Boldogságnak az számít ha van párod és gyerekeid? Egyedül sose lehet boldognak lenni?

Kérdező, szerintem összekeversz két fogalmat. Boldogságot írsz, miközben amiről beszélsz, az valójában a társadalom által helyeselt, jutalmazott élet. Nőként azt látjuk, hogy az kapja a buksisimit, aki szépen megházasodik valami cuki esküvővel körítve, és gyerekeket szül, és ez alapból elismerést arat. Ezzel szemben az, aki nem így él vagy ez nem jön össze neki, nem fog tudni semmivel ennyire instant tapsvihart aratni sehol, akkor sem, ha háromból egyszerre doktorál. Családban pláne nem, de máshol sem.

Mondok egy példát. Volt egy oktatássorozat a cégnél, ahol dolgozom, és úgy kezdődött, hogy mindenki mondja el, mi mindent ért már el ennél a cégnél és esetleg más cégeknél, meg 1-2 mondatot magáról. Volt ott minden, komplikált nemzetközi szerződés összehozása, nagy jogi kalamajka kivédése, mindenféle teljesítményről beszámoltak emberek... ehhez képest egy, egyetlenegy embert tapsoltak meg spontán, nyílt színen: aki azt mondta, hogy "most hétvégén lesz az esküvőm". Senki mást.

Na, erről beszélek, amikor azt mondom, instant elismerést ezekkel a dolgokkal lehet kivívni. Nem lehet, hogy erre vágysz inkább? Társ híján hogy máshogy lehetne "férjre, gyerekre" vágyni mint elvont szerepekre? Ha nincs hozzá ember? Szerepbetöltésről beszélsz, és az ezzel járó elismerésről, és, ahogy azt már mások is írták sokszor a szerep betöltése ellenére sem érzi magát jól az ember, csak az elismerés learatása élteti, és sokan azért nem lépnek ki a rosszul sikerült házasságukból, mert attól még, hogy a férjük/feleségük már nem igazi társuk, státuszt mégis az ad, hogy nekik van olyanjuk. Férjként és feleségként lépnek fel a világ előtt, eljátsszák azt, és azért járó "dicsőség" az, amiből táplálkozni tudnak. Most őszintén, ez számodra vonzó?

Nos, én ezt nem hívnám boldogságnak.

És vannak, akik őszintén, spontánul mentek bele a családalapításba, és nagoyn jól érzik magukat benne, és megtalálják benne önmagukat, és szerető társuk van, akivel kiteljesítő maradt a kapcsolatuk. Hát erre én is vágyom, de ezt akarni nem lehet. Ez vagy megtörténik, vagy nem.