Baj, ha nő létemre nem vonzanak a klasszikus "férfi erények"?

Nem kell nekem domináns, erős jellemű, hidegfejű, rendíthetetlen, sebezhetetlen, megközelíthetetlen pasi, akire (lentről) felnézhetek, aki helyettem is megteremti a biztonságot a számomra, és aki néha megdug, miközben a falhoz nyom, csak hogy "megmutassa, tud ám ő kemény lenni, ha kell". Azt hiszem, inkább azt a fajta szeretetet, gyengédséget, érzékenységet, törődést, megértést, odaadást és elfogadást igényelném, amit a női természetnek szeretünk tulajdonítani társadalmi szinten. Kevesebb esélyem lehet párt találni így, vagy ezek csak sztereotípiák?