Aki még nem élt együtt senkivel azzal biztosan nehéz lesz az együttélés ?

nem feltetlenul.

en a kerdest ugy ertelmezem, hogy aki PARKAPCSOLAT szintjen nem elt egyutt senkivel. en egyedul eltem, a baratom lakotarsakkal, megse volt egyikunk se problemas, mikor osszekoltoztunk.

szerintem ez nagyreszt szemelyisegen es alkalmazkodokepessegen mulik inkabb. mi mindketten eleg alkalmazkodoak vagyunk es nagyjabol hasonlo az ingerkuszobunk, nem szoktunk hulyesegeken feleslegesen dramazni.

Egyetértek az 1essel

Kevésbé lenne nehéz ha élt volna már legalább egyedül.

De ebben a formában hogy a szülői házból még csak ki sem szakadt nem lesz egyszerű...

"Ez egyrészt érthető mert egyeudl egy albérletet fizetni mikor ott a nagy ház, felesleges."

Nem az. Normális emberi igény külön lenni. Én fizettem az albérletem, hiába volt nagy ház. Ha a szüleim nem tudták eltartani a nagy házat, akkor mentek lakásba. De én nem ragadok otthon 30 évesen azért, mert nekik 5 szoba kell. Mivel FELNŐTTEM.

"Ha meg fenntart albérletet és hazajar segíteni alig töltene ott időt."

Minden felnőtt ember kevés időt tölt a gyermeki otthonában, mivel a saját életével van elfoglalva és új otthont, új családot, új életet épít.

Amiről te beszélsz, az jó kifogás arra, hogy sose kelljen felelősséget vállalni, költözni, eltartania magát és függetlenedni. Nem élnék ilyen emberrel egy percet sem.

Kettőnek nincs köze egymáshoz. Inkább függ a személyiségétől, hogy mennyire lesz vele nehéz az együttélés.

Ha úgy él a szüleivel, hogy besegít minden házimunkába, költségbe stb.. Akkor az nem gáz. Csak akkor gáz, ha elvárja, hogy kiszolgálják, mint egy gyereket.

És most, hogy jöttél, te is költözöl oda takarítani, meg pelusozni anyucit?

Vagy most otthagyja őket, dögöljenek meg, mert te jöttél és veled fog élni?

Vagy mi most pontosan a dilemma? Hogy és hol is fogsz te vele élni??