Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolatban élők, ti hogyan élitek meg, hogy vége a saját életednek, és egy másik emberrel közös életed van?
Itt főleg arra gondolok, hogy amíg az ember egyedülálló, akármit megtehet következmények nélkül, minden gondolat ami a fejedben van csakis magadtól van, vagyis ez vagy Te. És akkor jön egy nő/férfi, és egy teljesen más élet veszi kezdetét, kompromisszumok, közös gondolatok, 0 szabadság (azt a minimális időt ne vegyük már annak), közös problémák ... És nem tudsz csak úgy elszakadni hogy na most akkor lelépek majd jövök amikor van kedvem folytatni... És ne mondja senki azt, hogy a férfiak félnek elköteleződni, én csak nem akarom feladni a szabad gondolkodást, de ugyanakkor jó lenne egy társ, ezért is volt tök jó tinédzserként az élet, mert oké hogy volt csajod, de csak hétvégente találkoztatok úgy rendesen, vagy amikor kedved volt, és csak úgy voltatok egymásnak, de volt saját élet is... ma már egy nő sem menne benne ilyenbe :/
Szóval ha valakinek esetleg ilyen gondolatok futottak át az agyán a párkapcsolat előtt, az hogy éli meg?
Olyan partnert kell találni, aki mellett szabadabbnak érzed magad, mint egyedül. Ha problémák adódnak, akkor pedig képesek vagytok együtt megoldani.
Értem az első mondatom alatt azt, hogy nekem például a fő hobbimat elég kevés barátnőm szereti űzni, így mióta egyedül vagyok, sokkal kevesebbszer tudom csinálni, hacsak egyedül rá nem veszem magam, de úgy kevésbé élvezetes. Az exem ebben partner volt. Ha a jövőbeli partnerem is ilyen beállítottságú lesz, akkor ismét kinyílik a világ, nem bezárul. Minden nézőpont kérdése. Egyébként értem, amiről beszélsz. De akinél azt érzem, hogy inkább lemondásokkal járna a kapcsolat, mint boldogsággal, az nem a megfelelő ember.
Attól mert kapcsolatban vagyok még nincs vége a saját életemnek, sőt.. inkább csak most indul be.
Az időpazarló tevékenységeket felváltotta egy hasznos tevékenység, mint a párommal való foglalkozás, ami jó. Illetve nagyon motivál is a jelenléte, hogy ne egy lúzer senkiházi legyek a szemébe.
Nem akarok tőle lelépni sehova, sőt, vele akarom tölteni a szabadidőm java részét kettesben.
F
Én teljesen át tudom érezni, amit írsz.
És rájöttem a megoldásra. Állandó szexpartner.
Van most egy lány, aki átjön heti 1-2 alkalommal, itt alszik nálam.
Megvan a szex, az összebújás, a romantika.
De cserébe nincs kompromisszum, nincs elszámolás, nincs függőségi viszony, nincs lemondás. Nem kell programokra járni, nem kell magadat feladni.
És nem is unni rá, mivel nem laktok együtt.
Ha vágynál egy társa, és mondjuk csak egyre - komoly kapcsolatra, akkor neked azt az egy embert kell megtalálnod. Mindig is lesznek olyanok, akikkel összeegyeztethetetlen a személyiséged, de ez mindenkivel így van. Azt az egy valakit kell megtalálnod, akivel boldogok lehettek együtt. Hidd el, hogy van aki pont arra vágyik, mint te, pl. hogy legyen egy héten 2-3 nap, amit teljesen külön el tudtok tölteni.
A lényeg, hogy állíts fel prioritást. Mi az, ami a számodra igazán fontos? Pl. legyen meg ez a lazaság, szeresse a sportos életmódot, max 1 gyereket akarjon (azt is majd évek múlva), legyen egy igazi kis konyhatündér. Cserébe tudsz engedni a többi külső-belső tulajdonságból. Most csak mondtam valamit, ezeket a dolgokat neked kell tudnod.
Én pl. 15-19 éves koromig kapcsolatban voltam, első szerelem, meg úgy kb. klappolt is minden, de hát vége lett, utána 19-27 éves koromig volt pár próbálkozás, de nem éreztem senkivel azt az igazi jó érzést, sokat voltam egyedül is. Közben fordítottam figyelmet magamra is, megismertem magam, hogy mi az amire vágyom, mi tesz boldoggá, mit keresek egy kapcsolatban.
Most itt vagyok 28 évesen, megtaláltam azt a társat, akivel kiegészítjük egymást, akivel igazán boldogok vagyunk. Barátnőm is 26 éves, előttem kb. 3 db 2 hónapos kapcsolata volt, de azon kívül semmi. Ő is annak a híve volt, hogy vagy legyen boldog egy kapcsolatban, vagy inkább egyedül van.
Én igenis azt mondom, hogy tegyük magasra a lécet, mert:
1. Annyiféle ember van, ha nincs valami extravagáns perverz elvárásod, megtalálod az igazi társat 18-30 éves korodig
2. Ha magasak az igények, az emberek is igényesebbek lesznek, jobban odafigyelnek magukra, a másikra, a kapcsolatukra
3. Megjelenik egy kulturális nívó, az emberek érző lényként kezelnék a másikat, nem pedig használati cikként
Plusz többen elfogadnák, hogy egyedül is tudnak boldogok lenni. És ha ez megvan, önismeret, önbizalom is van, mindjárt simábban megy az ismerkedés, nem görcsölnének rá ennyien.
Persze pont abból következően, hogy mindenki más és más, valaki nem ezekre vágyik. Hanem szórakozna. Egyéjszakásozna. És ezzel sincs semmi baj, amíg mindkét fél (vagy ahányan összejönnek 😀) tisztában van a helyzettel és élvezi.
Én a komoly kapcsolatokról beszélek elsősorban, és arról, hogyan álljunk önmagunkhoz és a másikhoz.
Tiszteljük, fogadjuk el a másikat, önmagunkat. De ehhez először önismeret, majd a párkapcsolatban a másik megismerése szükséges.
Így néz ki:
1. Legyél rendbe önmagaddal
2. Ha rendbe vagy önmagaddal, jöhet a párkapcsolat
3. Ha rendbe van a kapcsolatod, akkor jöhet a házasság, gyerek
Ez egy öngerjesztő folyamat, példát muatahasz a gyerekednek, barátaidnak, családodnak, ismerősöknek, ismeretleneknek. És minnél több ilyen ember van, annál jobban tolódik el pozitív irányba mindenféle emberi kapcsolat.
Béke, és hajrá! 🙂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!