Miben más egy idősebb ember elvárásai együttélés esetén, mire számítsak?

Pontosan hány évesek vagytok?

Bocs, de a kommentjeid alapján annyira fiatalnak/naívnak/tapasztalatlannak tűnsz, hogy nem gondolnálak 21-22 évnél idősebbnek...

Összeköltözés előtt mit beszéltetek meg? Csak nem ugrasz bele a bizonytalanba!

Jogilag kell vagy fogtok valamit tisztázni? (...kellene...)

Mondok pár példát- és ok, hogy huszonéves vagy, de kérlek ne legyints rá, legyen valami terv ezekre az èlethelyzetekre is!

Pont azèrt, mert lehet (tehát csal lehet, nem biztos!) kockázatos a korkülönbség ès padlóra küldhet bármelyikőtöket egy olyan élethelyzet, ami nem merülne fel akkora valószínűséggel, ha hasonló korosztály vagytok:

- 50+ partnered meghal 2-3 éven belül. (Valljuk meg, nagyobb az esélye 60 felé, mint 25 évesen). Van/lesz hová menned? Mert bizony a “majd lesz valahogy” nem alapoz meg semmiféle jogot a lakhatásra, öröklésre (helyesen). Jön a lány, költözik be vagy adja el a jogos örökségét.

- folytatva ezt: egy kialakított egzisztenciába cseppensz bele, de ugye előre, írásban rögzítettétek, mi van akkor, ha hozzájárulsz a napi megélhetésen túl is pl egy értékes műszaki cikk vásárlásához (pl. beépített gép, amit nyilván nem fogsz magaddal vinni szakításkor vagy nem értelmes) vagy beszàllsz a normàliséknál általában max 10 évente esedékes felújításokba, állagmegóvásokba?

- mi van, ha korosabb párod 5-10-15 év múlva lerokkan? Van annyi “kraft” benned így lelkileg már most, hogy ezt reális lehetőségként bevállalod? (a 60 feletti korosztály mintegy 20%a érintett pl valamilyen degeneratív, krónikus agyi folyamattal... nagyon nem könnyű ez)

- hogy állsz te megtakarításokkal, élettársad nyugdíj-előtakarékossággal? Neki pàr év múlva làtványosan esni fog a jövedelme, ha nyugdíjas lesz és erre eddig nem gondolt. Tartson ki a szerelem akkor is! Ez azért látható mindenki èletében előre...

- életbiztosítások? Egymás javára történő esetleges rendelkezés (igen, te is, így korrekt!) átbeszélve, átrágva? Most kell ezeket.

Szóval ha tényleg komolyan gondolod, legyen

- magánvagyonod

- legyen hová visszamenni ha szakítotok vagy elhalálozna az élettàrsad sajnálatosan előbb

...de ezt kb minden, èletét összekötni szándékozónak nem ártana...

Pedig ezek (tervek, hosszútávú dolgok) szerintem jól jellemeznek egy értelmesebb középkorú embert.

43 éves nő vagyok, kisgyereket nevelek, mégis fókuszban van pl nálunk is a megtakarítás, idős évekre felkészülés, amiért már én is aktívan, havi szinten teszek.

Eszembe jutott még valami: 50+ ffinél azért hamarosan bekopogtathat esetleg kisebb-nagyobb zavar a potenciában, intim életben, csökkenő libidó (összefüggésben akár a korosztályra oly nagyon jellemző érrendszeri megbetegedésekkel, elhízással, esetleges cukorbetegséggel).

Nos ez nem anyagi jellegű gond, de a nemi hormonok termelődésének csökkenésével 50 felett ez velejárója a mindennapi életnek- na ez pl nehézség lehet a javából egy 31 éves nőnek (nekem is az lenne...)

Hogy erre felkészülni hogyan lehet?

Fogalmam nincs, de az biztos, hogy két hasonlókorúnál ez nem okoz akkora törést (hiszen mindkèt nemnél törvényszerű korral a hanyatlás), mint nálatok.

Azért érintettem ilyen - anyagi, jogi- kérdéseket (szándékom szerint kultúràltan, àltalánosságban), mert ha valakivel párkapcsolatban együtt élek, akkor igenis kell egymás között nyíltan beszèlni, megbeszélni az

- anyagiakat (túl a napi bevásárláson!)- de simán lehet olyan verzió, hogy külön kassza, csak legyen tisztázva a módja

- szexualitást

- értékrendet

Senki nem akar itt a pénztárcádban turkálni, hidd el- egy csomó értékes válasz érkezett, velem szemben sem kell önérzetesnek lenni, mert senki nem akar rosszat.

Csak látod? Életkori sajátosság: te most igyekszel letenni az alapokat, ami a partnerednek megvan (lakhatás), neki meg olyan tervei/gondjai lehetnek, amik téged még hidegen hagynak vagy a fontosabb céljaid miatt nem jut rá.

Ezeket is össze kell ám hangolni, meg kell beszélni, ha valaki fontos. Nem, nemcsak vagy nem főleg az anyagiak miatt, hanem mert a lényeges, fontos kérdéseket megosztjuk azzal, akivel az életünket is.

Azt gondolom a nagy korkülönbséges kapcsolatokról, hogy az átlagosnál sokkal nagyobb kompromisszumkészség és nyíltság szükséges.

Ezt is tudni kell kezelni, ez is egy “megoldandó feladat” a nagy korkülönbséges, jobban mondva az egzisztenciális különbséges kapcsolatokban, igen.

Nem tartozol senkinek elszámolással, de ennek úgymond elviseléséhez is “fel kell nőni”- sokszor ez is a csomagban van.

Az meg szerintem egyáltalán nem anyagiasság, ha TUDJÁK a felek, hogy mennyi az annyi, ha már ágyat-asztalt megosztanak.

Nyilván oda-vissza. A közös életet közösen kell megélni (lelkileg), finanszírozni (anyagilag) is. Ez mind megbeszélés, összecsiszolódás kérdése.

Nekem még a kisfiam is kb tudja, hogy van lakásbiztosítás, melyik a számlavezető bank, hol vannak a fontos hivatalos iratok, mi a kódja az itthoni széfnek, amiben a családi likvid dugipénz van.

A partnerem meg nyilván kedvezményezettje a nyugdíjpénztáramnak, EP-m hozzátartozója, haláleseti meghatalmazottja a számlámnak, tudja hol vannak az ingatlanommal, kocsimmal kapcsolatos papírok, van végrendeletünk, meghatalmazásunk az egymás dolgaira az élet legkülönbözőbb területein. Oda-vissza.

Pont azért, mert van miről rendelkezni és felnőtt ember nem hagyja a szeretteit kakiban, maga után sem adóssághegyeket meg kinyomozásra váró rendezetlenségeket hagy.

Azt hiszem az efféle hozzáállás is tisztelet, szeretet, gondoskodás a másik felé.