Hogy beszéljek a vőlegényemmel vita nélkül a gyerekeiről? Hozzánk költöznének, szerintem ez rossz ötlet

#82:

Nem hiszek abban, hogy az ember 50-60 évet boldog monogámiában le tud élni egy ember mellett. Nem ezt látom. Csak a gyerek miatt nem éri meg egy rossz házasságban megragadni. Tehát szerintem a mozaik család egy természetes dolog.

Tudom, hogy sokan meg másképp gondolják.

A kérdezőt se kényszeríti senki, hogy ebben benne maradjon. Választhat, hogy akkor is kell neki a párja, ha a gyerekeivel is együtt kell élnie, vagy egyik sem kell. Komoly próbatétel ez esküvő előtt.

Olyan verzió nem lesz szerintem, hogy felhozza, megbeszélik, és a gyerekeket elküldi az apa, mert fontosabb a barátnője.

De itt megint csak magamból indulok ki, mert nekem a gyerek az első, és nem is kéne olyan pár, aki ezt nem így gondolja.

Utolso! Nem is ertem mirol beszelsz. A nagyon jo kereset de keves ido valamint a kevesebb kereset de tobb szabadidonel nincs nagyon koztes megoldas.

Amit leirtal az egyertelmu es ugy gondolom kb minden normalis csaladnal

Igy kene, hogy mukodjon. Felteve ha nem ilyen “miaz, hogy baratnozik, bulikazik” felfogasu ferjed van.

Tényleg nem volt ilyen információ, hogy konkrétan apuka tojik rájuk.

És 12-14 éves gyerekekhez már tényleg nem kell bébicsősz; le tudják kötni magukat egyedül. Vagy pedig akkor itt az ideje elkezdeniük, mert ez, hogy folyamatos, rendszeres felügyelet kell nekik, hogy szórakoztassák magukatt... :S

