Normális érzés, hogy így nem szeretnék összeköltözni?

Nekem is nagyon furcsa lenne ez így... Jelenleg mindketten a szülökkel élünk még, de párom az exnőjével élt együtt a szobájában, elmondtam, hogy zavar, megbeszéltük és vett pl.új matracot. Azóta kellemesebb odajárnom. :)

Most nyílván a házat nem fogod átépítettni, meg a mindent is lecserélni, de valamennyi gesztust elvárok én is, hogy igen, le van zárva a másikkal és velem kezd új életet, nálunk/számomra a matrac ezt jelentette.(Egyébként is egy 15 éves matrac volt, szóval aktuális volt a csere, ezt ő is elismerte.)

Jézusom, de hisztis vagy... mondom ezt nőként.

Akkor ezek szerint sohasem dugtál olyan pasival, akinek volt előtted valakije :D

Most itt nem mindegy, hogy pl díszpárnákról vagy konkrétan az egész bútorzatról van szó. Én sem dobnám ki a több milliós berendezést. Az elején pedig bútorcserét írsz, szóval gondolom a komplett ágy, ruhásszekrény, éjjeliszekrény csere már volt. Ez azért elég nagy luxus, már csak egy normális ágy tök drága. De oké, az ágy mint szimbolikus elem, még talán cserélhető ha a másik nem akar azon aludni. Viszont több bútort én sem cserélnék. Biztos lehetsz benne, hogy szexeltek a padlón, a falnak döntve, a kanapén, a székeken, a fürdőkádban/zuhanyzóban, a konyhapulton, az asztalnál... Azért az szép lenne ha a konkrét házat mindig szét kéne verni ha új partner van.

Az megint más eset, ha mondjuk valaki azért akar már stabil kapcsolatban pl egy kanapét lecserélni, mert bűnrondának találja. Ez egy érthető és logikus érv. De ez, hogy hát ezen az ex is szexelt... Ennyi erővel egyszerűbb lenne elköltözni.