Jogosan érzem magam szomorúnak, dühösnek? Az én hibám lenne, vagy tényleg több időt érdemelnék?

#50

Amit írtál értelmes, de kissé sötéten látod az emberek lelkivilágát. Nagyjából mintha a szeretet csak egy érdek hazugság lenne.

Pedig nem ez a valóság.

Valóban csak a lelátóról tud szurkolni, ez igaz. És nagyon szomorú. Ezért ilyen nehéz probléma a függőség, mert aki a leggyengébb a szituban, annak kell a legnagyobb erőfeszítéseket tennie, ráadásul úgy, hogy nincs hozzá kedve.

Nekem az segített, hogy realizáltam, hogy elkezdett tönkre menni az életem, és kimondtam hangosan többször is.

Ezzel nem tudok és nem is akarok vitatkozni, mert ugyan ezt gondolom. A szeretetet sem egy az egyben vitatom, csak azt mondom, válságban a kapcsolat, ennyi alapján ez meg itt egy tökéletes kis "liánozós" szituáció. A kérdező meg szereti a hőst aki a párja a "promóban" volt, meg a hősszerelmest, aki szintén csak volt pár hónapig, a kockát aki szarik az arcába, azt nem szereti.

Kardoskodni meg az mellett kardoskodok, hogy a kérdező kezdjen valamit a függő vagy ha úgy könnyebben emészthető, kiszolgáltatott helyzetével. Úgy a tárgyalási alapja is más talán.

Ne a csodát várd a sarokban, hanem menj el szépen dolgozni és tedd félre egy albi árát, aztán mondd meg a hapsidnak, hogy kapja össze magát, mert te akkor mész a dolgodra, mivel már összekaptad magad. Ne legyél már olyan, akivel bármit megtehetnek, marad, max duzzog-puffog gyk-n egy kicsit.

Ha meg megpróbál ledumálni, az meg csak annyit jelent, hogy továbbra is szeretne téged neki kiszolgáltatva tudni.

Te kérdeztél kérdező. Megkaptad a választ. Az érzéseidhez jogod van, a párod vagy észbekap vagy nem, neked meg momentán nincs szilárd tárgyalási alapod és a viselkedéseddel is ezt erősíted.