Aki még nem élt együtt senkivel azzal biztosan nehéz lesz az együttélés ?

41, biztos véletlen, hogy szinte teljesen kiveszett ez az együttélési forma.

Létezett és amíg nem volt más lehetőség működött is (már amennyire működött). Aztán, ahogy lett más opció, hopp vége szakadt. Több ismerősöm költözött össze fiatalon valamelyikük szüleinél, soha nem lett jó vége. De, hogy ne csak a "mai fiatalok" példáit hozzam, a nagyszüleim is utálták.

Hogy az alap kérdésedre válaszoljak, azért "baj" mert nagyon sok hátonütője van/lehet.

Egyrészt a pár nem alakíthat ki saját szokásokat, egy meglévő szokás-szabályrendszerbe kell beilleszkednie annak, aki odaköltözik. Másrészt 4 ember sokkal nehezebben alkalmazkodik egymáshoz, mint kettő. Emellett az idősebbek eleve nehezebben engedik el a megszokásokat, jobban elvárják, hogy hozzájuk legyen alkalmazkodva.

A pár soha nem lehet igazán kettesben, mert a szülők, ha külön házrészben élnek is, hallják, látják őket, bármikor átmehetnek, stb.

Ha pedig közös terek vannak, ez hatványozódik.

A szülőknek, bármennyire igyekeznek, a gyerekük mindig "gyerek" marad, előbb kezdik el irányítani, terelgetni, véleményezni a döntéseit, mint egy random felnőtt embernek. Ha a párja is ott lakik, ő is hamar így járhat. Ezt pedig a felnőtt "gyermek" is nehezen viseli, nem, hogy egy "idegen" felnőtt ember.

Lehetne még sorolni, de szerintem felesleges.

Van a többgeneráció együttélésének pozitív hozadéka, főleg, mikor megszületnek a gyerekek, (bár ott újabb feszültséget szító helyzetek is kialakulnak, az előbbieken túl) vagy, ha van háziállat és így van kire hagyni, ha nyaralnak stb.

De összességében, több a hátránya az ifjú párra nézve, mint az előnye, nem véletlenül választják nagyon kevesen önként.

Szerintem ezt nagyon fontos mérlegelni, mielőtt az ember összebútorozik. Bár a kérdező írta, hogy nem akarna odaköltözni.

Kérdező, azt is átgondoltam, hogy teszem azt a párod kiköltözik a szüleitől, de napi több órát el fog vinni az ő ápolásuk, amit szemben a mostani helyzettel egyértelműen tőled vesz majd el, illetve a közös nyaralásoktól, kirándulásoktól, később a gyerektől... és ha egyikük se dolgozik fixen, akkor anyagilag mindig rátok lesznek utalva és idővel természetes elvárás lesz, hogy az ápolásból te is kivedd a részed?

Értem én a szerelmet és, hogy mennyire rendes srác, de ezeken legalább egy komolyabb beszélgetés idejére érdemes elmerengni.

Egy ponton túl persze, az ember támogatja a családját, ellátja a szüleit, ha a párja szülei rokkannak meg, ott is besegít. Nem mindegy, hogy ezt 30 évesen, vagy 50 évesen kell elkezdeni.

"Az apja dolgozik amikor van mit" ebből nem az jött le, hogy nyugdíjas és mellette keperkedik. Így akkor gondolom anyagilag el vannak, csak fizikai segítség kell.

"Náluk nem szeretnék lakni, jobb külön DE elérhető közelségben ha gond lenne." Korábban azt írtad, minden nap ott kell lennie, mert állandó segítség kell. Nem "ha gond lenne", hanem előre láthatóan a mindennapi program része.

Nem azt írtam, hogy akkor egyből dobni kell, főleg nem, ha már két éve együtt vagytok. De igenis végig kell gondolni, át kell beszélni, mik a tervek, "ha ez lesz, akkor erre azt tesszük hogy..." jelleggel. Nem durr bele Balázs módjára menni a fejünk után és a végén meglepődni, mikor már minden oda köt.

De a te döntésed, a te életed, én igazán nem kötözködni jöttem, csak én ezt azért átbeszélném, végig gondolnám, ha ilyen helyzetbe lennék. Nekem volt szerencsém bele lesni, kipróbálni milyen, mikor tényleg ápolni kell és így már előre letisztáznám a dolgokat. Nem buli, ha minden napodat aszerint kell tervezni, hogy a segítségre szoruló szülő mikor eszik, mikor kell gyógyszer, mikor megy WC-re, ha már nem tud mozogni, ki vigyáz rá, ha pár napot a Balatonon töltenétek, vagy leugranátok egy napra a közeli tóra pihenni a nyáron.

Ezért jobb előre látni, mit veszel pontosan a nyakadba, mit vár el a párod, mik az ő normái ilyen téren.

Ha ezt mind tisztáztátok már, akkor hagyd figyelmen kívül amit írtam, de sokan nem gondolják végig mert eszükbe sem jut, aztán néznek nagyokat a végén.