Menyit lehet szórakozni ha az embernek gyereke van?

Az elvárható az asszony meg a gyerekkel foglalkozzon? Közös a gyerek, nem?

Mindenkinek kell kis szabadidő, addig a másik vigyázz a gyerekre, és a közös programok is kellenek. A gyerekkel is, és néha kettesben is.

Heti 1 alkalom (egy este) a bevált szokás nálunk. Az is felváltva, tehát mindenki kb kéthetente megy el külön, mondjuk barátokkal valahova. Általában felváltva. Külön baráti körünk van. De ha egyszerre megyünk, rábízzuk valakire a gyerekeket, nagymama, osztálytárs stb. Ez ilyen egész estés program, bár azért éjfél felé már itthon szoktunk lenni. Évente egyszer a férjem elmegy a haverjaival három napra túrázni meg iszogatni, sütögetni. Én a barátnőimmel szintén elmegyek évente 2-3 napra wellness szállodába, már amikor volt rá lehetőség a vírus miatt.

Ezenkívül is van még én-időnk, néhány óra, kb heti 3 alkalom, mondjuk legyen 3x2 óra. Én járok táncra, edzésre, kozmetikushoz, masszázsra, vásárolgatni néha. Férjem szintén edzeni, sportolni jár, futni, de előfordul hogy egyedül elmegy és beül egy filmre. Persze amikor épp nyitva van bármi. A covidos időszakban ez azért eléggé megváltozott, és most hogy lazítás van, nehezebb is visszaszokni a régi kerékvágáshoz, nem is sikerült még. Bár most a nyaralás, szabadidős tevékenyésgek is elég kikapcsolódást nyújtanak, inkább az esős depressziós őszi-téli időszakban van szükségünk minél több én-időre.

3-as vagyok. Ez nem kevés, hanem a realitás.

Hozzáteszem már mindketten elmúltunk 30. Nem jut már egy buli minden napra. A társaság nagy része vagy szintén kisgyerekes, vagy munkamániás lett. Utóbbi egyébként rosszabb. Régen nagy bulizók 10-kor már bőven bevágják a szunyát hogy másnap beérjenek fél 8-ra dolgozni.

Persze ez a heti egy alkalom nincs kőbe vésve, ha a férjem többször menne el azt is meg tudjuk oldani, vagy ha én, azt is. Egyszerűen annyi szervezéssel jár hogy amiatt mondunk le inkább egy rövidebb programot.

De ennek nem a fő oka a gyereknevelés hanem a napi rutin. A gyerekekkel lenni egy jó dolog (persze szülpőként mondhatják, hogy elfogult vagyok), ami elviszi az időt a szórakozástól, én-időtől, az a munka.

Napi 8-10 órákat dolgozunk, és akkor még oda is kell menni, eljönni, végtelen ügyintézés, hétvégére pedig mindig akad tennivaló még. Egyszerűen fizikailag is képtelenség lenne emelett több napig bulizni, mint régen. Egyszer-kétszer vicces dolog másnaposan bemenni dolgozni, aztán már nagyon nem. Persze ez pont olyan dolgo ami kisgyerek esetén hatványozottan igaz, de én már előtte is úgy voltam vele, hogy a hétköznapi bulizást elég nehéz volt megoldani, vagy akkor vállalni kellett a szenvedést.

Szerintem nem a gyereknevelés az ami miatt le kell mondanunk a szabadiődőről, énidőről, hanem a munka. Ha 4 napos munkahét lenne, és 2-szer ennyi szabadság, akkor lehetne szó talán szórakozásról.

De évente ezzel a 2-3 hét szabi pont arra elég, hogy a legmelegebb időszakban elvigyük szegény gyerekeket az 50 fokos büdös városból, hogy normális levegőt is kapjanak. Hol van ez attól hogy elmenni a barátokkal egy komolyabb túrára, de ők se érnek rá egyébként.

Összességében a magyar állam egyfajta rabszolgamunkára van berendezkedve, a kormány meg az itt élő emberek agya is. Ehhez jön még pluszban, hogy mindenkinek legyen családja stb. Az hogy kikapcsolódj, élvezd az életet, sztem max 20-25 éves korig jellemző.

Persze aki 20 évesen vállal gyereket az erről lemarad, pont a bulizós korszak marad ki. Én nem tartom egyébként okos döntésnek 30 éves kor előtt gyereket vállalni, pont ezért, meg az anyagi helyzet miatt.