Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire megbízhatóak itt a női válaszolók, és az, amit önmagukról/önmagukkal kapcsolatban írnak?
Álltalános kép itt, hogy azok a válaszolók, akik nagyon intenzíven kezdik ki mások életének elrontott (vagy általuk annak vélt) pontjait, azoknak véleményét, vagy döntéseit, önmagukkal kapcsolatban mindig pozitív képet hangoztatnak saját mindennapjaikról, jellemzően boldog a párkapcsolatuk, jól keresnek, adott esetben külföldi állásuk és életük van, és így tovább. Ugyanakkor egy személyes példám, hogy privát üzenetben megkeresett itt egy felhasználó, "LifeCoach" nicknéven, aki egy vitában azt írta magáról (ezek mellett), hogy soha nem írt még ki kérdést, vagy választ itt. Erre rácáfolva 18 pontja van a kategória toplistában csak ezt a hónapot nézve kérdéskiírásért (-> hat kérdés) és 373 pontja válaszadásokból.
Mennyiben tartható tehát itt hitelesnek sok - egyébként erőteljesen sztereotipizáló, és a férfiak felé megvető hangvételű felhasználó válasza?
válasza:
válasza:Na, akkor mondjak én is egy személyes példát?
Rendben, mondok. Több oldalnyi elhullámzásban, üzenetváltásonként többszörös A4-es lapterjedelemben leveleztem egy lánnyal, rajongott értem. Várta felvillanó üzeneteimet, úgy mondta, önmagát alám értékeli, azt érzi, nem érdemel meg engem, úgy írta, saját maga előtt fel kell érnie hozzám. Éppen csak a kezét nem nyújtotta, hogy gyűrűt adjak.
Képcseréig.
Akkor elszállt minden ihlet, mert nem vagyok az esete. Mindezt úgy, hogy egy olyan komment után alakult ki üzenetváltás, amiben azt hangsúlyozta, a külső egyre kevésbé mérvadó neki, és a belső értékeket keresi. Mindezt úgy, hogy nem egy alacsony, kopaszodó, pattanásos, kapafogú, krumpliorrú, kockaszemüvege, elhízott valaki vagyok. Teljesen vállalható az arckarakterem, ápolt, igényes, 183 cm magas vagyok, 85 kg a súlyom, művelt, értelmes, érzelemdús, intelligens, vagyok (nyilván, nem véletlenül áradozott rólam, amíg csak írásban ismert), tehát nem arról van szó, hogy "pusztán a lekéért" összejöjjön egy szép lány egy ronda sráccal.
Megjegyzem, ő sem volt nekem az esetem, világéletemben barna hajú, barna szemű lányokba voltam beleesve, ő pedig szőke, és zöldszemű. De parkolópályára tettem (volna) a külső megfogalmazásimat a személyét adó értékei miatti saját lenyűgözöttségemben.
Ő nem, mert bár jó megjelenésem van, az elvárásainak, magasság, barna haj, kék szem, mind pontosan megfeleltem, de "valahogy.... valahogy nem...."
Felszínesnek ítéled? Számomra is ilyen jelző illik erre - és ez sokkal jellemzőbb nők részéről, mint férfiakéról. Egy férfi rugalmasabb ebben, nem veszi olyan keskenyre a szűrőket. Igen, teljesen igazat adok abban, hogy tömegével vannak olyanok, akik azért nem, mert mindegy, jól néz ki, és puncija van.
De szerintem ennyiből is kiolvastad, hogy itt nem erről volt szó. Nem ingyen szexért tekintek el a személyes igényeimtől, "jó a szőke is, jó a vörös is, csak legyen dögös és kapható". Hiszen előbb leveleztem volna, mint láttam volna külsőben.
És mielőtt azt mondod, egy példaalapján általánosítok - ez nem az egyetlen tapasztalatom, csak a legfrissebb.
Igen, internetes ismerkedés. De mielőtt ezt rá vágnád - te is ezt írtad magaddal kapcsolatban.
Nem várok el semmi többet, mint amit én nyújtok. Arányos testalkat, jó megjelenés, értékes beszédkészség - de aki nőként ennyit birtokol, nálam már többet is megkaphat.
Éppen ebből az okból egy férfi a maga értékei alatt kell, hogy beérje - ami megint csak azt jelenti, hogy az ottani nők szinten felül is választhatnak.
