Nagyon elkeseredett lennél, ha nem születnének gyerekeid?

Nem.

A gyereken kívül is van még sok dolog, ami értelmet ad az életnek, és 41 évesen én már biztos, hogy nem kezdenék családalapításba.

Ő sem csak gyereket szeretne (akkor lehetett volna eddig is egyedülálló anya, semeddig se tart), de ő családot szeretne. Ahhoz pedig a legfontosabb egy megfelelő férfi, akivel ezt meg is lehet valósítani.

Hidd el, hogy neki ez sokkal fájdalmasabb hiányosság, mint az, hogy a gyerek nem jött össze!

Viszont a jó hír az, hogy a szerelemből nem lehet kiöregedni, és sosem késő találni olyan párt, akivel boldog lehet!

Nem akartam régebben mindenáron gyereket/családot. Úgy voltam vele, hogy ha lesz lesz, ha nem nem. Becsúszott a baba. Már 2 éves.

Ha visszafordíthatnám az időt is szülnék! :)

Így hogy tudom, hogy milyen érzés anyának lenni, így elkeseredett lennék, nagyon.

Nem igaz,amit írsz. Nem azokat fogta ki,hanem azokat választotta Ő maga... persze ha az az egyetlen elsődleges kizáró szűrő,hogy jóképű-e vagy sem, hát akkor nem csodálom az eredményt...

mert ez a nők első kritériuma...

Bírom ezeket a kifejezéseket: "fogta ki" meg "becsúszott"...

Amúgy nem. A Föld így is túlnépesedik, nehéz lenne jó lelkiismerettel gyereket vállalni.

Ha 41 évesen még egyedül lennék, néhány kaki kapcsolattal a hátam mögött, akkor jó eséllyel rosszul érezném magam. De ez nem a gyereken múlna.

A párommal viszont boldog vagyok, egy gyereket szeretnénk majd, de azt gondolom, hogy ha nem jönne össze, akkor meg fogjuk találni az életben a szépséget anélkül is. Vagy örökbe fogadnánk.

Ja és nem, gyereket nem azért vállalok, mert

- a társadalom elvárja

- az anyám elvárja

- így majd lesz valaki, aki pátyolgat öregkoromban,

hanem mert ÉN a PÁROMMAl együtt akarjuk ŐT.