A mai nők érvényesülésének útjába gyakorlatilag semmi nem áll, mégis az internet, média tele van a panaszaikkal, hogy milyen nehéz nekik mindenben, miért ez az áldozat beállításuk még mindég?

Nem, nem alacsonyítom le, és már megint érzelemvezérelt vagy :) Ha elolvastad volna amit írtam, látnád, hogy gyerektelen nőket is hoztam fel példának.

Pl én sem örülnék, ha visszajönne egy kolleganőm és mondjuk hirtelen őt léptetnék elő helyettem, pedig kiesett a gyakorlatból és nem fejlődött végig olyan ütemben mint én, akinek nem kellett mással foglalkoznia.

Ne vegyük már egy kalap alá azt aki végignyom egy 3 hónapos projektet és rengeteget tanul, mint aki naponta pár lopott órában szakmai lapokat olvas. Ezen tényleg nem értem mit kell még magyarázni.

Tök más a későbbiekben zsonglőrködni mint az elején amikor minden új. Megnézném azt a friss anyukát aki az újszülöttje fölött két szoptatás között tanul :D Plána az én szakmámban ahol minden rohadt gyorsan változik.

Láss kicsit túl ezen a feminista szemüvegen.

Én is, mitn írtam, programozó vagyok. Pont ezért érthetnéd meg, hogy ha valaki akár fél évet is kihagy, az nehezebben tudja behozni a lemaradást. És kevered a szezont a fazonnal, nem egy nő tudása ér kevesebbet egy férfiéhez képest, hanem egy 2-3 évet kihagyott nőé egy végig dolgozó férfiéhez/nőéhez képest

De írhatnék egy végig dolgozó nőt és 2 évet kihagyott férfit is. Ha ilyen a tapasztalatod, az szomorú, engem soha sehol nem különböztettek meg a nemem miatt.

Nőkent sosem ereztem elnyomva meg diszkriminálva magam, nálunk senki nem kérdezte szülök e, ki marad a gyerekkel. A gyerek nelkuliek (ffiak es nők IS ) sokszor többet vannak mondvacsinalt okkal betegszabin mint a gyerekesek.

Ugyanannyit dolgozunk ugyanannyit keresünk. Ugyanolyanok az esélyeink az előrelepesre. A tudast nezik, nem azt h nő vsgy ffi.

Nem csak programozó munka van ám a világon. Miért nem megy az elvonatkoztatás vajon? Ilyenkor hol van az a híres férfi intelligencia?

Vegyünk példának egy pénztárost vagy árufeltöltő munkakört. Amiből jóval több van, mint programozóból. Egyáltalán nincs egyenlőség. És hamarabb rúgják ki az anyákat, mint bármelyik lusta disznó munkakerülő pasit. Pedig ott aztán nincs olyan, hogy lemarad a fejlődésről az évek alatt.

Semmi nem állútjába? Komolyan?

Nem munkahelyen kezdődnek a problémák, a törvények által szabályozott helyzetekben, hanem sokkal-sokkal korábban.

A problémák már kisgyermek korban kezdődnek. Elég csak megnézni, hogy nagy átlagban milyen játékokat gyártanak kisfiúknak (fejlesztő, szerelő, logikai játékok), és milyeneket kislányoknak (baba, hajfonás, gyöngyfűzés, játékkonyha), a könyvek sokszor ugyanilyenek, fiúknak MiMicsoda, lányoknak valami mese, oszt' kész. Ajándékba is általában ilyeneket kapnak. A kisfiúkat már gyerekkorban a fejlődésre ösztönzik, a lányokat meg arra, hogy legyenek cukik. Meg lehet nézni, hogy általában hogy reagál a környezet arra, ha egy kisfiú akarja érvényesíteni az akaratát ("úgy van, ne hagyd magad!"), vagy ha egy kislány akarja érvényesíteni az akaratát ("ugyan már, nem szép dolog ez egy lánytól, hagyd rá!").

