Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bízom a kapcsolatunkban, de tartok a közös ingatlan vásárlásától?
Sziasztok!
A párommal 2 éve vagyunk együtt, tavaly volt az eljegyzés. Tervezzük az esküvőt néhány éven belül és vele a közös (tulajdonú) otthont is.
A kapcsolatunk nagyon jó, igazából mindent megadunk egymásnak, amire csak vágyunk, törődést, szeretetet, hűséget, figyelmet, bízom is benne, szóval nem itt gyökerezik a félelmem. Sajnos a családban rengeteg közös ingatlanból adódó problémát kellett végignéznem és már nagyon szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez feltétlenül jó ötlet. Nem szeretem túlságosan a kapcsolattal egy kalap alá venni az anyagiakat emiatt, elvből lepapírozom azt a pénzt is, amit a rokonaimnak kölcsön adok és mondjuk több, mint 100 ezer forint. Lehet, hogy hülyeség, számomra inkább elővigyázatosság. Ő tisztában van vele, hogy ilyen vagyok, tudja az előzményeket is, nem is úgy tervezett, hogy mindent összeolvasztunk, de a lakás egy nagyobb teher, amit könnyebb együtt legyűrni. És nagyon úgy érzem, hogy ő azt várja, hogy mikor sikerül végre együtt letenni valamit az asztalra és ezzel is összekötni az életünket.
Félig külön kasszán vagyunk, félig közösön, ez nálunk úgy néz ki, hogy kis virtuális széfeket töltünk fel hó elején és oda kerül felesben a rezsi, kaja, szórakozás, ilyesmi. A maradék pénzzel mindenki azt kezd, amit akar. Gyereket egyikünk sem szeretne, így simán maradhatna ez a
felállás a későbbiekben is. A bérünk folyamatosan változott, kezdetben neki volt magasabb, majd egyenlő, mostanában nekem az. Nekem van már saját lakásom, egy kicsi, 30 négyzetméteres első lakás, amit anyukámnak köszönhetek, ezt nem is akarjuk beleforgatni a közösbe. Most itt élünk. Viszont felmerült, hogy vehetnénk majd egy nagyobbat, amit én nagyon támogatnék is, mert bár csak ketten vagyunk, néha úgy érzem, kinőttük ezt a lakást.
És igazából itt jön a probléma: Neki fele-harmadannyi megtakarítása van, mint nekem, de nyilván neki is köszönhetem, hogy ennyit félre tudtam tenni, hiszen osztozunk a többi anyagi terhen... Örökséggel, ilyesmivel nem számolunk, amelyik rokonunk és szülőnk nem kapzsi vagy paranoiás, az a testvéreinknek is ad, így további összegekkel nem kalkulálunk sem most, sem a jövőben.
Személy szerint nem érezném "fairnek" vagy "biztonságosnak" beletenni az összes pénzem egy felesben vásárolt lakásba. A hitel közös lenne, ha lenne. Viszont a tulajdoni hányaddal babrálni is pofátlannak érzem. Ha csak annyit raknék bele, amennyi neki van, akkor maximum ugyanakkora lakást tudnánk venni, mint a mostani, vagy pedig halálunkig nyögnénk a törlesztőt.
3-4 év múlva vehetnék hitel nélkül egy majdnem kétszer ekkora lakást, ha a mostanit eladnám, ezt csak az én megtakarításomból. Ez nyilván nem lenne közös. Viszont tartok tőle, hogy ezzel nagyon megbántanám és nem érezné fairnek vagy nem érezné azt, hogy valóban párban gondolkodom. Nem akarom, hogy úgy érezze, semmivel nem lett stabilabb az élete mellettem és hogy nincs semmije. Tudom, hogy ez csak egy papír, de valahol mégsem az. Mégis más érzés, ha valakinek a lakásában élsz, amihez semmi közöd papíron.
