Ti hisztek még abban, hogy lesz valaha egy lány aki őszintén képes lesz szeretni titeket, és azt szeretné, hogy boldogok legyetek?

Az lenne az ideális, ha azt mondanám, hogy igen, de őszintén megvallva egyáltalán nem. Az elmúlt egy évben barátkoztam meg a gondolattal és már nem is zavar.

A kérdés az, hogy mégis miért hinnék ebben, ha semmi hasonlót nem tapasztaltam?

Általánosban nem volt semmi gond, középsuliban sem lett volna gond a csajozással. Volt pár kiszemelt, akinek nem tetszettem, mert látványosan szerelmes és kedves voltam. Akiknek bejöttem, azokkal meg én nem akartam mit kezdeni. Ők általában ribizlisek voltak, én meg úgy szocializálódtam, hogy a kedves és aranyos lányok a menők.

Ugorjunk egyet. Most vagy 24. A korosztályomban egyszerűen szánalmasan vicces lányok terén a felhozatal. Igazából nem is beszélhetek külön lányokról, mint személyiségekről, hanem típusokról. Van pár típus és kész. Nincs egyediség, különlegesség.

És valahogy egyik típusnál sem azt érzem, hogy képes komolyan és éretten szeretni. Az egyetemista lány ismerőseim egy része bizonyos jellegű anyagi támogatásból él. Ők kilőve. Rengeteg lányt ismerek, aki bizonyos anyagi dolog miatt van egy sráccal. Még többet, akik egy szóra ugranának egy jobb pasiért, mint akivel most vannak, csak épp ezt dobta a gép. Szóval az általam ismert lányok nagyobb része szimplán felületes. A másik részük 1-2 adott tulajdonság miatt szeret meg valakit. Az sem jön be, ha a leendő állásom miatt találnak nyerőnek.

Nem tudom, nekem ez valahogy nem tűnik őszinte szerelemnek. Nem tudok arra mit mondani, aki azért szeret meg, ahogy kinézek, de nem tudok vele 2 szót sem beszélni, mert alig van közös érdeklődési körünk.

Erre persze, sok helyen rávágják, hogy a visszafogott lányoknál nézelődjek. Ők sem jobbak. Egy részük a visszafogottságnak köszönhetően a saját kis világában szocializálódott, ahol a kedvenc könyvei, filmjei alapján kialakította az ideális képet a pasiról, égig érő igényekkel. Nagy részük meg amúgy is kapcsolatmániás és frusztrált.

Őszintén szólva, több őszinteséget és szeretet látok egy könnyűvérű lányon, aki laza kapcsolatot akar, mint a magukat komolynak és érettnek tartó csajokon. A lazák egyszerűen élvezik az életet és a másik társaságát, nem görcsölnek, figyelmesek.

A 30-as korosztály az, akivel még eltudom képzelni, hogy őszintén szeretnek. Közülük fogtam már ki tényleg jó nőt, akinek valóban elhittem, hogy őszintén szeret, azért, aki vagyok. Náluk az a probléma, hogy már családot akarnak, rágörcsölnek, hogy lejár az idejük.

Egyéb kötelező paraméterek:

165 cm

75/D melltartó

xs ruhaméret

Derékig érő haj

Tökéletes bőr

Max.50 kiló, de ha lehet, kevesebb

Az a baj, hogy ti csak az ilyen lányokat veszitek észre... Az elaő hozzászólónak is a cicababa kellett, azt vette először észre. Hiába lenne egy kedves, aranyos, melegszívű lány, ha külsőre nem úgy néz ki, mint egy plázap.csa, akkor átnéztek rajta.

Tapasztalat. 22 éves koromig senki nem hívott el egy randira sem (értsd: nem helyes férfiak nem hívtak el, hanem még a legcsúnyábbak sem). 22 év kellett, mire valaki észrevett. Azóta is vele vagyok lassan két éve és megadom neki, amikre a kérdező vágyik, mert neki megfelelek így is, nem pedik a külsőségek az elsődlegesek számára.

#5 és #6: A kettőtök véleményéből még egy reális dolgot össze is lehetne hozni!

Egyrészt: A pasik elég kis részét érdeklik a az #5-ös által felsorolt kritériumok. Itt is sorban írogatja egy csomó srác, hogy telt lányt akar. Sorban vannak jelentkezők kis melltől, nagy mellig. Sőt, rengetegen még a narancsbőrre is beindulnak. Ez van, ez a valóság. Nem a médián kéne szocializálódni. Nem a filmek és a kifutók alapján kéne eldönteni, hogy mit akarnak és mit keresnek a férfiak, hanem le kéne ülni velük és beszélgetni. Szörnyű, hogy egyre gyerekesebb szinten van a kommunikáció a két nem között.

Másrészt: A pasik miért ne értékelnék a kedvességet és a törődést? Értékelik, csak nem olyat kell választani a rózsaszín ködben, akin 10 perc után látszik, hogy egy gerinctelen és bunkó tapló. Aztán, ha valaki ilyet választott, akkor vállalni kell a felelősséget, hogy hibázott és nem ráhúzni minden férfira.

Ideje lenne felnőni.