindig sikerül. De ha nem is marad ennyi, nem sokkal kevesebbet rakok félre. De a vicces a sztoriban, hogy autóbiztosításra többet fizetek ki, mint fűre havi lebontásban.

Egyébként semmilyen szintetikus sz*rokat nem fogyasztok. Kizárólag coffeeshopból (vagy közeli ismerőstől) veszem.

Furcsán hangzik, de a fő ok a füvezésre számomra az incelség volt. Mindig is problémás volt nekem a társkeresés. Ennek a fájdalomnak az enyhítésére nagyon jó.

Magyarországon rosszabb volt, mert ott lévén, hogy csóróbb is voltam, tehát pénzem se lett volna rá plusz nem akartam sarki Rikárdóktól faforgácsos herbált venni nem használtam. Ellenben komoly alkohol problémáim voltak. Hónapokig súlyos alkoholizmussal küzdöttem. Mivel az alkohol nagyon jól enyhítette az incelséget.

Azonban mivel igencsak megcsappant a pénzem, plusz komoly hátrányaim is keletkeztek plusz utcára is kerültem pár napra leszoktam róla. Már több mint egy éve teljesen leszoktam róla, egyáltalán nem fogyasztok alkoholt. Nem is érzek semmi késztetést rá, inkább hányingerem lesz és rosszul leszek tőle (már csak egyetlen egy kortyocskától is, néha részeg emberek szagától is rosszul leszek).

Azonban hiába lábaltam ki teljesen magamtól az alkoholizmusból, ugyanúgy incel maradtam. Tehát nem igaz az amikor egyesek azt írják "küzd le a függőségeidet és majd jönni fog valaki az életedbe!"

Mert nem fog senki sem jönni. Semmi sem változott.

Így noha az alkoholizmus elmúlt, de az incelség (=magány) okozta fájdalom ugyanúgy megmaradt.

Amióta kimentem, ez sokkal kisebb lett.

Mivel anyagilag biztonságban vagyok, félre tudok tenni és tudok haladni az életben.

De hiába haladok munka vagy más téren az életben, az incelség változatlanul fennáll.

Így ennek nagyon jó kezelése a hasís.

Noha volt már többször, hogy teljesen elhagytam, de sosem szűnt meg az incelség. Így már végleg megdőlt számomra az a tévhit, miszerint ha ezt elhagyom majd pikk-pakk jönni fog valaki. Így nem akarom letenni.

Vagy így lesz majd valaki vagy nem (de nagy valószínűséggel nem lesz).

Szóval a füvezés számomra csak okozat. A tartós párkapcsolati magánynak más okozatai is vannak számomra. De ez az egyik. És ez olyan dolog, ami nem hátráltat, de mégis nagyon jól kezeli a lelki fájdalmat.

Azért nem hátráltat, mert eddig mindig el tudtam menni a munkahelyemre, kipihenten fel tudtam kelni és ha akarok el tudok menni programokra is. Ellenben az incelség okozta fájdalom nem elviselhetetlen. Furcsán hangzik, de lehet, hogy meg is mentette az életemet a fű. Mert enélkül lehet már véget is vetettem volna az életemnek egy rosszabb napon. De ehelyett csak rágyújtottam egy darabka hasra és filozófiákon, történelmi eseményeken, művészeten és egyéb mélyebb dolgokon gondolkodtam el, teljesen félretéve és mellőzve a nőket (pontosabban a hiányukat)