Mit kezdjek ezzel az érzéssel?
Mostanában az anyósékkal megromlott a viszony, amit őszintén nem bánok. Nem beszélünk egymással és feléjük se nézek,de:
eddig mindig is akartam a páromtól gyereket és úgy képzeltem egy nagy szép család leszünk, viszont most már ebben nem vagyok biztos.
Egyszerűen nem akarom hogy bármi is kössön a párom szüleihez és egy gyerek sajna örök köteléket jelentene velük. Folyton át kéne menni vagy ha nem is megyek majd át akkor a gyerekek agyát fogják átmosni.
Volt közületek valaki, aki ha a gyereket nem is,de az általa szőtt láthatatlan kapcsot az utált anyósékkal megbánta? Ha ennek ellenére flottul ment minden hogyan oldottátok meg?
És legfőképp:
Mihez kezdjek ezzel az érzéssel, hogyan űzhetném el, ha amúgy a páromat szeretem csak a családja nagyon rossz indulatú velem(és a teljes kapcsolat megszakítás velük meg amúgy is lehetetlen lenne)?
válasza: válasza:
válasza:Jelen!
Utálom hogy a gyerekemnek ezek! is a nagyszülei.
5 és fél év együttjárás alatt megjátszották magukat,főleg az anyja.
Mindig azt mondogatta, hogy lányaként tekint rám,bár másokról már akkor is folyton pletykált.
Aztán kiderült hogy babát várok.
Minden megváltozott.
Elkezdte kéretlenül osztogatni a tanácsait.
Neki onnantól kezdve,hogy megfogant a baba én és az igényeim már már nem számítottak.
Megszületett a fiam és még erőszakosabban próbálta osztani a tanácsokat.
Én nem kértem belőle és ezt közöltem is vele.
Megkezdődtek a beszólogatások,persze szigorúan csak akkor,ha a párom nem volt ott.
Utána összeveszett a párom öccsének barátnőjével, aki náluk lakott.
Ő bosszúból kitálalt.
Elmondta hogy az a nő engem mindennek elhord a hátam mögött, mert én nem hagyom hogy ő beleszóljon a nevelésbe.
A férjével együtt folyton kibeszéltek.
Na én ekkor megakartam szakítani velük minden kapcsolatot, de a párom akkor is elakarta vinni hozzájuk a gyereket,mert szerinte nekik is joguk van látni nemcsak az én szüleimnek.
Igy arra a döntésre jutottam, hogy akkor heti 1 alkalommal hétvégente,1-1,5 órára elmegyünk hozzájuk.
Én azért mentem, mert sajnos nem bízom bennük.
Képesek az okoskodásukkal kárt tenni a gyerekben.
Pl: 2 hónaposan egy gumicukorból készült cumit tömködött ez a nő a gyerekem szájába,mert szerinte már kellett neki más íz is a tejemen kívül.
4 hónaposan puszedlit tömött a gyerekszobába,bár ő csak azt akarta hogy megnyalja.
Ugyanez mandarinnal is.
8 hónaposan fogzás miatt folyton rágott,erre csirkecsontot akartak a szájába adni,hogy azt rágja.
Persze ezeket egyszer sem hagytam szó nélkül.
Szóval még jó pár évig muszáj mennem a gyerek miatt.
Sajnos a párom túlságosan megbízik az anyjában,mert szerinte őt és a két fiú testvérét is valahogy csak felnevelte. :(
Egyébként nem beszélgetek vele,megse kérdezem hogy van.
A gyerekkel kapcsolatban néhány szó és kész.
Egyébként ő nyalizik nekem, vagy legalábbis próbál.
Letagadta anno amit a sógornőm állított róla,épp ezért haragszom annyira.
Legalább vállalta volna fel.
A párom előtt egy szentnek mutatja magát.
Sokat veszekedünk miatta.
Még csak 2 éves a gyerek,nemtudom hogy fogom bírni még évekig hogy minden héten látnom kell a képét és végig nézni ahogy szószerint ráerőlteti magát a gyerekemre.
Ha szereted a párod akkor szülj neki,de előtte tisztázzátok le hogy ő mégis milyen szintű kapcsolatot vár majd el tőled abban az esetben és hogy nálad mennyi fér bele.
válasza: válasza:húú 4-es részvétem és a többieknek is kitartást azért a pár alkalomért amit el kell viselni:(
Én anyósom csak mélységesen megbántott(nagyon durva szituáció alakult ki és annyi mosolygós év után hátba döfött, de nem árulhatom el a részleteket) és elhordott mindennek, azt mondta nem is akarok a családja része lenni(ja csak a sógor gyerekének kerestem egy megfelelő méretű pólót és a neten talált képpel névre szóló orvosi köpenyt festettem belőle plusz szereztem hozzá orvosi felszerelést, mindig emlékeztettem páromat hogy anyós/após szülinapja mikor van, mert hajlamos volt rosszul emlékezni a dátumra és MINDIG a kedvükben akartam járni).
