Huszonéves nők! Ti mit értetek el eddig a kapitalista világban önerőből, mennyi vagyonotok van?

Minden rosszindulat nélkül irigylem azt a pár sikeres saját lakásos nőt. Írjátok le légyszíves, hogyan van saját házatok 26-29 évesen, mit dolgoztok? Úgyis név nélkül vagyunk.

Én 31 vagyok, főiskola után kezdtem dolgozni, 24 évesen. Pedagógus vagyok, alsósokat tanítok. A fizetésem 140-150 ezer Ft. Ebből tartok fent egy albérletet, kb két havonta elmegyek moziba, vagy egy estére iszogatni a csajokkal, vagy egy délutánra a fürdőbe. Kb nullára jövök ki egy hónapban. Félre tenni? Max 10-20 ezer Ft - t, kb 200 év múlva lenne is valamim :D Még hitelt sem tudok felvenni, nem tudom miből gyűjtsem össze az önerőt. Autóm sincs.

Tényleg, akik válaszoltak: Hogyan csináltátok az önerőt?

Nekem kisbolti eladóként volt a fizetésem 2010-Ben 140 ezer forint. Azért elég elszomorító, hogy 2019-ben egy pedagógus is ennyit keres :(

Egyébként most külföldön dolgozom már 8 éve, vállalkozásom van, 2 éve vettem itt lakást. Van rajta hitel, de 10 év múlva lejár.

Off: Kedves férfiak, miért zavar titeket, hogy a nőknek is van lakásuk, jövedelmük?

32-es vagyok, szomorú valóban a fizetés, a pedagógusok elég keveset keresnek.

El is gondolkoztam ezen a külföldön.

Most komolyan ilyen nehéz elmondani, hogy huszonévesen, a nulláról indulva semmije sincs senkinek, ha tanult ha csodálatos bérű munkahelyen dolgozott ha dubajozott. Elmegy önfenntartásra, lakbérre vagy első lakás beugróra ha otthon él.

Akik itt vetítenek a vagyonukról kicsit nézzenek már magukba.

23 vagyok, most végzek a tanulmányaimmal, eddig diákmunkákat csináltam csak, abból nem fogok mostanában villát venni magamnak :D

Konkrét számot nem tudok mondani, hogy mennyi vagyonom van,. A laptopom, a "kütyüjeim" (mobil, fényképezőgép, óra, akármi) saját keresetből vannak, ahogy a könyveim és a ruháim nagy része is. Van egy egész értékelhető összegnyi félretett pénzem, illetve mellette lakástakarékom.

Más értéktárgyam nem igazán van, őszintén szólva, nincs igényem rá. Még ékszereim vannak, amik értékesek, de azokat mindet ajándékba kaptam, mivel nem hordok ékszert, magamnak nem vettem soha.

A megélhetésemet megoldom (lakbér, kaja, tisztálkodószerek), azon túl igazán sok dologra nem költök, egyszerűen nem érzem szükségét. Valami kocsit tudnék venni szerintem, ha akarnék, de nem akarok, semmi szükségem rá. Saját házat majd szeretnék, de ahhoz nincs elegem, de a párommal együtt kettőnknek már talán lesz elég pénzünk 2-3 éven belül. Szóval ha úgy vesszük, hamarosan önerőből lesz egy fél házam :D

(Párom nagyjából hasonló dolgokat mondhat el magáról egyébként, csak ő sokkal kevesebbet költ kütyüre, cserébe ő vett egy olcsó autót mert neki kell a munkájához. Egyébként a félretett pénze nagyságrendileg ugyanannyi, kb ugyanannyi a havi kiadása, és neki ugyanúgy lassan összejön a pénz egy fél házra. :D Szóval egyikünk se lényegesen pénzesebb a másiknál, és ez szerintem így van jól. A magunk dolgait megoldjuk önerőből, a közös dolgokra meg összedobjuk közösen a lóvét. Nekem ez a normális.)

A legtöbb velem egykorú nő ismerősöm hasonlóan áll.