Milyen egy buta emberrel az élet?

Az utolso baratom hasonlo kaliberu volt, csak o 10 ev minusz, mint a tied. Buta nem volt, inkabb eretlen. Komolyabb temakrol nem lehetett vele eszmet cserelni, mert a velemenye altalaban az volt, amit olvasott a neten par cikkben (kb szorol szora), vagy amit a baratai mondtak, de altalaban totalisan egyet ertett velem. Ami amugy alapvetoen nem volt gaz, de mikor MINDENBEN, de tenyleg mindenben ugyanaz volt a velemenye, mint az enyem (elmondtam neki a velemenyemet, es azt valaszolta csak, hogy ja, szerintem is), akkor kezdett kicsit fura lenni a helyzet. Az eletet is eleg eretlenul intezte, mindenen behisztizett, ahelyett, hogy csinalta volna a dolgokat, vagy elfogadta volna es probalta jobba tenni (a kijarasi korlatozas elegge elrontotta a kedvet, mert kb minden este a barataival volt, es ahelyett, hogy otthon elfoglalta volna magat pl velem, csak hisztizni tudott). Az erzeseirol egyaltalan nem tudott beszelni. Vannak erzesei amugy, de nagyon nehezen fejezte ki. Mikor mondjuk a kapcsolatunkrol szerettem volna beszelni vele, vagy felemlegettem, milyen szuper volt az elso randink, az volt a valasz, hogy szerintem is vagy hogy tudom jol, hogy nem szeret ilyenekrol beszelni.

Nem hibaztattam ezert, de nekem ez unalmas volt. En szeretek vitazni dolgokrol, szeretem, ha elmondja az ember a velemenyet es boven kifejti, szeretek lelkizni meg nosztalgiazni. Nekem nem volt kielegito az unalmas, egyhangu kapcsolat, ugyhogy szakitottam vele.

Nekem van ilyennel tapasztalatom, a 2. barátom volt.

Amit az első írt...:

"Ő lehet, hogy csak simán egy amolyan "egyszerű ember", azzal a tipikus "minden jó ahogy van" lelkülettel, akinek emiatt a kedve mindig jó, még a legnagyobb szartenger közepén is, mert nem érdekli. Ismerek ilyen embereket - irigylem őket (mint depressziós)."

...az tökéletesen jellemzi őt.

Amikor megismertem segédmunkás volt, viszont mindig vidám, jólelkű és elég kitartóan udvarolt. Eléggé vonzott is, végül összejöttünk. Gondoltam mellettem azért valamennyit fog "fejlődni". (Tanulság utólag: ő épített le engem..)

Nem lehetett vele beszélgetni semmi mélyebb, elgondolkodtatóbb témáról, sőt, meg is mondta hogy ő nem szeret gondolkozni... 3 könyvet ha elolvasott életében, maga az olvasás, értelmezés is lassan és nehézkesen ment neki.

Nyelvet nem tudott, sőt még ő gondolta úgy hogy ha egy híres banda idejön tanuljanak meg magyarul... (amúgy német banda volt és angolul szóltak a számok közt).

Hivatalos iratokat rettegett kitölteni, ha adatot kellett egyeztetni, ha leadni egy megrendelést online azt nekem kellett, a kedvenc zenéjét se tudta letölteni, tehát számtechből is totál analfabéta. Olyan dolgokért képes volt bemenni a városba amiket neten 2 kattintással intéz más.

Engem sem értett. Sokszor negbántott és amikor beavattam hogy mi baj, elintézte egy vállrándítással, nem tudta de nem is akarta megérteni. Akkor is ugyanez ha nem ő bántott meg. < elmagányosodtam a kapcsolatunkban

Eleinte azt is furcsa volt megszoknom, hogy egy mozi után nemhogy nem beszéljük meg a filmet, de kb nem is emlékszik rá! Sokszor úgy éreztem hogy egy kötelező sablonos sávon haladunk, és őt totál nem érdekli semmi csak megy a többiek után.

Semmit nem tudott kiélvezni, amint eltervezett egy programot és elmentünk rá, már fejben a következőnél volt.

Aztán amikor kocsit akart venni. Mindenkinek figyelembe vette a véleményét, a legutolsó kollégáét is, az enyémet meg sem hallotta.

Aztán amikor beteg lett az is kiderült hogy az antibiotikumot is úgy szedi mint a cukorkát. Kicsit ramatyul van bekap egy szemet aztán örül hogy meggyógyul. Anyukám ápolónő, hiába magyarázta neki hogy így rezisztencia alakul ki. Tehát nemcsak simán hülye. Hanem még arra se hallgat aki nyilván jobban ért hozzá. Nem is tudom hogy mondják... önmagától se lehet megmenteni?

Aztán jött a koronavírus, de ebbe már inkább bele se megyek.

Az évek múltán úgy éreztem fejlődik mellettem. De óriási csalódás ért, mert csak megjátszotta magát.

3 évig bírtuk.

Itt nem az az alapvető probléma szerintem, hogy nehezen fejezi ki magát.

Mintha az exemről olvastam volna, csak a kor nem stimmel.

Én meg tudtam szokni, hogy én vagyok az "érettebb", "okosabb", önállóbb, fiatalabb létemre.

