Párom megelégelte a szétszórtságomat. Kinek van igaza?

Hosszútávon baromi idegesítő tud lenni, ha újra meg újra és újra és századszor is újra el kell mondani valamit. Az ilyen apróságok megmérgezik a kapcsolatot.

Amúgy én is ilyen vagyok, és szörnyű. Én cetlizek és listát írok. Egy színes post-itre írd fel a mosógép fölé vagy a fürdőajtóra vagy bármilyen jól látható helyre, hogy kupak. És mikor ránézel rögtön beugrik majd, hogy hujujj tényleg a kupak. És ezt alkalmazhatod mindenre. És mikor már 100x sikerült cetlivel 101xre már reflexből fog menni.

Én is belefáradnék ebbe. Párszor mondanád magadnak, hogy "most figyelj oda, most csavard rá". Ha akarnád, sikerülne, de te eldöntötted, hogy téged így kell szeretni.

(Nálam azért lenne gáz ez az öblítővel, mert nincs füle, és vékonyabb műanyag a doboz, ha megfognám úgy, hogy nincs rácsavarva a kupak, az lerepülne, ahogy meg szorítanám, hogy ne ejtsem le, kilőne mindenhova.)

Miért nem lehet változtatni a szétszórtságon. A munkahely én helyt áll. Tehát csak tud figyelni.

Utolsó! Te mit kezdenél egy másik szétszórt emberkével...

Akarni kell. S lassan lépésről lépésre lehet változni.

Ezek szerint, haza még csak hazataláltok?

Ha a kutyákat meg lehet tanítani dolgokra, az emberek miért mondják, hogy nem megy? És nem trigonometriáról beszélek, hanem hogy ha csavarsz, csavard teljesen vissza. Szerintem erre egy csimpánzt simán meg lehet tanítani, de egy kutyát is, hogy böködjön meg, ha csavarsz.

És igenis meg lehet változtatni. Nekem is sikerült olyan szintű agressziót és türelmetlenséget helyrehozni pszichológussal, hogy ha üveg volt a házban, azt mind széttörtem. Meg akartam változni, és ezt nehezebb volt, mint figyelni, hogy ha csavarsz, jobban csavarj.

Ennyi erővel a pasast, aki széthúgyozza a vécé környékét, vagy a szemetet a sarokba dobálja, azt is el kell fogadni úgy, ahogy van.

De akkor nem szétszórt vagy, csak a saját dolgaidra lusta vagy figyelni. Ez nem baj amúgy. De ha valóban, kinevelhetetlenül szétszórt lennél, a kislányodat elfelejtenéd etetni vagy otthagynád a játszótéren. Ami fontos, annál nem fontosabb a szétszórtságod.

Én bizonyos szintig megértem ezt, mert én, nem is tudom, hogy hívjam, pszeudo-szétszórt vagyok? Mindent megcsinálok úgy, ahogy kell, de fejben én is máshol vagyok, ahogy leírtad, ezért nem regisztrálja az agyam. Mostam kezet, miután hazajöttem? Elzártam a mosógép csapját? Kihúztam a töltőt? Bezártam az ajtót? Igen. Mindig igen. Soha nem felejtek el semmit, de mindig annyira automatikusan csinálom, hogy le kell ellenőriznem, megcsináltam-e. Volt, mikor melóból jöttem haza, mert nem emlékeztem, hogy bezártam az ajtót, és szentül hittem, hogy nyitva van. Azóta mindig mondom magamnak, "nézd (nevem), most zárod az ajtót, az ajtó zárva". :D Vicces, de mindenre van megoldás.