Mihez kezdjek ezzel az érzéssel?

Sziasztok!

Úgy gondoltam, ide írom ki, ebben a kategóriában talán kapok hasznos válaszokat.

28 éves lány vagyok, és az utóbbi időben úgy érzem, nincs rendben velem valami. Sosem érdekelt különösebben a párkapcsolat, ha volt, akkor volt, ha nem, jól éreztem magam úgy is. Volt kettő, az egyikben jól elvoltam, de akkor még nem tudtam magam elkötelezni, a másik meg kész katasztrófa. Ami nagyobb baj, hogy görcsösnek érzem magam, rettegek, hogy sosem lesz már senkim, miközben érzem, hogy nem szeretem azt a fajta kötöttséget, amivel a kapcsolataim jártak. Pontosabban az utolsó. Nem tudtam önmagam lenni, mert mindig mindent előre egyeztetnem kellett. Úgy éreztem, hogy ez már nem az én életem, hanem folyton engedélyt kérek a másiktól. Szeretek egyedül dönteni, sőt egyedül lenni, de attól félek, hogy sosem találkozom olyannal, akivel tényleg működne, és folyton választanom kell aközött, hogy milyen életet szeretnék vagy legyen mellettem valaki.

Az ismerőseim egyébként is nyomasztanak. Folyton kapom a kérdéseket, hogy miért vagyok egyedül, mi lesz velem, gyerek nélkül nem élet az élet, az sem lesz, aki rád nyissa az ajtót, ki temettet el és még sorolhatnám. Nem nagyon fogadják el azt a választ, hogy még nem éreztem senki mellett, hogy na vele el tudnám képzelni az életem. Vagy hogy nem gondolom, hogy azért kellene szülnöm, mert később egyedül maradok, vagy mert egy nőnek "illik". Mert mi lesz, ha nálam sosem jön az anyai ösztön? Jelenleg frászt kapok egy kisbabától..

Kérlek segítsetek, mi velem a baj?