Ez pedig szépen továbbkúszik a gyermekkoron és a fiatalkoron. Általában a fiúkat arra nevelik, hogy álljanak ki magukért, küzdjenek meg azért, amit akarnak, legyenek bátrak, küzdjenek, mindeközben a lányokat meg arra, hogy hagyják rá a másikra, ne legyenek agresszívak, inkább tűrjenek.

Sajnos rengeteg kislány ezt látja a szüleitől is. A rendszerváltás előtt felnőtt generációknál még nagyon elterjedt a tipikus felállás, miszerint anyu is és apu is dolgoznak, munka után meg apu sörözik és tévézik, anyu meg csinál mindent a ház körül és a család körül, és ez természetesnek van beállítva, és anyu tűri, a kislány meg abban nő fel, hogy ez a normális.

Nem tudom, másoknál mi volt a helyzet, nálunk középiskolában ha egy fiú emelte fel a hangját bármi miatt az osztályban, akkor mindenki meghallgatta, aztán vagy egyetértett, vagy nem. Ha egy lány emelte fel a hangját, akkor annyi reakciót kapott, hogy "mi van, megjött? höhöhö", és érdemben nem is foglalkoztak az általa felhozott problémával.

Én informatikai területen képzeltem el a jövőmet kamaszként, az érdekelt, lett is volna hozzá szerintem tehetségem, de nem próbálhattam meg, mert a szüleim nem engedték, mondván, hogy "az nem lánynak való". Egy emelt informatika érettségit tudtam elérni, ott is szóbelin a vizsgáztató azzal köszöntött, hogy "nahát, pedig ez nem túl lányos tantárgy!". Nem is lett ebből semmi. Munka mellett pedig nehéz, mert ELTE-IK-n programtervező informatikus képzés (amit terveztem magamnak) létezik esti tagozaton, úgy viszont csak önköltséges formában, a mostani munkámmal pedig nem keresek annyit, hogy megengedhessem magamnak, viszont felmondani se tudok, hogy államilag finanszírozottan végezzem el nappalin. Sakk-matt.

Egy nagyon kedves ismerősömet pedig a szülei egyenesen kivették a suliból abban a pillanatban, hogy már nem volt tanköteles, mondván, hogy "te csak lány vagy, fölösleges annyit tanulnod, csak menj jól férjhez" (közben a lány két bátyja egyetemre ment, szóval nem kompletten az oktatás ellen voltak a szülők), szóval harminc körül érettségizett le végre, akkor már saját lábán állva.

És ezek csak hirtelen példák a környezetemből, Pest megyei középosztálybeli körből, szóval nem valami alja helyről jöttem, trógerek közül, és nem is a középkorból.

Visszatérve a globális problémához: ezek után nem kell csodálkozni, hogy a nőknek sokszor nincs lehetőségük sokra vinni. Már kisgyermekként is máshogy nevelik őket, utána pedig sokszor nincs választásuk, az egyenlőtlenség rányomja a bélyegét egész életekre, utána nem fog tudni a semmiből 30 évesen megtáltosodni, levedleni a komplett személyiségét, felölteni egy újat, és magabiztosan előretörni.

Ez az igazi baj szerintem. Munkahelyekre már hozhatnak akármilyen törvényt, rengeteg nő el se jut odáig, hogy esélye legyen kihasználni a törvények adta lehetőségeit, mert előbb "elkallódik".

Csak ez, hogy hogy nevelik a gyermekeket és milyen mintát látnak otthon, nem szabályozott törvények által, így "láthatatlan" a probléma, pedig az én szememben az, hogy nők milliói nem kapják meg a lehetőséget hogy megtanuljanak érvényesülni, sokkal rosszabb, mint az, hogy Juli 10k-val kevesebbet kap munkahelyén, mint Béla. Ugyanis az előbbi nagyban hozzájárul az utóbbihoz.

Csak a probléma gyökerével kevesebben foglalkoznak.