A kérdezőnek meg hirtelen nem kéne teljes értékű anyukává válnia, mert miért kéne? Együtt élnek, egy házban, de nem kötelessége szórakoztatnia egyfolytában a gyerekeket. Túlkombinálja, túlgondolja ezt magában. Nem kell bábozni nekik, meg előrágni az ételt, meg hasonlók. Túl sokat gondolsz bele ebbe; nem kell ilyeneket csinálnod. Nem igényelnek ezek a gyerekek már 24 órás felügyeletet; és főleg nem neked kötelességed foglalkozni velük, majd elfoglalják magukat. Nem is értem ezt az elfáradást, ha csak egy délutánt töltenek nálatok. Olyan kicsike a lakás, hogy nem tudsz elvonulni egy kicsit egyedül, és folyton a zsivalyban vagy? Ekkora gyerekekkel már meg lehet értetni, hogy ne zajongjanak már annyit. Nem kell nekik egyfolytában ugrálnod. Asszem, lehet, hogy egy csöppet el lettek kényeztetve, de ez megint nem a te problémád. Ennyi időseknek mégegyszer mondom, hogy nem kell bébicsősz. És főleg nem neked kell magadra vállalnod ezt. Neked ez nem feladatod, hogy 100%-os anyuka legyél, csak fogadd el őket. Ha van valami apróság, amihez kell nekik egy felnőtt segítsége, pl valami magasan van a polcon, és pl nem érik el, akkor segíthetsz nekik levenni; de nem kell tényleg folyamat naphosszat nekik ugrálj. Ezt senki nem csinálná. Főleg, hogy nem is a saját gyerekeid. Szeresd őket, és ha neked is van kedved és energiád, beszélgess velük, társasozz velük, de tényleg nem kell "megrágni nekik az ételt." Senki nem várja el, és nem is várhatja el, hogy egy 0-24-es 100%-os bébicsőszt nyújts. Tényleg el tudják foglalni, el tudják szórakoztatni magukat; meg meg tudnak kenni maguknak egy zsemlét. Lehetséges, hogy nagyon anyásak egyébként. Mármint nagyon igénylik a szülői felügyeletet, akár az elkényeztetést is, a mindenperces figyemet, mert ehhez voltak szokva. De ha neked ehhez megterhelő alkalmazkodni, akkor nyilván nem kell. Nem kell pótolni, meg helyettesíteni az anyját. Az anyjuk valszeg bírta, de te meg nem olyan vagy, meg így most hirtelen szakadnának a nyakadba, nem is fokozatosan. De az a lényeg, hogy jól írták tényleg, hogy a gyerekeknek VAN ANYJUK. :) Nem kell rögtön 23-évesen két , nem is a saját gyermekednek fullos anyát nyújtani. Erre lehet, hogy nem is lennél esetlegesen egyelőre képes. De ez nem baj, ez nem okoz problémát, mert szerintem senki el sem várja tőled. Hogy ilyen fiatalon most a nyakadba szakad, érted,meg nem is te vállaltál érte felelősséget; de igen, lesz felelősséged, csak nem akkora, nem annyi, mint amennyit te belelátsz. Tehát nem kell nekik ugrálnod naphosszat. Biztos aranyosak, örülni fogtok egymásnak, de legyen már egy kicsit önállóak. Annyit akarsz magadra vállalni , amennyit nem is kell. Ezt "lesz felelősséged, csak nem akkora, nem annyi, mint amennyit te belelátsz. " szeretném kihangsúlyozni mégegyszer. Nem kell annyit vesződnöd velük/az ő kedvükért. Minden rendben lesz, azt kész. Nem feladatod neked bébicsőszködni, pláne nem 13 éves gyerekek fölött, pláne nem, ha megterhelő. Szeressétek egymást, de nem kell túl sokat magadra vállalnod. Nem kell őket elkényeztetni, de azért legyetek jóban:) És ezt felejtsd el, hogy anyjuknak kell lenned. 23 évesen , ilyen fiatalon, a "nyakadba pottyan" két gyerek, akik ráadásul nem is a sajátjaid, hanem a férjedéi. Nem kell nekik anyát nyújtanod, bébicsőszt meg főleg nem. Ők már el lesznek egyedül. De ha meg úgy nevelték őket, olyan " köldökzsinóron lógósnak", hogy kell nekik egy anya; te nem vagy köteles belebújni ebbe a szerepbe, ezt a szerepet magadra vállalni. Legalábbis száz százalékig biztos nem. Nem vagy köteles pesztrálni őket. Csak az öledbe hullottak. Attól még, hogy nekik most nem lesz ott az anyjuk, nem kell belebújnod az anyjuk szerepébe. Attól, hogy ők eddig így nevelkedtek, neked nem kötelességed ezt a vonalat tovább vinni , mert te már egy MÁS SZEMÉLY vagy, és nem az anyjuk. Remélem, hogy érted ezeket, amiket leírtam, és jó egészséget kívánok mindenkinek, és tényleg beszélgessetek!! :) Meg ha amúgy jóban vagytok a gyerekeivel, miért ne jöhetnének, hát végülis a párodhoz tartoznak; csak nem kell őket egész álló nap foglalkoztatni , pesztrálni. Kicsit tanuljanak meg "lejönni a köldökzsinórról", épp itt ideje lenne. :) Viszont tudom, hogy ez most kicsit ilyen érdekes kifejezés volt, mert pont, hogy az apukájukhoz akarnak költözni, de neked nem kell egy anyukát helyettesíteni, egy anyukát pótolni, egy fullos, 100%-os pótanya szerepét magadra felvállalni; mert nem te szülted őket; és semmi bajuk nem lesz, ha nem foglalkozol velük naphosszat. Persze, ha neadjisten valamelyiknek valami problémája adódik, segíts neki, próbálhatsz abszolút neki tanácsokat adni; de úgy egyébként mondom tényleg, nem kell előttük még az "ételt is megrágni " jóformán. És pl ha meg nem tudják maguknak megmelegíteni a hűtőből kivett ételt, akkor persze mutasd meg nekik, és addig melegítheted nekik az ételt, vagy akár az apjuk is; ameddig őnekik nem megy, és még nem tudják egyedül. De amit már ők is meg tudnak csinálni maguknak, azt hadd csinálják, úgy fejlődnek, úgy ügyesednek. Ez lesz az önálló életre nevelés, a legnagyobb segítség nekik. Mert mondjuk nehogy az legyen, hogy pl már nagyobbak lesznek, és már kéne kirepülniük a fészekből, de még mindig azt várják, hogy te meg az apja kenjétek meg nekik a kenyereket. Egyszer meg kell tanulniuk. Engem például zavart volna ennyi idősen, ha ennyire kiszolgálnak. Szereti az ember kipróbálgatni a saját szárnyait, és pl milyen öröm van benne, ha ő keni meg magának a kenyeret, vagy pedig ő főzi meg a virslit. És akkor nagyon büszke lehet magára , és nincsen minden előírva neki, hanem ő csinálhatja. Szerintem ez nagy öröm egy ember életében. :) Tehát, csak abban kell segíteni, amit ők még nem tudnak. Például remélem, nem olvasol nekik esti mesét, mert ők már csak tudnak maguknak könyvet olvasni. :):) Meg még pl be is tudnak takarózni, tehát még azt sem kell, tényleg , pl akkora öröm, amikor az ember magának készíti a kaját!!:) Hogy leszeleteli a sajtot (késsel azért ésszel egyébként, de szerintem már egy 12 évesnek van olyan kézügyessége; de pl ha neadjisten megvágja magát, de ne vágja, akkor pl sóval össze tudja húzni a sebét.) Meg pl, hogy nem kell másra hagyatkoznia, másra várnia, hanem rögtön ő tudja, megy, és csinálja. :) Szóval hagyni kell egy kicsit őket önállósodni, azzal nem fejlődnek, nem tanulnak, ha valaki mindent megcsinál nekik. :) És akkor tényleg büszke magára, és ügyesedik, és te még meg is dicsérheted; bár ennyi idős gyereket talán már nem kell megdicsérni akkor, ha pl megcsinált egy szendvicset, de lehet, hogy náluk, pl az ő esetükben ösztönzőleg fog rájuk hatni. Egyébként lehet, hogy ők is pont önállósodni szeretnének, és anyukájuk mondjuk nem hagyta őket esetleg kibontakozni, és folyton a nyakukon lógott, még akkor is, amikor ők tényleg nem igényelték; de már megszokták, de szeretnének ebből kitörni.

Direkt nem bébicsőszt írtam, Jézusom. Bejárónő félére gondoltam, aki főz is meg kicsit foglalkozik a tinikkel.

De oké. Akkor segítséget ne. Nekem mindegy. Akkor csinálja apuci meg a kaját nekik, nézze át a leckéjüket, takarítson utánuk. Jogos. Mondja meg neki a kérdező, hogy ő nem segít a gyerekeket nevelni, elmegy néha éjszaka bulizni, stb. Ne lógjanak rajta a gyerekek. Aztán meglátja mennyire jön be ez az attitűd apucinak. Valószínűleg semennyire.