Ha tudnátok hogy saját lakásotok csak 30 körül lesz, halogatnátok a gyerekvállalást?

Gyerek mellett már ne tervezgess jó pár évet. Unokahúgom betegen született, 2 év alatt az Isten pénzét is rá kellett költeni.

Mostmár jól van, de tesomék minden lakással kapcsolatos pénze elment. Egy gyereknél sosem tudod, hogy mikor tudsz visszamenni dolgozni, mennyi pénz kell.

Vállalja gyereket egy kis lakásba, nem kell mindjárt a tökéletes álom kecó.

7 év meg még rengeteg idő annyi minden történhet az ingatlan piacon, a kapcsolatot okkal, az anyagi lehetőségeitekkel, hogy ki tudja addigra tényleg meglesz e a pénz, tényleg hitelképes leszel e (csak nézd meg mi történt az elmúlt évtizedben, gazdasági válság, összeomló-feltámadó ingatlan és munkaerő piac, vagy pl én 3 éve a mostani fizetésem felét sem kerestem meg, aztán jött egy jó ajánlat, és hirtelen lakást tudtam venni)

Én is lassan 23 éves lány vagyok, de kizárt, hogy lakás nélkül, saját otthon nélkül a semmire vállaljak gyereket. Óriási felelőtlenségnek tartom. Akkor inkább legysn "csak" egy gyermekem, de annak tudjak olyan jelent és jövőt biztosítani, amiben nélkülözés nélkül nőhet fel.

Mielőtt egy életért vállalok felelősséget, felkészülök rá, nem a hitelre meg a nagymama nyakára fogom szülni.

Sajnálom, ha kemény volt, amit írtam, de nagyon sok ilyet látok mostanában.

Nekünk is csak akkor lesz lakás ha jön a gyerek, de albérletbe us vállalnám.

Apám anyos nyakár nem, semmiképp.

1. "Szocpolt" vállalásra adnak és nem túl sokat, ha nem írsz alá rögtön három gyereket. Azt is csak házastársaknak.

Megjegyzem Budapesten már panelt sem igen lehet venni 18-20 millió alatt.

2. Érdemes nem egy életre eladósítania magát az embernek.

3. A hitelbeugrót is ki kell perkálni valamiből.

Én mérlegelnék. Mennyit keresünk ketten, mennyit fogunk, ha az én fizetésem nőként kiesik. Mennyi az albérlet és úgy összesen az egész havi kiadásunk, stb. Ha úgyérezném ebbe még egy gyerek is belefér, akkor vállalnám. Ha nem, akkor nem.