Manapság minden lánynak a külföld, utazás, meg a külföldre utazás a mániája?

Manapság? 42 éves vagyok. Leszámítva rövidebb családi utakat (Erdély, Német ország-akkor még NDK, Cseh ország)először húsz évesen vágtam neki a világnak: bébiszitter voltam Angliában másfél évig, jól megtanultam a nyelvet és bejártam az országot is töviről hegyire. Utána egy darabig megállíthatatlan voltam, minden pénzem utazásokra ment el. (Közel-kelet hátizsákosan stb)Persze többnyire kint dolgoztam és abból finanszíroztam magam, mert nem vagyok milliomos. Az elmúlt években, mióta gyerekem van, csak elvétve voltunk külföldön, úgy kb két évente. De ha jobban állnék anyagilag, megint mennék valami kalandosabb útra, persze most már a lányommal.

Nekem azért nem lennél szimpatikus (még a fiatalabb énemnek sem) mert te nem anyagi megfontolásból nem utazol, mert ugye az egy olyan korlát amit nehéz ledönteni, hanem igényed sincs rá. Azért amikor a piramisok mellett álltam, vagy Izraelben a siratófal repedéseibe én is belecsempésztem egy kis üzenetet Istennek, hátha meghallja, és ott állva tudtam, hogy évezredek történelme, érzelmei, fájdalma és szeretete árad abból a helyből, azért az kicsit jobban megérintett, mint egy egri borozás. Tudtad, hogy a piramisok már Kleopátra királynő életében is kb kétezer évesek voltak? Pompeiben és Herculaneumban megcsodáltunk a vulkán által konzervált várost, kővé vált embereket...Évezredek, érted ezt? Stonehenge, New Grange....az emberiség történelme a világ minden pontjáról integet neked és te megelégszel egy hosszú hétvégével Tatán. Nem gond, az is jó, az is szép, de emberileg neked más a fontos, mint ezeknek a nőknek. Hidd el, van épp elég olyan nő, ember aki inkább otthon ül, minthogy egy arab bazárban alkudozzon, vagy delfineket bámuljon egy görög hajóúton. De hadd ne legyen már "mánia" engedd, hogy mi mások legyünk. Ezeket az élményeket senki nem veheti el tőlem, és életem legboldogabb pillanatait mindig külföldön éltem át bakancsban, hátizsákkal. Eszméletlen mennyiségű külföldi barátot szereztem, hiszen én nem ibusz társas utazásokkal megyek, többnyire. Magamba szívtam a kultúrájukat, megismertem a történelmüket, vallásukat. Gazdag ember vagyok. Nem anyagilag, hanem élményekben. Milliomos. :-)

Egy kicsikét ellentmondást érzek a szavaidban.

Először azt irod, hogy egyláltalán nem szeretsz külföldre utazgatni és kirándulni, nem látod értelmét, utána meg: "...hogy egy családnak stabil háttere legyen akár utazásra. Addig, míg ez nincs meg, azon túl, hogy engem személy szerint kevésbé érdekel a dolog, oktalan dolognak tartok eldurrantani 300-600 ezreket + ugye költőpénz évi 1-2 alkalommal" Ebben meg már azt firtatod, hogy csupa pénzkidobás, de ha több pénzed lenne és meglennének az anyagi javaid,ház, pénz dögivel akkor már mennél.

Kicsit azt látom benned, hogy nagyon spórolós vagy, aki minden fillért félre rakna és csak dolgozik és dolgozik megállás nélkül, mert a legfontosabb, hogy a pénz mindig meglegyen és sose elég belőle. Nem mondom, hogy nem kell felelősségteljesen élni és fontos,hogy legyen megtakaritás... de nagyon tudom sajnálni azt, aki főként ennek él és elfelejt mellette élni.

Sajnos én rengeteg embert ismerek, aki hasonlóan él és mondanom sem kell, az évek alatt kb olyanok lettek, mint a robotok. Nem azért születtünk, hogy egész életünket végig robotoljuk ,majd előbb vagy utóbb meghaljunk. Persze muszáj dolgozni, de ha mellette nem tudjuk élvezni az életet és kihasználni a jó dolgokat én értelmetlennek tartom.

Persze hazánkban is nagyon sok szép és jó hely van, amiket rendszeresen látogatok , de a megszokott mellett mindig vágyok az újabb dolgok megismerésére. Ezért is gyüjtök minden évben, hogy legalább évente egyszer meglátogathassak egy újabb csodás helyet. Gyönyörü a világunk, a természet, de még az épitett kincsek is, én nem tudom felfogni, hogy valaki miért nem vágyik arra, hogy legalább egyszer ellátogasson ezekre a helyekre? Minden hétvégén vágyok valahova, akár csak túrázni a közeli dombokra,hegyekre(erdélyi vagyok) akár biciklizni, de muszáj kiszálljak az otthon és munkahely köréből mert ha nem tudok, érzem, hogy begubózok és teljesen kimerülök.

Az meg nevetséges, hogy irigységből azt mondjátok csak az insta képek meg a divatt miatt utazgat valaki.

Ha megtehetnétek, ti sem otthon csücsülnétek, de kényelmesebb onnan irigykedni másokra:)

Kissé pénzsóhernek tünsz az irásod alapján, aki mindennél fontosabbnak tartja az anyagiakat...de tapasztalatom szerint ezek az emberek végül rájönnek, hogy csomó dolog van ami többet ér. De végülis mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja.