Miben más egy idősebb ember elvárásai együttélés esetén, mire számítsak?

Pontosan hány éves az idősebb? Nagyon nem mindegy, hogy egy 30-as, 50-es vagy 70-es korosztályról beszélünk.

Te hány éves vagy? Vannak gyerekek? Mi lesz a szereped, tanulsz, vagy dolgozol?

Te meg most estél ki az iskolapadból mi?

Te majd mosol főzöl takarítassz rá, ő meg megdug amikor akar. 50+ nem az a korosztály, aki elkezd majd alkalmazkodni egy csitrihez.

Nem lenne rossz tudni azért kérdező, hogy kb. mennyi idős emberre gondolsz, illetve te magad mennyi vagy?

Valahogy azt sejtem, hogy nagyon max huszonéves (eleje) lehetsz, az “idős ember” meg egy apád korabeli fószer :)

/...vagy mondhatnám azt a magam 43 évével, hogy kortársam/

Mivel nem árasztottál el bennünket infóval, erre válaszolok, jó?

- eleve nem sok elvárása lehet, ha 20+ éves korkülönbséggel akar “egyenrangú” párkapcsolatot

- valószínűleg elvált, nagy az esélye, hogy van(nak) gyerekei, akkor is fontos ez, ha történetesen nem ő neveli őket. Nemcsak a férfihez cuccolsz be ilyen esetben, hanem a közvetlen hozzátartozóihoz is akár...

- normál, felnőtt pàrkapcsolatnál azért alap lenne, hogy a tapasztalatlan partner is képes legyen a felnőtt életre: tehát önmaga eltartására (munka, alapvető házimunka, rend, rendszeressèg)

40 felett sem vagyunk gyökeresen mások, mint fiatalabb korunkban.

Normális ember nem kitart/eltart másokat, nem kitartott/eltartott szerepbe kényszerül pl lakhatásért- ilyen esetekben nyilván más a tárgyalási alap.

43 éves nőként a korban hozzám illő (!) partneremtől nem vàrok el semmi többet, mint amit nyújtani tudok magam is. Azért “idősebb” korban, mondjuk 30 felett valamiféle kialalult egzisztencia, normális életvitel, jövedelemszerző tevékenység (munka, vállalkozás), tervek, célok a tengés-lengés helyett és az esetleges gyerekek elfogadása nagyonis minimális alap kellene, hogy legyen.

A valóban idős (értsd: 65-70 feletti) korosztálynál azt gondolom, hogy hangsúlyosabb szerepet kaphat esetleg a saját, megszokott környezet, a fizikai-egészségügyi biztonság is, az esetleges évtizedes megszokások/reflexek/életvitelbeli sajátosságok, eü problémák kölcsönös tolerálása.

Meg tudod egyébként normàlisabban fogalmazni a kérdést? :)

...előző (hosszú) válaszoló vagyok.

Akkor kb. jól beletrafàltam.

Egy fontos kérdés kérdező: fiatal korod ellenére is biztos vagy abban, hogy a gyerekvállalási terveitek és az egzisztenciális terveitek teljes összhangban vannak a tieiddel? (Nem, nem csak a következő 1-2 évben, hanem úgy 30-ra?)

Ő mondjuk 15 év múlva nyugdíjas lehet- ebben az életszakaszban hangsúlyosabb lehet az erre való felkészülés, adott esetben takarékoskodás pl a világkörüli úttal szemben, amire vágyni meg tök normális 20-25 évesen.

Vagy a kb veled korú lánya életének (esküvő, házvásárlás, unoka stb.) támogatása a te vágyaid mellett/helyett.

Problémás pont lehet ès pont az èletkorodból adódóan konfliktusforrás esetleg az, hogy tk a lányával lehetsz egy generàció...

Rigolyásabb.

Bár eléggé emberfüggő ez is.

Vannak megszokott dolgai, amikből nehezebben enged. Vannak megszokott rituáléi pl. a reggelizésnél, esti ágyba készülődésnél. Ezek mögött sokszor egészségi, közérzeti megfontolások vannak. Pl. este nem eszik gyümölcsöt, mert akkor éjjel többször kell kimennie pisilni. A párnának meredek szögben kell állnia, nem fektetve, mert magas vérnyomása miatt csak így tud nyugodtan aludni. Reggel mindig tejeskávéval indítja a reggelit, hogy reggeli után el tudjon menni nagy WC-re (mert ha nem tud, az egész napja el van rontva).

Megszokta, hogy az edényeket, tányérokat adott helyre, adott rendben teszi el, és idegesíti, ha nem úgy vannak.