Ezek után közöltem vele hogy ő sem volt egy csodás anyós, mert előtte hagyta, hogy:
- a sógorom lekövérezzen és csúnyának hívjon(akkor 45 kg voltam)
- a sógorom neje kinevessen amiért neki van gyereke és nekem biztos azért nincs mert nem lehet(amúgy lehet csak nem akartam)
- hagyta hogy a férje "viccből" csipkedjen, ha épp nem volt melóm "viccből felajánlotta hogy majd rendel nálam, illetve egyszer még ebédnél leültünk és azt mondta a sminkemre hogy mi ez a maszk és mindenki nevetett-.-"
Szóval 7 évnyi kínlódás (vagyis inkább 3 év, mert a sógor neje érkezésekor lettem egyre jobban alázva és hanyagolva) után ez az egy mondat, hogy én nem is akartam a családjuk része lenni, hát az volt az utolsó csepp nálam.
De a férjem itthon azt mondja igazam van és mellettem áll viszont bár a szüleit kiosztotta,de átjár hozzájuk, telefonon ugyanolyan kedvesen beszél velük, mintha mi sem történt volna. Persze kiosztotta őket de tényleges következménye mindennek nem lett :(:(
Ha már most nem vagyok eléggé tisztelve(mert tart attól hogy elveszíti őket, mivel mindig is a bátyját szerették jobban és ezért gürizik a maradék szeretetért) akkor gyerek után félek még inkább kicsúszik az irányítás a kezem alól és annyi stresszt és megalázást már nem hogy a lelkem de a testem se tudna elviselni(anyósék és sógorék miatt az évek alatt erős gyomorgörcseim lettek és csak úgy éget a gyomorszájam ha felidegesítenek).
Bocs ha hosszú lett:( mindenkinek kitartást az anyósával/apósával szemben :)
válasza:Kedves kérdező! Már bocsi a szóért, az én anyósom ugyanolyan retardált, mint a 4-es válaszolóé! Ugyanezeket kb. eljátszotta ő is a lányommal, aztán kerek szemekkel megkérdezte, hogy "ha 30 évvel ezelőtt jó volt, akor most miért nem jó?"! Személyes sértésnek vette, amikor megkértem ugyanmár mosson kezet, mielőtt hoozányúl a 2 napos csecsemőhöz!
Aztán elvetette a sulykot, mikor közölte, hogy én éheztetem a gyereket, mert 3 hónaposan már szilárdat kéne ennie! Megérezte, hogy ezt nem kellett volna, mert másnap beállított (persze hívatlanul) bólogató kutyus apóssal és " legjobb védekezés a támadás" elven közölte a férjemmel, hogy ők ezt a gyereket (a kislányomat) nem tekintik az unokájuknak, mert biztos nem a fiuké! Ekkor a férjemmel már 7 éve voltunk eggyütt! A férjem nemes egyszerűsségel szószerint kidobta őket a lakásból. De hát anyósnak van bőr az arcán... 2 nap múlva jött a húsvét! Anyósék beállítottak (ismét hívatlanul, ahogy szoktak) és ártatlan arccal mondja: jöttünk húsvétot köszönteni! Férjem: "ide biztos nem!" Anyós: nem engedsz be? Férjem: NEM! És rácsukta az ajtót! Persze azóta változott a helyzet, de a gyerekek (már vanegy fiúcskánk is) csak úgy lehetnek vele, ha valamelyikünk ott van!!! De mi attól boldog család vagyunk, csak védekezünk a "vírus" ellen! Én is próbáltam jó lenni: 20 fős "családi" (a fele se volt rokon) ebéd? Persze tálalok, öntök, hozom! Aztán persze, hogy itt maradok még 2 órát és elmosogatok! Én voltam a felmosórongy. Utáltam anyóst, de próbálkoztam. Nem jött be! Aztán azon a napon betelt a pohár! Azóta nem hagyok szó nélkül semmit! Nem tetszik? Azonnal szólok! Persze gyűlölöm, a gyerekeimet viszont imádom! Ők a miénk, és nem anyósé! Az anyós a szükséges (kell a francnak!) rossz! Ahogy anyukám szokta mondani: "A fiús anyák hülyék!" Nekik minden nő egy ri*anc, aki csak kihasználja a kicsi fiacskáját! Ha jó anyóst akarsz, várd meg a szentháromság eljövetelét, ennyi az esély! Ne anyóst nézd, hanem a párod! Lehet boldog a családod, csak állj a sarkadra és ne legyél lábtörlő! Bocsi kicsit hosszú lettem, de remélem segítettem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!