Viszont ahogy telt az idő, annál jobban zavart.

Előbb - utóbb elő fognak jönni problémák a kapcsolatban, amikor te hiába próbálsz majd logikusan érvelni az igazad mellett, egyszerűen nem fogja érteni, mi a probléma.

Vagy rád hagyja, hogy igazad van, vagy előjöhet az agresszívabb, gyerekes, makacs, kötekedő énje.

Én ezt nagyon nem szerettem benne, mert nem azért hoztam fel egy témát, mert veszekedni akartam, hanem a cél az lett volna, hogy megértse, amit mondok és keressünk az adott dologra megoldást. Mivel szó szerint nem értette, csak rám hagyta, vagy a saját hülyeségét fújta, így sok probléma nem oldódott meg.

Ez az egyik. A másik, hogy nyomós oka van arra, hogy 33 évesen otthon éljen? Ilyen korban illett volna már leszakadni a családról.

Az exem 30 éves egyébként és dettó ez. Nálam ugyan lakott egy ideig, de szakítás után vissza az öccse mellé a közös szobába. Szerintem ez egészségtelen. Engem már zavart, hogy nem költöztünk úgy "igazán" össze. Nekem volt egy osztott albim, ami igaz, kényelmes volt így is, de én ketten szerettem volna élni, nem a lakótársammal + vele. Szerintem, ha nem szakítottunk volna, akkor sem léptük volna meg ezt a szintet, mert ő sem tudott bánni a pénzzel.

Hobbik, érdeklődési körök.. Ahogy látom, ez is stimmel. Te mozgékony vagy, ő meg miattad veled tart. De egy idő után ki fog belőle jönni, hogy neki éppen az adott programhoz, amit szeretnél, nincs kedve (és/vagy pénze).

Ha összeköltöznétek, nem szállna be a házimunkába, mert megszokta a kényelmet otthon.

Ragozhatnám még, de szerintem felesleges. Túl sok minden nem passzol köztetek.

Te is egy független, érett nőnek tűnsz, ő meg anyuci pici fia.

Mi sok évet együtt voltunk, sokáig nem zavart/nem bukott ki.

Viszont pár év után azt vettem észre, hogy hiába 4 évvel idősebb nálam, utolértem, lehagytam. És szerettem volna még több szintet meglépni, de vele nem lehetett.

Ja, és az én barátnőim szerint is ostoba volt,bár engem ez a része nem érdekelt, hiszen nekem kellett vele lennem.

Csupa szív, csupa lélek ember... Igen ameddig vakon szeret téged. Nekem is akkor lett elegem, amikor már nem annyira bálványozott engem, egyre jobban zavarta, ha megmondtam az őszinte véleményem és próbáltam volna őt "tanítani", "nevelni".

Onnantól egyből hisztis sárkány lettem.

Pedig sosem voltam hisztis, veszekedni sem szeretek. De egyszerűen az ilyen emberek a különbséget sem látják vita és veszekedés között.

Szóval nehéz. Megszoksz vagy megszöksz, ezt neked kell eldönteni.

Én nő vagyok és tudom magamról, hogy nem vagyok egy lángész. A kommunikációmmal nekem is vannak problémáim. A fejemben ott van minden, de ahogy elkezdek beszélni a mondanivalóm eleje nem mindig van összhangban a végével. Mondjuk úgy, hogy egy kicsit zavaros, de érthető a mondanivalóm. Baromira zavar engem is, de nem igazán tudom hogyan tudnám ezt fejleszteni. Olvasni nagyon szeretek, de az csak az íráskészségemet fejleszti. Matematikában szerintem leverne egy 12 éves, igazából a mindennapjaimra nincs kihatással így ez annyira nem zavar.

Saját véleményem van mindenről csak mint említettem a kommunikációs gátam miatt nem kezdem el kifejteni mindenki előtt, mert félek hogy belezavaradok és csak hülyének néznek. Megtartom magamnak, de a páromnak azért elmondom, mert őbenne megbízok és ha félre is csúszik a mondanivalóm tudom, hogy nem néz emiatt furán.

Egyébként sok jó tulajdonságom is van. Senki sem tökéletes, próbálok javítani magamon, de nem görcsösen, és nem másért, hanem önmagamért.

Igen, egy kicsit magamra vettem, de nem rossz szájízzel. :-) Ráakartam világítani, hogy valaki lehet, hogy buta alapjáraton vagy annak tűnhet, de nem teljesen reménytelen eset.

Kérdés, hogy ő felismeri, elismeri e, hogy sokat kell fejlődnie, hogy jobban helytálljon a szociális életben és hajlandó e érte tenni.

Kényes téma, de beszélgetnetek kell erről, te lenézed a párod és hosszútávon ez nem fog működni.

Kommunikáció fejlesztés szerintem a legnehezebb, nálam gyerekkorban lett elcseszve. Javulgat, de sose lesz az a szép, választékos és folyékony a beszédem.

De lehet az is, hogy lusta beszélni vagy úgy van vele, hogy téged úgysem érdekel amit mondana.

A többi mint pl. a pénzbeosztás könnyen tanulható.