Tényleg szakítanom kellene vele?

A kérdésben hosszasan írok anyagiakról, akit ez zavar, az inkább ne is olvassa el.

A barátom 31 éves, egy milliárdos vállalkozó egy szem fia, ha úgy tetszik második generációs újgazdag. Az apja vállalkozásában dolgozik, ahol milliós összegeket keres meg havonta.

Én nekem még két évem van hátra a jogi mesterből, 7 év van köztünk. Az egyetem mellett vállalok kisebb diákmunkákat, a nyarakat pedig kompletten végigdolgozom. A szüleim egy minimálisan támogatnak még otthonról.

Ha a kapcsolatunk elején tudtam volna, hogy ekkora az anyagi különbség köztünk, valószínűleg nem jöttem volna össze vele, mert sokan mondták már, hogy nem működik az ilyen.

Azonban a kezdeti fázisban ügyesen eltitkolta a pénzügyi helyzetét, sokáig gyalog jött randizni, vagy motorral, alkalmazottnak mondta magát (ami végül is igaz is, csak a keresete nem egy alkalomazotté), így mire megtudtam mennyire vagyonosak már fülig szerelmes voltam belé és úgy voltam vele egy próbát megér.

(Előtte soha nem volt tehetős barátom, őszintén szólva nem is voltam ráutalva, mert egyetemistaként is megkerestem annyit, amire épp szükségem volt, és később sem leszek ráutalva jogászként, tehát ezt tovább nem is bizonygatnám.)

2 éve vagyunk együtt, egy éve együtt is lakunk. A kapcsolat elejétől kezdve mindent feleztünk a bevásárláson keresztül a rezsin át, amivel nekem nem is volt semmi problémám. Már az elején mondta, hogy szerinte az a korrekt, hogy ünnepnapokra ugyanolyan értékben veszünk egymásnak ajándékot. Ezzel sem volt problémám, bár kicsit meglepett, hogy így lefixálja.

A gond ott kezdődik, hogy ő teljesen más életszínvonalhoz van szokva, mint én.

Először is, két kézzel szórja a pénzt élvezetekre. Minden hónapban többszázezret elkölt magára, a kocsiját, meg a motorját tuningolja, meg halomszámra veszi a ruhákat. Olyan hobbitárgyakat vesz, amiket nem is használ utána, nagyon drága piákat és néha sportfogadásokat is köt. A haveroknak hatalmas vacsorapartykat csap, amikre mindenből a legdrágábbat veszi.

Ezzel idáig nincs is semmi bajom, hiszen azt csinál a pénzével, amit akar, viszont van pár érdekesség:

Észrevettem, hogy hónap végére rendszerint teljesen eltapsolja az összeset, a bankszámlája konkrétan mínuszban van. Olyan is volt, hogy tőlem kért kölcsön. Ha pedig nem tőlem, akkor az apjától kér.

Aztán, van egy kutyája, ami most már nyilván közös, mert én is nagyon megszerettem. A legrosszabb minőségű, legolcsóbb ételt veszi neki, és keveset ad neki enni, amit egyszer szóvátettem és hatalmas balhé lett belőle. Én is szoktam neki kutyakaját venni és a pénztárcámhoz mérten mindig a jobb kaját választom, mert szerintem nem az állaton kell spórolni. Szerintem egyébként keveset is ad neki enni, amikor megismertem meglehetősen vékony volt a kutya, most felszedett kicsit, de ezért is le lettem cseszve, hogy minek adok neki ennyit enni, hiszen ez egy kutya és túlélésre van kitalálva.

A másik dolog, ami nagyon zavar, hogy pár havonta akar menni síelni és nyaralni. Itt is én állom a saját részem és őszintén szólva a pénztárcám ezt már nem igazán bírja. Sokkal több pénzem volt, amíg nem voltunk együtt és nem kellett ilyesmire költenem, életemben nem voltam ennyire csóró, mint most. Egyszer mondtam neki, hogy ez nekem így nem jó és akkor inkább nem megyek. Akkor nagyvonalúan felajánlotta, hogy kifizeti az én részem.

Igen ám, de hazajöttünk a nyaralásról és megkérdezte, hogy akkor mikor akarom elkezdeni visszafizetni az árát. Nagyon kellemetlen volt, mert nem ez volt megbeszélve. Szóval azóta nem is fogadtam el, mert nem akarok az adósa lenni többet, és így a múltkor már nem is mentem velük.

Az unokatestvérem az egyetlen, akivel eddig beszéltem erről, és nagyon lesúlytott a véleménye. Azt mondta, hogy szerinte a barátom ahogy megörökli a céget, el fogja tapsolni az egészet, utána pedig rajtam fog élősködni. Ezt azért is mondhatta, mert egyszer a barátom pont előtte részegen kifakadt, hogy tiszta hülyék a haverjai, hogy gazdag libákat szednek fel, akik csak nyelik a pénzt és hogy én mennyivel jobb befektetés vagyok, mert szép gyerekeket fogok neki szülni és még jól is fogok keresni. Na, az unokatesóm azóta orrol rá, mert szerinte csak emiatt van velem.

Szerintetek az unokatesómnak igaza van? Van rá esély, hogy a gyerekeken is spórolni fog? Az utóbbi gondolat nagyon aggaszt.