Hogyan helyes hozzáállni a párod fiatalkorban elkövetett hibáihoz? Te folytatnád vele ezek után?

Van, ami nem változik.

Ez a "baklövés" jó pár komoly jellemhibára rávilágít: befolyásolható, meggondolatlan, hirtelen, agresszív, gyáva.

18-23 éves korig mások diplomát szereznek, szakmát, elkezdenek dolgozni, tapasztalnak, megérnek. Fontos átmenet a gyermekkortól a felnőtt létig. Ezt ő olyan közegben töltötte, ahol egy rablás után még jófiúnak számít, nincs nő (nulla tapasztalata van párkapcsolatokról), az agresszió az érték, stb. Hiba lenne ennek az 5 évnek a jellemformáló (torzító) hatását figyelmen kívül hagyni.

Arról nem is beszélve, hogy otthon mennyire ciki lenne bemutatni egy börtönviselt fazont. 😑 Nàlatok nem tudom, mi a helyzet, de engem anyám kitagadna.

Abban igazad van hogy az esélyt mindenkinek meg kell adni az újrakezdésre, hogy bízonyítani tudjon.

Ha vállalod ezt a terézanyu szerepet akkor tudd hogy milyen kockázattal jár. Sok boldogságot.

De azt már most megmondom neked, ha szakítani akarsz majd vele akkor jön ki az igazi énje. Nem lesz egy fáklyásmenet. Örülj ha megúszod ép bőrrel.

Azért nyitottam meg a kérdést, mert az én párom is az ismerkedés elején bevallott dolgokat. Hogy drogozott évekig, hogy kb egyszerűbb lenne felsorolni, hogy mit nem próbált ki, mint amit igen. Nehezen fogadtam el, mivel én még egy cigit sem szívtam el soha életemben. De évek óta még egy füves cigit sem szív, pedig baráti összejöveteleen mindig van egy-két ember, akinél van.

Azt hiszem, nekem kb itt volt a határ. Azt hittem, ilyesmire gondolsz te is. De a te történetedet még olvasni is rossz volt, bztos, hogy ezután nem tudnék ugyanúgy nézni a pasira, még ha "véletlen" is volt. Pláne, hogy írod, hogy segítséget sem hívott. Az én páromnak is voltak bedrogozva dolgai, de a "raboljunk ki valakit, mert az milyen vicces" nem volt közte. Szerencsétlen véletlen (vagy hogy fogalmazzak), hogy a nő meg is halt, de már eleve a rabláson nem tudnék túllépni.

És ezek utan te felteszed ezt a kérdést? Ismét kérdezem: komolyan?

Ez a féreg minimum ezt érdemelné. Hagyják őt is a sorsára. Megnyomorított egy embert. Életeket tett tönkre. Nekem ne sirdogáljon a nyomorultja... ha mellette maradsz az annyit jelent, hogy számodra ez elfogadható.

Első válaszoló vagyok, bár ezt látod a nevemből.

"Ha nincs ez a támadás akkor is meghalt volna, csak így megkeserítették az utolsó 1-2 évét"

Éppen elég, hogy maradandó sérülést okozott egy ártatlan nőnek. A maradandó testi sértést valóban 1-5 év közötti szabadságvesztéssel büntetik, de rá lehetett volna még húzni pár dolgot, hogy ne 5 évet, hanem sokkal többet üljön.

Figyelj, mesélek valamit..

Én régen nagyon rossz társaságba kerültem, a legtöbb embernek valószínűleg az volt a véleménye rólam, hogy egy fiatalkori bűnöző vagyok, de ennek ellenére soha nem raboltam és soha nem bántottam ártatlan embereket. Számos rossz dolgot tettünk, amivel anyagi kárt okoztunk. Rongáltunk a faluban, rongáltunk a határba, verekedésbe keveredtünk. Ennek következménye az lett, hogy számos eljárás folyt ellenem, miután mindenre fény derült. Ezek a dolog akkor történtek amikor 14 és 15 éves voltam. De valahogy soha nem jutott eszembe az, hogy ki kellene rabolni egy nőt az utcán, mert attól én majd bátor leszek. A barátod idősebb volt a tette idején, mint én amikor ezeket a dolgokat tettem. Egy 18 éves embernek már felelnie kell a saját tetteiért és egy 18 éves ember már nem egy kisgyerek és nem is egy tini aki esetlegesen nem tudja felmérni a dolgokat. Ezzel nem magamat akarom védeni, hogy én nem tudtam volna, hogy mit teszek és, hogy amit teszek az rossz. Én alapvetően ezek után megváltoztam és el kezdtem tanulni és mással foglalkozni. Rájöttem, hogy az olyan embereket akik nem előre, hanem hátra húznak ki kell, hogy zárjam az életemből. Nem gondolnám, hogy amiket tettem olyan dolgok, hogy ne tudná valaki elfogadni, ha elmondom neki. Mivel beismerő vallomást tettem és csak én voltam 14 éves így nem jutott el bíróságig az ügy így én nem is vagyok büntetett előéletű. Amit mondani akarok, hogy szerintem egy volt börtöntölteléknek, aki sokkalta súlyosabb dolgot tett és megnyomorított egy ártatlan ember pusztán azért, mert el akarta játszani a menőt én nem tudnék megbocsátani és nem tudnám elfogadni.

Bár az emberek megváltozhatnak, hiszen én is megváltoztam. Viszont van egy bizonyos határ ami szerintem már az elítélni való és megbocsáthatatlan kategória. A te barátod esete is ilyen.

Egyébként rendkívül visszataszító, hogy ilyen fél vállról veszed, hogy "akkor is meghalt volna". Ezt valószínűleg NEM tudatják biztosra, főleg te nem. Lehet, hogy meghalt volna az a szegény nő akkor is, ha nem történik vele ez, de az biztos, hogy nem segített rajta és maradandó sérülései lettek.

Én egyébként, ha nő lennék akkor is elgondolkoznék azon, hogy akarok-e olyan férfival együtt lenni, aki heccből ki akar rabolni egy nőt és csak mert az a szegény nő próbál védekezni ezért odavágja a falhoz, még akkor is, ha egyáltalán nem történik semmi maradandó sérülése az áldozatnak.

Az pedig nem igaz, hogy nem döntötted el, ha nem döntötted volna el akkor valamilyen szinten átjönne az írásodból a kétségbeesés.. de nekem nem ez jön át. Ami nekem átjön az az, hogy próbálod úgy fogalmazni a mondandód, hogy védd a barátod és meglepő közönnyel viszonyulsz ahhoz a nőhöz akit a barátod bántott.

Azt hiszem ennyi..

Ja, csak at kellett elnie ezt a traumat, sokkot es kint, hogy aztan evekig eljen nyomorekkent, mikozben a csaladjat is meghurcoljak a birosagi ugy erdekeben (gondolom, nem tudod, hogy ez is hogyan mukodik), akik az alatt az ido alatt ujra es ujra at kellett hogy eljek ugyanazt a fajdalmat. Majd pedig benultan kellett vegignezniuk a szerettuk szenvedeset. A ferged miatt, aki azota mar randizgatna.

Na, ez a nem mindegy.