Lesz még valaha valaki aki őszintén fog szeretni?

Sohasem volt nagy szerencsém a férfiaknál, 2 éve ősszel mégis volt egy kapcsolatom. Annyira azt éreztem ez más, ő is folyton mondta mennyit jelentek neki. Egész jól megvoltunk, minden téren passzoltunk, majd mégis vége lett. Aztán összejött egy lánnyal és elkezdte nekem mondani, hogy ő mennyivel jobb, mint én és velem csak szórakozott, kihasznált.

Ismerem a lányt, most a külsejét nem akarom felhozni, mert lényegtelen, de belüről egy igazi bunkó, rosszindulatú manipulátor. El sem akartam hinni, hogy ezt mondja vagy ennyire beleszeretett. Ez még jobban levitte a maradék önbecsülésemet is, egy senkinek érzem magam. Úgy érzem nincs bennem semmi szerethető és képtelen leszek megbízni bárkiben is.

Magamról úgy gondolom, hogy teljesen átlagos vagyok, bár meg szokták jegyezni, hogy a szemeim meg a mosolyom szép. Nem vagyok az a nagyon vékony, de sportolok, próbálok adni a megjelenésemre, bár nincs műszempillám, se műkörmöm és sminkelni is csak minimálisan szoktam. Tanulok, mellette dolgozom, hogy eltartsam magam, barátaim is vannak, bár nem sok.

Emberileg is próbálok értékes lenni, szívesen meghallgatok mást, próbálok segíteni, állítólag jófej is vagyok, de nem tudom.

Tavaly lett egy újabb kapcsolatom. Azt hittem ő tényleg szeret, mindig mondta, oafigyelt, fiyelmes volt. Egyszer csak megváltozott. Nem bírtam a folyamatos veszekedést, így szakítottam vele. Akkor könyörgött, hogy ne haggyam el, de nem tudtam bízni benne. Pár napig nagyon rendes volt, azt hittem képes változtatni, majd kiderült, hogy tinderezik. Mikor ezt megkérdeztem, elkezdett ordibálni velem, hogy soha többé ne keressem, és csak sajnálatból volt velem.

Úgy érzem semmi értelme már élnem.

.