Fiatalok vagyunk (25, 29), én szeretném ezt a kapcsolatot, de a szüleim is 30 év házasság után pereltek éveken át egy közös lakás miatt és egyszerűen nem szeretném, ha a vége az lenne, mint ott.
Szóval, nem tudom mit tegyek. Vegyünk hitelre közöset és invesztáljam abba a pénzem? Akkor hogy legyen a tulajdoni hányad? Vagy vegyek saját pénzből nagyobbat? De akkor hogy kezeljem, ha ő ezt árulásnak vagy a kis csapatunk elleni támadásnak veszi?
Ezek még távoli tervek, ennek megfelelően egyelőre magamat emésztem vele és nem beszéltünk még az említéseken kívül róla... Majd szeretnék. Nem ártana pár olyan ember, aki tapasztaltabb ilyen szempontból.
Kérlek, ne gondoljatok emiatt gonosznak vagy kapzsinak. Ezek milliók, tízmilliók, én pedig csak egyszerűen félek és nem tudom, kire vagy mire hallgassak.
válasza:
válasza:Javaslom, hogy a saját lakásodat határozott időre add ki albiba, ha megveszitek a következő lakást. Ha minden jól megy, akkor a kiadásból befolyó összegekből a törlesztőrészlet rád eső részének egy részét, vagy egészét ki tudod fizetni. A lakásod is megmarad, és ha úgy van, van hová menned.
De a te lakásod maradjon a te neveden, és ne forgasd be sehova. :))) Biztos van, aki jobban tisztában van ezzel a lehetőséggel, meg a részleteivel de nekem ez jutott eszembe így első körben.
válasza:valamennyire hasonló helyzetben vagyok. együtt élünk, kinőttük a lakást, idén tervezünk költözni és 1-2 éven belül házasodunk. én leszek az a fél, aki jóval többet ad bele az új kéglibe (jelen állás szerint legalább hatszor annyit).
nálunk az a koncepció, hogy kiszámoltuk, melyikünknek kb. mennyi mozgósítható vagyona van, és nagyjából eszerint osztozunk az ingatlan árán. ennek arányában lesz a tulajdonjog bejegyzés, illetve ha házasságra kerül a sor, rögzítjük házassági szerződésben (különben házastársi közös vagyonná válna, mint az élettársi együttélés alatt szerzett vagyon). szóval mi igenis "babrálni" fogunk a tulajdoni viszonyokkal. szerintem semmi pofátlanság nincs abban, hogy az ember nem szeretne nyolc-tízmilliót bukni egy esetleges váláskor (annyira jól azért én sem állok).
egyébként az én részembe megy bele a most meglévő lakásom eladásával szerzett pénz. a kistököm se fog valami legalja egérlyukban kuporogni meg sosincsvége hiteleket nyögni, ha ott egy könnyen pénzzé tehető ingatlan.
válasza:Nálunk hasonló volt a helyzet, nekem van egy lakásom a szüleimnek köszönhetően, férjemnek semmije sem volt úgymond. Mi házat szerettünk volna vásárolni, így nálunk is szóba jött, hogy eladjuk a lakásom. Ha így lett volna, akkor megfelelően lepapíroztuk volna, fele-fele tulajdoni hányaddal.
A fele-fele lehet nem hangzik igazságosan, de annyi apróság van, aminek egyszerűen nem tudsz pénzbeli értéket adni.. A ház felújtásánál pl a gázoson és az asztaloson kívűl nem kellett szakembert hívni, mert mindent meg tudott csinálni a párom is. Legalább 5-6 milliót spóroltunk így. Na most ezt, hogy számolod el a tulajdoni hányadban, hogy igazságos legyen? Nekem annyi volt a fontos, hogy ha akkora gáz lesz velünk, ne kerüljek az utcára, ezért van meg a lakás. Hogy a házból mennyit kapok majd egy esetleges válás során, hidegen hagy, nem is ez a cél.