Megszokta, hogy az ételeket adott módon sózza, fűszerezi, és nehezen alkalmazkodik más ízléshez. Egyáltalán: adott étkezési szokásai vannak, és nem nagyon szokik át másra.

Viszont - nehogy elvegyem a kedvedet - írok jó dolgokat is.

Az idősebb általában már jobban tudja miért érdemes, és miért nem érdemes vitatkozni egy párkapcsolatban. Van benne egy egészséges nagyvonalúság, nem akarja, hogy a másik minden gesztusa pont olyan legyen, amilyennek elképzelte a nagy Őt.

Nem akarja átnevelni a másikat (ez nagyon sokat számít!), jobban elfogadja, hogy párja ebben-abban másmilyen mint ő. Mikre gondolok? Világnézeti, politikai véleménykülönbség, mást néznének a tévében, másfajta szórakozásra, kikapcsolódásra vágynának. Ezekben sokkal kompromisszumkészebbek: elmennek a párjukkal olyan rendezvényre, ahová maguktól sose mennének, pláne, ha ugyanezt más dolgokban visszakapják párjuktól. Elmegy az ateista a vallásos párjával karácsonykor misére, mert látja, hogy a párjának ez jólesik. Megy rokonlátogatóba vele akkor is, ha egyébként nem vágyik ilyenekre. És közben nem vág pofákat, nem unatkozik látványosan, hanem viselkedik.

Egy idősebb emberben általában több önirónia és több belátás van, jobban meg lehet vele beszélni a problémás dolgokat. Tapintatosabban fogalmaz, nem akar már mindig győztesnek lenni a vitában, többre értékeli a békességet. Tudja magáról, hogy ő sem tökéletes, és értékeli, hogy a párja őt így elfogadja.

Természetesen ezek csak nagy általánosságban igazak, hisz minden ember más.

Most olvasom, hogy ötvenes férfi + fiatal nő a felállás.

Ha jó egészségi állapotban van, fiatalos, akkor az egészségre vonatkozó szokások még nem merevek.

Egyik mondatomat pedig kiegészítem:

"Nem akarja átnevelni a másikat (ez nagyon sokat számít!), jobban elfogadja, hogy párja ebben-abban másmilyen mint ő."

Viszont ő is sokkal kevésbé tűri el, hogy a párja megváltoztassa.

Az eddigi válaszok tök jók és kultúráltak, érdemes megrágnod őket magadban kérdező!

A fentieken túl van még pár kérdés/szempont, amire ha adsz választ/infót, könnyebben be tudjuk lőni neked...

- együttélés: ez pontosan monogám párkapcsolatot is jelent (hosszabb távon mi a tervetek/álmotok? Hova akarjátok/tervezitek, hogy fejlődjön? Élettársi kapcsolat? (esetleg jogilag is megtéve ennek elismertetését/bejelentését?) vagy házasság? Vagy egyik sem?

Hiába vagy fiatal, ha már az összeköltözés a téma és az IQ nem a béka feneke alatt van, akkor ezekkel már tisztában kell lenned.

- mennyi időtávlatra szólna? Nem ítélem el (bár értékrendemtől távol áll) az egyetemista lány pár évre szóló kitartós “párkapcsolatát”, ahol anyagiag/lakhatás a motiváció a meztelen hátsójú fiatal és kapuzárásos bizonyítás/rendszeres szexualitás/“villogás” a tehetősebb, de öregedő másik oldalon. Ez viszont nem tart örökre. Mi a pontos alkualap? Mik a terveid 2-3-5 év múlva? Arányban áll-e a szolgáltatásod/érdekeid a kapott javakkal? (Bocs, kicsit csúnya ez leírva, de talán érted...)

- mi a te és a partnered szintje/társadalmi státusza? Nagyon nem mindegy, hogy Eladó Marcsi lakhatásért becuccol elvált kőműves Béla bá-hoz, “oszt jó van az” vagy az 50-es “szejjejmed” :D egy képzettebb, módosabb szint és testileg-lelkileg-szellemileg is karban tartja magát, 20 év múlva is lehet érték/jövedelemteremtő tevèkenysége stb.

A két réteg egészen máshogyan él, egészen mást vár el és az üzleti világban vagy a felsőoktatásban (kutatóként, professzorként stb.) pörgő ötvenes biztosan jobban lépést tart a világgal is, mint a fizikai munkában amortizálódott fenti Béla bá- pedig pénz lehet mindkèt szituban dögivel :D

Szóval nemcsak az életkor számít, hanem az èletvitel, jövedelmi szint, értelmi szint is az életben.