Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mihez kezdjek ezzel az érzéssel?
Sziasztok!
Úgy gondoltam, ide írom ki, ebben a kategóriában talán kapok hasznos válaszokat.
28 éves lány vagyok, és az utóbbi időben úgy érzem, nincs rendben velem valami. Sosem érdekelt különösebben a párkapcsolat, ha volt, akkor volt, ha nem, jól éreztem magam úgy is. Volt kettő, az egyikben jól elvoltam, de akkor még nem tudtam magam elkötelezni, a másik meg kész katasztrófa. Ami nagyobb baj, hogy görcsösnek érzem magam, rettegek, hogy sosem lesz már senkim, miközben érzem, hogy nem szeretem azt a fajta kötöttséget, amivel a kapcsolataim jártak. Pontosabban az utolsó. Nem tudtam önmagam lenni, mert mindig mindent előre egyeztetnem kellett. Úgy éreztem, hogy ez már nem az én életem, hanem folyton engedélyt kérek a másiktól. Szeretek egyedül dönteni, sőt egyedül lenni, de attól félek, hogy sosem találkozom olyannal, akivel tényleg működne, és folyton választanom kell aközött, hogy milyen életet szeretnék vagy legyen mellettem valaki.
Az ismerőseim egyébként is nyomasztanak. Folyton kapom a kérdéseket, hogy miért vagyok egyedül, mi lesz velem, gyerek nélkül nem élet az élet, az sem lesz, aki rád nyissa az ajtót, ki temettet el és még sorolhatnám. Nem nagyon fogadják el azt a választ, hogy még nem éreztem senki mellett, hogy na vele el tudnám képzelni az életem. Vagy hogy nem gondolom, hogy azért kellene szülnöm, mert később egyedül maradok, vagy mert egy nőnek "illik". Mert mi lesz, ha nálam sosem jön az anyai ösztön? Jelenleg frászt kapok egy kisbabától..
Kérlek segítsetek, mi velem a baj?
"Szeretek egyedül dönteni, sőt egyedül lenni"
Ezt kell mondani az ismerőseidnek, ha megpróbálnak rábeszélni párkapcsolatra. Más teendőd nincs.
Ja ahogy az 1-es írja :)
Az állítólagos barátaid...akiket én csak az ismerőseidnek mondanék, mert az ilyenek nem barátok, az igazi barátok megértenek és segítenek. A barátok nem ítélkeznek és nem mondogatják, hogy mi lenne ha...mi lesz ha....
Egy normális kapcsolatban, boldog vagy, minden percben örülsz mikor a másikkal vagy, önmagad lehetsz, szabad lehetsz, nincsenek szabályok, nincs kérdőre vonás, nincsenek ellenőrizgetések, egyszerűen jól érzed magad.
Ergo, a probléma egyszerű :)
1. ők nem barátok
2. pocsék pasikat szedtél össze eddig.
3. attól, hogy 28 éves vagy nincs veszve semmi.
ugyanez.
csak én 25 vagyok.
csak azért mentem bele a kapcsolataimba mert állandó nyomás volt rajtam a környezetemből hogy 'olyan szép lány vagy, miért nem pasizol már be' anyám konkrétan leleszbikusozott tiniként mert nem volt sokáig barátom és nem is nagyon érdekelt a téma(nők még annyira se mint férfiak). vicces viszont hogy 14 évesen már nem voltam szűz és magát a szexet élvezem(tehát nem vagyok aszexuális) de nem érzem jól magam ha számon kérnek, beskatulyáznak stb.
van amikor igy ovulációkor rám jön hogy de jó lenne ha most a férjemhez és a gyerekemhez mennék haza akik nem is léteznek. xDD de ez csak hormonális is 1 nap alatt elmúlik.
Én nem hiszem hogy bármi baj lenne veled. lehet hogy jövőhét csütörtökön, egy esős délelőtt összefutsz életed szerelmével, lehet hogy nem.
'Lehet, hogy megházasodnak, lehet, hogy nem. Lehet, hogy gyermekeik lesznek, lehet, hogy nem. Lehet, hogy negyvenéves korukban elválnak és lehet, hogy hetvenötödik házassági évfordulójukon elropják a csirketáncot. Akár így, akár úgy, ne nagyon ünnepeljék magukat, de ne is ítélkezzenek túl szigorúan. A választásuknak ötven százalék az esélye a sikerre. Mindenkinek ennyi az esélye. Elvezzék a testüket. Minden elképzelhető módon használják ki. Ne féljenek tőle és attól sem, hogy más emberek mit tartanak felőle. Ennél nagyszerűbb eszköz úgysem kerül a birtokukba.' Kurt Vonnegut
Én azt utálom amikor az emberek teljesen mindegy kik, azt szajkózzák, azzal traktálják az embereket, hogy
"hogy, hogy nincs barátod?"
"ennyi éves vagy és nincs senkid??"
"bajban leszel, hogy lesz gyerek?"
"ketyeg az órád"
Nem tudom normálisan elmagyarázni, de most kötelező lenne mindenkinek együtt lennie valakivel, az azt jelentené, hogy az embereknek születésüktől kezdve lenne valakijük, megszületnek és rögtön együtt is vannak, sok az egyedülálló ember, mindenki selejtes lenne meg mindenkinek jajj jajj jajj mert nincs társa....
Keveseknek van szerencséjük megismerniük fiatalon valakit akivel boldogok és együtt is maradnak életük végéig.
utolsó: vannak amerikai barátaim, családom is él kint. ott egyre népszerűbb a /happilychildfree, azaz olyan emberek, akár párok is akik tudatosan nem vállalnak gyereket.
valahogy én is olyan 'furának' tartom hogy az kellene az /egyik/ életcélomnak lennie hogy megszüljek /legalább/ egy gyereket. ettől függetlenül lehet hogy lesz majd a jövőben, de miért ne lehetne természetes ha valaki, főleg egy nő nem akar gyereket?
Semmi baj nincs veled.
Számomra is természetes ez amit írsz, mellesleg lassan már nincsenek körülöttem olyanok, akik ezeket az idióta kérdéseket feltegyék, mint amiket te kapsz. :)
7es
képzeld nem az én döntésem volt hogy nem akarok többé 14 évesen szűz lenni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!