Szóval a lakást végül nem adtuk el, szerettem volna megtartani, egyrészt, hogy nekem is legyen valami ami csak az enyém, másrészt befektetésnek kiváló.
Házat vásároltunk, a férjem vette fel a hitelt egy az egyben, a lakásomat vontuk be ingatlanfedezetként. Így úgy érzem, hogy nem csak ő vett fel "terhet magára". Ekkor még nem voltunk házasok, most meg már igazából egyikünket sem érdeli, kinek mi van a nevén.
válasza:Abszolút meg tudlak érteni, szüleim is 28 év után váltak. A probléma nálunk az volt hogy a családi hazunk amiben laktunk, illetve a család egyik felével még lakunk is, az anyai nagyapám által lett vásárolva. Ő volt olyan helyzetben anno hogy megvegye a lányának. De mivel anno már akkor is házasok voltak a szülők, azért 1/5 rész lett apám nevére iratva (ponr amiatt hogy az övé is legyen) , többi anyámén. A gond csak az volt ezzel, hogy amikor a válás elindult, meg az anyagi javakon való osztozkodás hogy ez az 1/5 rész is elég lett volna arra apám betartson anyámnak ha épp úgy akar hiába nem tett bele egy forintot se. Anyám se de ő az apjától kapta.
Szóval emiatt alakult úgy hogy, hogy a válaskor ugyan erről a hányadról lemondott de egy lakást viszont vitt amibe szintén nem tett egy fillért se, mert a felét nagyapám vette másik felét hitelből fizették, viszont a bérleti díj (bérbe volt adva mindig is, majd' 30 éve) kitermelte a törlesztést.
Szóval bár nagyon tanácsot nem tudok adni, max annyit hogy ami a TE lakásod az ne menjen közösbe, tehát ne add el, az ingatlan mindig is érték, illetve érdemes házassági szerződést írni. Lehet nem túl romantikus, de gyakorlatias dolog és egy olyan ember aki a családja révén tapasztalt már negatívumokat, láta hogy marják egymást egykori házastársak, az talán könnyebben belátja, hogy ez nem szimpla anyagiasság hanem ésszerű gondolkodás.
Nagyon észnél kell lenni.
válasza:1,5 éve voltunk együtt, amikor lakást vettünk. Mi fele-fele arányban. A tulajdoni hányadot osszátok olyan arányban, ahogy pénzt adtatok bele. Ezen felül beszélgessetek sokat. Én pl. tudom, hogy bármi is történjen köztünk, kulturált emberek vagyunk, nem egymás kiforgatása a cél egyrészt, másrészt ahogy valaki írta is, sokminden nem mérhető pénzben... Az egész életünk közös. Jobban megviselne a válás, minthogy azzal foglalkozzak ki mit visz a végén. Nem érdekel. Így 5 év után már mindenünket közösnek érezzük és nem gondolkozunk ilyesmin. 1,5 év után még gondolkodtunk...
És egy apró megjegyzés. Oké a külön kassza, de ha hosszútávon nincs közös pénzügyi gondolkozás, akkor nincs közös célelérés sem. Vagy állandó vita lesz, hogy ki mibe mennyit ad.
válasza:Szia!
Megértelek!
Nekem a volt férjem nagyon durván lenyúlta az örökölt vagyonomat!
Mindent papírozzatok le,és maradjon csak a saját lakás a neveden.
A jelenlegi férjemmel is úgy csináltuk,hogy akkora tulajdoni hányad szerepel a lakásaink papírján,ki mennyi pénzt tett bele!
Csak okosan!
válasza:Nekem ezzel kapcsolatban van saját kapcsolatom. Legjobb barátnőm most vett házat.
Ők házasok már 1-2 éve. Úgy vettek fel hitelt, hogy a lány nevére ment minden, mert ő nem szeretne másnak fizetni válás esetén. Ki is jelentette a férjének hogy így lesz és pont. A pasi belement.
De megértelek teljesen
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!