Bízom a kapcsolatunkban, de tartok a közös ingatlan vásárlásától?

Sziasztok!

A párommal 2 éve vagyunk együtt, tavaly volt az eljegyzés. Tervezzük az esküvőt néhány éven belül és vele a közös (tulajdonú) otthont is.

A kapcsolatunk nagyon jó, igazából mindent megadunk egymásnak, amire csak vágyunk, törődést, szeretetet, hűséget, figyelmet, bízom is benne, szóval nem itt gyökerezik a félelmem. Sajnos a családban rengeteg közös ingatlanból adódó problémát kellett végignéznem és már nagyon szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez feltétlenül jó ötlet. Nem szeretem túlságosan a kapcsolattal egy kalap alá venni az anyagiakat emiatt, elvből lepapírozom azt a pénzt is, amit a rokonaimnak kölcsön adok és mondjuk több, mint 100 ezer forint. Lehet, hogy hülyeség, számomra inkább elővigyázatosság. Ő tisztában van vele, hogy ilyen vagyok, tudja az előzményeket is, nem is úgy tervezett, hogy mindent összeolvasztunk, de a lakás egy nagyobb teher, amit könnyebb együtt legyűrni. És nagyon úgy érzem, hogy ő azt várja, hogy mikor sikerül végre együtt letenni valamit az asztalra és ezzel is összekötni az életünket.

Félig külön kasszán vagyunk, félig közösön, ez nálunk úgy néz ki, hogy kis virtuális széfeket töltünk fel hó elején és oda kerül felesben a rezsi, kaja, szórakozás, ilyesmi. A maradék pénzzel mindenki azt kezd, amit akar. Gyereket egyikünk sem szeretne, így simán maradhatna ez a

felállás a későbbiekben is. A bérünk folyamatosan változott, kezdetben neki volt magasabb, majd egyenlő, mostanában nekem az. Nekem van már saját lakásom, egy kicsi, 30 négyzetméteres első lakás, amit anyukámnak köszönhetek, ezt nem is akarjuk beleforgatni a közösbe. Most itt élünk. Viszont felmerült, hogy vehetnénk majd egy nagyobbat, amit én nagyon támogatnék is, mert bár csak ketten vagyunk, néha úgy érzem, kinőttük ezt a lakást.

És igazából itt jön a probléma: Neki fele-harmadannyi megtakarítása van, mint nekem, de nyilván neki is köszönhetem, hogy ennyit félre tudtam tenni, hiszen osztozunk a többi anyagi terhen... Örökséggel, ilyesmivel nem számolunk, amelyik rokonunk és szülőnk nem kapzsi vagy paranoiás, az a testvéreinknek is ad, így további összegekkel nem kalkulálunk sem most, sem a jövőben.

Személy szerint nem érezném "fairnek" vagy "biztonságosnak" beletenni az összes pénzem egy felesben vásárolt lakásba. A hitel közös lenne, ha lenne. Viszont a tulajdoni hányaddal babrálni is pofátlannak érzem. Ha csak annyit raknék bele, amennyi neki van, akkor maximum ugyanakkora lakást tudnánk venni, mint a mostani, vagy pedig halálunkig nyögnénk a törlesztőt.

3-4 év múlva vehetnék hitel nélkül egy majdnem kétszer ekkora lakást, ha a mostanit eladnám, ezt csak az én megtakarításomból. Ez nyilván nem lenne közös. Viszont tartok tőle, hogy ezzel nagyon megbántanám és nem érezné fairnek vagy nem érezné azt, hogy valóban párban gondolkodom. Nem akarom, hogy úgy érezze, semmivel nem lett stabilabb az élete mellettem és hogy nincs semmije. Tudom, hogy ez csak egy papír, de valahol mégsem az. Mégis más érzés, ha valakinek a lakásában élsz, amihez semmi közöd papíron.

Fiatalok vagyunk (25, 29), én szeretném ezt a kapcsolatot, de a szüleim is 30 év házasság után pereltek éveken át egy közös lakás miatt és egyszerűen nem szeretném, ha a vége az lenne, mint ott.

Szóval, nem tudom mit tegyek. Vegyünk hitelre közöset és invesztáljam abba a pénzem? Akkor hogy legyen a tulajdoni hányad? Vagy vegyek saját pénzből nagyobbat? De akkor hogy kezeljem, ha ő ezt árulásnak vagy a kis csapatunk elleni támadásnak veszi?

Ezek még távoli tervek, ennek megfelelően egyelőre magamat emésztem vele és nem beszéltünk még az említéseken kívül róla... Majd szeretnék. Nem ártana pár olyan ember, aki tapasztaltabb ilyen szempontból.

Kérlek, ne gondoljatok emiatt gonosznak vagy kapzsinak. Ezek milliók, tízmilliók, én pedig csak egyszerűen félek és nem tudom, kire vagy mire hallgassak.