Mit tehetnék ez ellen az érzés ellen?

Az a helyzet, hogy boldog vagyok. Legalább is eddig ezt hittem.

Van egy unokatestvérem, aki annyi idős mint én és kiskorunktol kezdve nagyon nagyon joban voltunk. Mi voltunk egymásnak a minden. Azonban mindig én voltam az érettebb, a megbízhatóbb, és mindig én terelgettem őt. Pár éve már nem vagyunk annyira jóban, hogy őszinte legyek alig beszélünk és semmit nem is tudtunk egymás életéről. Régen elképzelhetetlen lett volna hogy ne ő legyen az első akinek elmondom ha fiú ügyeimet, de most... 2 éve együtt vagyok a barátommal és a hétvégén tartott nagy családi összejövetelen találkozott vele először.

És itt jöttek a gondok. Egész életemben azt hallgattam, hogy többre viszem mint ő mert én voltam mindig a kitűnő tanuló, ő bukdácsolt a suliban, meg is bukott. Én egyetemre járok, neki esze ágában nem volt menni, hiába mondtuk neki hogy egy érettségi nem elég. Azóta nem tudtam mi van vele, de mint kiderült dolgozik. Az összejövetelen találkoztam először a pasijával is amiről szintén nem tudtam hogy van neki. És azt láttam hogy az esetlen szeleburdi kislányból aki volt egy igazi nő lett. Mindenki oda volt a pasijától, akiről lesül hogy full gazdag, meg idősebb is az unokatesomnál, olyan 4-5 évvel. Együtt élnek, boldogok, és mindenki csodálattal nézett rá. Lehet most csak a féltékenység beszél belőlem, nem tudom de úgy érzem ez nem fair. Én aki mindent megtettem, tanultam, egyetemre járok, mellette dolgozok, segítek otthon, és nem könnyű. Ő meg úgy, hogy esze ágában nem volt tanulni, megkapott mindent és mindenki oda volt érte. Irigy vagyok, és nem tudom ezen hogy tudok túl lépni :/ 20/L