Mit tehetnék ez ellen az érzés ellen?

Mindig eléd helyezték és most úgy tapasztalod: "ő tényleg többre vitte" és ez az érzés nagyon fáj, mélyen érint. Van ebben egyfajta féltékenység, irigység is, lehet nem túl jó szembenézni ezzel.

Az, hogy a kényelem miatt (nem biztos, hogy fltétlenül szerelem van mögötte) választott egy full gazdag pasit, nem feltétlenül teszi őt értékessé, esetleg mehet olyan helyekre, ahova "a módosabbak mehetnek".

Érdemes megtanulni, hogy mindenki egyéniség és se negatív se pozitív irányba nem érdemes a másiktól függővé tenni az önértékelést. Mint láthatod egyik se jó.

Ne akarj 20 éves korban egy életmérleget levonni! Veszélyes. Félrevezető.

Közhely, de az élet nem lóverseny. Legalábbis nem abban az értelemben, amiben most gondolod. Te most alighanem mindazokat az előnyeit látod az unokatestvérednek és a kapcsolatának, ami nálad hiányzik: Gazdag pasi, átlagjövedelmű pasi; sugárzó kapcsolat, gondok. Bukdácsolt, de most dolgozik.

Az életben rengeteget számítanak az emberismereti képességek és a kapcsolatok. Előbbiek sokaknál csak később jönnek elő, és ha véletlenül pont egy olyan munkába csöppent, ahol ezek kiemelten fontosak, akkor jobban halad előre, mint te. Segíthette ebben a pasija is. Lehetnek még a kapcsolat elején, amikor kb. minden rózsaszín, és te most még csak ezt látod belőlük. Majd lesz az szürke is.

Te is tudod, hogy nem jó neked, ahogy élsz. Én iszonyatosan irigy voltam, gyakorlatilag mindenre és mindenkire, és alapvetően azért, mert nagyon boldogtalan voltam, pedig utóbb kiderült, hogy volt, aki meg rám volt irigy... jó szakma, jó pasi, saját lakás... közben meg szenvedtem, mert a szakmámban nem tudtam jól érvényesülni, a kapcsolat belülről szörnyű volt, hűvös és rideg, a saját lakást meg még csak nem is én választottam, és rábeszéltek arra is, hogy miatta bukjak némi állami támogatást. Szóval nem egészen az volt a helyzet, mint ami kívülről látszott. Elváltam azóta, de képzeld, a mai napig mondogatják nekem idősebb rokonok (akik talán fel sem fogták, hogy a mellettem tébláboló szerelmem már nem azonos azzal az emberrel, akivel összeházasodtam), hogy milyen ragyogó, boldog, szépséges menyasszony voltam, ritkán látni ilyet! Miközben előző este még piáltam és sírtam, hogy nem is akarom én ezt...

Ma boldog vagyok a szerelmemmel, és láss csodát, elkerül az irigység érzése. Néha csap meg csupán, általában anyagi dolgokra irigykedek, olyanokra, amiket én nem tudok megteremteni, többek között azért, mert a válásomkor elveszítettem kb mindent, ne is részletezzük. De nagy erőfeszítéssel felálltam, már 50% tulajdonosa vagyok egy lakásnak, a saját erőmből, hitel nélkül.

Szóval, két következtetés vonható le az én történetemből szerintem. 1. Ha irigységet érzel, muszáj önvizsgálatot tartanod, mert valami benned nem stimmel, és nem azzal, akire irigy vagy. 2. Nem minden az, aminek látszik, nagyon könnyű a boldog párocskát eljátszani, ezt azért tudd.

És még valami. Arra vagy irigy, hogy mások hogy odavoltak az unokatesódtól. Ne legyél ennyire külső kontrollos, próbálj jobban arra koncentrálni, hogy te mitől érzed jól magad, mert így megkeseredett ember leszel sajnos.

Ne mások kapcsolatához méregesd kapcsolatodat és ne legyen mérce mert csak magadnak teszel rosszat vele. Tudom, mondani könnyű.

Ha fontos a kapcsolat akkor párkapcsolati szakértő, párkapcsolati terapeuta vagy hasonló emberhez kell fordulni de ha rossz a kapcsolat akkor ne az fájjon hogy "másnak bezzeg jó" hanem fent említett szakértővel dolgozzatok rajta hogy jó legyen.

Egyébként sokan látszat-kapcsolatban élnek, csak a környezetnek mutatják, hogy halálosan szerelmesek egymásba, nyalják-falják egymást.

A saját kapcsolatodról csak te és a párod tehet. Ha rossz, akkor miattatok rossz. Igen, irígy vagy. De 20 évesen úgy, hogy még el se végezted az egyetemet ne akarj milliomos lenni. A csávó hiába gazdag, hogy megunja az unokatesód kiteszi és keres mást, ő meg marad egyedül semmi nélkül.

A probléma az, hogy nem a saját életed építed, hanem egy olyan képet, ami mindenkinek megfelel...