Milyen egy buta emberrel az élet?

A párommal már együtt vagyok egy ideje és kezd halványulni az a bizonyos rózsaszín köd. Most látom azt, ahogy intézi a dolgait az életben, azt ahogyan bánik a pénzzel, azt amilyen a nézőpontja a világ dolgairól (bár igazából nem nagyon van neki). Nehezen lehet vele bármilyen felmerülő problémát megoldani, mert nem érti magát a problémát. Kifejezni sem tudja magát úgy ahogyan azt kellene, sőt sokszor minden kimerül abban, hogy igen-nem-nem tudom. Most már nagyon sok mindent látok, amit eddig nem láttam. Szerintem az intelligencia szintje bőven az átlag alatt van.

Nem voltam még ezelőtt együtt olyan emberrel, aki buta lett volna. Persze ezelőtt voltak olyan párkapcsolataim, ahol nem értettük egyet vagy más volt a gondolkodásunk, életfelfogásunk, de ez teljesen más. Ő tényleg buta.

33 éves jelenleg, nincs gyereke, nem volt még házas, nem élt együtt még senkivel sem, a szüleivel és a testvérével él.

Lehet-e ezen változtatni valahogy, vagy lehet-e együtt élni egy ilyen emberrel? Milyen következményei lehetnek annak, hogyha összekötöm vele az életemet. Mit kellene most tennem így, hogy már látom ezeket?

Nagyon jóravaló ember egyébként, hűséges, nem kacsintgat másfelé, szeret engem és mindig kedvesen bánik velem. Ha szeretnék menni valahova, akkor oda általában el is megyünk. Nem lusta ember, ha azt vesszük ilyen téren lesi minden kívánságomat. Vannak ilyen jó tulajdonságai is, ami ritka.

Mindezek ellenére úgy érzem rengeteg problémánk lehet a jövőben mindebből kifolyólag. Valakinek esetleg személyes tapasztalatai arról, hogy milyen egy ilyen emberrel hosszútávra tervezi? Volt már veletek hasonló, vagy esetleg vannak itt olyanok, akik olyan emberrel élnek együtt, aki buta?