A mai nők érvényesülésének útjába gyakorlatilag semmi nem áll, mégis az internet, média tele van a panaszaikkal, hogy milyen nehéz nekik mindenben, miért ez az áldozat beállításuk még mindég?

Persze, az én eddigi munkahelyeimen is mindenhol voltak, és jelenleg is vagyunk nők. A kérdés csak az, hogy milyen munkakörben és mennyien. Én több, mint egy tucat céget jártam meg, és kaptam a hátrányos megkülönböztetést a szakmámban, ahol jellemzően több a férfi, de engem pont ez a terület érdekelt, mire valahol, ott is csak véletlenül, kaptam egy szakmai lehetőségben megmutatni, mit tudok. De aztán a munkaköröm részévé tették, fizetést meg alig emeltek hozzá. Aztán 4 év után a cégvezetés húzott egy vonalat, és egyszerűen megszüntették azt a munkakört, amiben dolgoztam... Számtalanszor eszembe jutott, hogy valami mást, nőiesebb dolgot kellett volna tanulnom, és akkor könnyebb dolgom lett volna, még ha utálnám is a munkám egyébként, mert nem az érdekelne... Majdnem 15 év alatt egyszerűen belefáradtam abba, hogy folyton versenyeznem és bizonyítanom kell, jóval többet, mint a férfiaknak ugyanezen a szakterületen.

De amúgy tessék, itt egy érdekes olvasmány:

[link]

Nálunk nekem van a legtöbb túlórám állandóan, mivel muszáj kompenzálnom valahogy a gyerek utáni táppénzeim és még így is állandóan félek attól, hogy mikor unja meg a cég azt, hogy bármikor futnom kell a bölcsibe vagy oviba, mert beteg lett a gyerek és el kell hoznom.

És csak a törvény miatt veszik vissza az anyákat, legtöbbször az első adandó alkalommal kirúgják, mert egy anya értéktelen munkaerő. De látom, hogy elég nagy zavar van a fejekben.

Epp most kényszerültem táppénzre a bárànyhimlős kisgyerekemmel, akit tök egyedül nevelek. Befogom a pofám és örülök, hogy van munkám. Én vagyok az, akinek jinden nap fel kell állnia 4 órakor, mert menni kell az óvodás gyerekért, aki így is 9,5 órát közösségben van. Én vagyok a gyenge láncszem, még legalább 8-9 évig.

Nálunk az anyukák többsége alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik, jellemzően az apák keresnek jobban és vállalhatnak több munkát akár. De van 2 kolléganőm, akik vezető pozícióban jobban keresnek. Mindkettőnek csecsemő korától nevelte a gyerekét a nagyi. De őket ez különösebben nem viselte meg, mindkettő törekvő és k8csit maszkulin típus. Mondjuk kikérnék maguknak, ha bárki is megkérdőjeleznék a jó anyaságukat....

Összefoglalva: a gyerekvállalás/nevelés miatt van így szerintem.

Ugyanannál a cégnél, ugyanolyan értékű munkáért jellemzően ugyanannyit keresnek a nők, mint a férfiak. Sőt, van, ahol még többet is, nehogy diszkriminációval vádolják őket. Annak, hogy átlagosan mégis kevesebbet keresnek a nők, két oka van: 1. a jól fizető szakmákban több a férfi, mint a nő, 2. a nők munkája átlagosan kevesebbet ér, mert kevesebb köztük a kiemelkedően intelligens, mint a férfiak között.

Várom a lepontozást a tények említéséért.

Elméletben tényleg ott vagyunk már, a való életben meg -nem kell nagyon messzire mennem példakért, mert ez mind velem esett meg-, tombol a szexizmus.

Fiatal nőként érkeztem az előző munkahelyemre, olyan területen dolgoztam akkor is, ahol erős férfi dominancia van, szoftverfejlesztés, építészet, mondanom sem kell, annyi beszólást kaptam, hogy könyvet írhatnék belőlük. Az én szavam sokszor kevesebbet ért, mint a legtrógerebb fejlesztőé, de az is megtörtént, hogy üzleti út során a főnököm ajánlatot tett. Szerinte az is vicces dolog, hogy megjegyzi, lesz dresscode a cégnél, ami bugyi és melltartó lesz, lévén én voltam ott az egyetlen nő.

Aztán amikor belső problémák voltak a cégben és jeleztem ezeket, akkor simán azt mondták, hogy “hisztizem”, amit férfi kollégára sosem mondtak.

Már más cégnek dolgozom, igaz nem rég óta, az első hónapban a férfi kolléga kifejezte meglepettségét, hogy az általa tartott tréning utáni teszt nekem sikerült a legjobban (csak férfiak voltak jelen a tréningen).

Friss történet, tanulok vezetni és az oktatóm nem mulasztott el szexuális megjegyzéseket tenni, legutóbb leszőkézett, mert nem emlékeztem egy dolgokra, amit egy korábbi alkalommal elmondott már.

Rengeteg ilyet tudnék mesélni még. Hiába történt haladás, még mindig nagyon messze vagyunk egy igazságos társadalomtól és azt csak az nem látja meg, aki nem akarja meglátni.

A történelem során mindig az áldozat szerepet játszották, és ez most is megmaradt, hogy egyenlőek.

Statisztikai trükközéssel próbálják bizonyítani az elnyomást, hogy a nőknek fizetett összfizetést hasonlítják össze a férfiakéval, direkt nem véve figyelembe a munkakört.

Bizony egy mérnök, szoftverfejlesztő többet keres, mint a sok kommunikációs, könyvelő, stb.

De senki sem tiltja el a nőket a szoftverfejlesztéstől, mérnökösködéstől, és a jobban fizető szakmákban elhelyezkedéstől.

Ellenben a férfiakra furcsán néznek ha óvóbácsi lenne, vagy HR-es, stb.

Párkeresésnél is áldozatnak állítják be magukat, pedig körülrajongják őket a férfiak, még is azért megy a sírás, hogy de nehéz válogatni a sok lehetőség közül, és a férfiaknak milyen jó, hogy örülnek, ha van egy kevés lehetőségük, már ha van egyáltalán.

Fáj az igazság, úgyhogy jöhet a szokásos lepontozás.

"Bizony egy mérnök, szoftverfejlesztő többet keres, mint a sok kommunikációs, könyvelő, stb.

De senki sem tiltja el a nőket a szoftverfejlesztéstől, mérnökösködéstől, és a jobban fizető szakmákban elhelyezkedéstől." - én vagyok az, aki szoftverfejlesztésben dolgozott. Nem a pénzről beszéltem, 17-es, képzeld, jobban kerestem, mint a legtöbb fejlesztő, ugyanis én hoztam a legtöbb pénzt a cégnek sokszor. Meg volt fizetve a munkám, a probléma nem ezzel volt. Olvasd el még egyszer, amit írtam és értelmezd: elismerésről és tiszteletről beszéltem, meg kettős mércéről, az anyagiakat szóba sem hoztam.