Összeköltözés előtt állok a párommal ( 26/l) Félek az egésztől, de nagyon szeretem őt. 113 km-el leszünk arrébb a lakhelyemtől. Vajon miért motoszkál bennem az az érzés, hogy nem állom meg a helyem?

Talán önbizalomhiány.

Szerintem is amiatt, mert nem bízol eléggé magadban. Októberben költöztem a páromhoz, 300 km-rel arrébb az addigi otthonomtól, de életem legjobb döntése volt.

Talán az új, ismeretlen helyzet miatt. Azért ez egy jelentős változás az életedben.

Nagy változás ez, a változások meg általában ijesztőek. Hagyj időt magadnak, és nem fogsz már stresszes lenni miatta. Összeköltözni a pároddal nagy felelősség is, új fejezet kezdődik az életedben, normális, ha félsz. :)

Az lenne a fura ha nem félnél. Ez egy új kezdet. De ha annyira szereted, remélem nem lesz gond. Fel a fejjel, és kitartást neked!

Mert idegen lesz a helyzet. Párom fél éve költözött hozzám. 260km re az eddigi otthonától. Gyakorlatilag a városából se ment kk soha. Ráadásul duplán volt neki furcsa. Alföldről közép dunántúlra. Nemhogy a hely, az emberek, ez az életstílus, a beszéd a szokások mint idegen volt neki. ( pont én mikor lementem hozzájuk, nem elég hogy olyan lapos volt minden hogy összeakadtak a lábaim, de sokszor azt se értettem mit mondanak, na ő pont ugyanígy van itt) de azt mondja legjobb döntése volt, bár tartott tőle először.

#6: Hú ez nagyon durva lehetett. Igazad van, olyan nagy az országunk, hogy elmegyünk egy másik országrészbe, összeakad a lábunk és még azt sem értjük mit beszélnek. Ezért félek átmenni a szomszéd megyébe is,mert ki tudja megérteném-e amit mondanak.

Amúgy, mikor voltak azok az életstílusbeli különbségek, már kíváncsi vagyok! :D

A legősibb félelem az ismeretlentől való félelem, ez természetes.

#8:Hú akkor nem csak én voltam így... Esetleg te nem félsz, hogy összeakadnak a lábaid egy másik városban? Engem ez is visszatart egy kicsit az utazástól.