És a sor végén ott vannak a ronda nők, ésba ronda férfiak - az elcsúszott lépcsőfokok miatt pedig az az eredmény, hogy a legrondább, elhízott, huszonévesen már gyerekkel bíró, stb. nő is találhat párt - legfeljebb súlyos kompromisszumokat köt, és elfogadja, hogy csak azért vannak vele, mert nincs jobb; ellenben egy ugyanilyen férfi lemondhat róla, hogy valaha is lesz valakije.
Nincsenek egyenlő esélyek a nemek között. Megközelítőleg sem igazságos.
válasza:53#
Így is mondhatom, hogy: netes ismerkedés...
A neten általában a legapróbb hibák miatt is selejteznek az emberek. Én ismerkedtem neten és énis ugyanúgy szelektáltam a csajokat, mint ők a férfiakat. Általában ez úgy zajlott, hogy kiírtam ide egy kérdést, arra jött 30 ismerkedős üzenet nőktől(ez mg abbsn az időben volt, amikor megvolt még a szerelem-szex kategória). Ezt az első üzenetnél leszűkítettem 10-re, majd szép lassan kiszórtam mindet, csak a legszimpatikusabbat hagytam meg. Vele írkáltam, majd vagy ő lépett le valamiért, vagy én. Aztán ez kezdődött elölről. Beszéltem vagy 500 lánnyal, abból összejött 2 randi. Láttam, hogy ez így értelmetlen és be is fejeztem. Kb fél évvel ezután ismertem meg a barátnőmet, ráadásul nem is ismerkedési szándékkal kezdtük a beszélgetést.
A netes ismerkedés millióból egy embernek jön be.
Ha komolyan ismerkedni szeretnél, arra valamilyen kisebb közösség a jó, ahol csak együtt vagytok mindenféle hátsó szándék nélkül, aztán majd kialakulnak a dolgok.
Azt gondolod, hogy élőben nem ugyanez megy? Szerinted én nem lépek ki a nagyvilágba?
Elárulok valamit - ha te annyi megkeresést kaptál, akkor legfeljebb csak állítod, hogy nem vagy Robert Pattinson.
Én például tudod, milyen lányoktól kapok _esetleg_ megkeresését? Szemléltetem:
Rendben. Lehet, hogy vannak közöttük aranyosak, emberileg pozitív tulajdonságot mutatók. De miért ne várhatnék el legalább csak annyit, mint amit én is adok? Egészséges testalkatot, szimmetrikus, letisztult arcot, jó megjelenést?
válasza:"Elárulok valamit - ha te annyi megkeresést kaptál, akkor legfeljebb csak állítod, hogy nem vagy Robert Pattinson."
Leírom mégegyszer. Kiírtam IDE egy kérdést, vagy írtam egy olyan választ egy kérdésre amiről tudtam, hogy írni fognak miatta a csajok. És ők várakozásaim szerint írtak is. Volt, hogy csak 3-4 privát jött, volt hogy egy sem, de volt olyan is, amikor 62 csaj írt egy nap alatt. A versek nagyon jók voltak erre. Összedobtam egy pár rímet két perc alatt arról, hogy mennyire vágyom a szerelemre, meg milyen jó lenne találkozni a tökéletes nővel...stb. kiírtam egy kérdést, hogy "hogy tetszik a versem?" és odaírtam alá, hogy aki úgy gondolja, hogy ő a versben szereplő nő, az írjon privátot.
Erre általában dögivel jöttek az üzenetek.
Én élőben nagyon nem azt tapasztalom amit ti írtok.
Leírtam, hogy milyen a testalkatom (165 cm, 60kg, szóval nem túl férfias). Mégis folyamatosan érdeklődnek irántam a lányok. Igaz ehez kell az, hogy beszélgessek is velük egy kicsit.
Mesélek megint egyet: Amígy nem volt kocsim, addig minden egyes munkanap után busszal mentem haza. A megállóval szemben volt egy kisbolt ahová minden egyes délután bementem. A pult mögött egy kis gyakornok csaj állt (olyan 18 év körüli), de olyan, hogy egy átlag ember a fél karját odaadná érte. Kisportolt test, 175cm körüli magasság, nagy mellek, kerek fenék, gyönyörű arc, tehát tényleg olyan mint akikről a férfiak álmodozni szoktak. Naszóval minden egyes nap bementem, megvettem a dolgaimat és fizetés közben beszéltem pár szót a lánnyal. Ez így ment kb egy hónapig, aztán felfigyeltem valamire. Hosszú sor volt, a csaj fapofával szolgálta ki a vevőket, de amikor meglátta, hogy ott állok a sorban, elkezdett mosolyogni. Mire sorra kerültem, a csaj vigyorgott mint a tejbetök, pattogott a pult mögött, hebegett-habogott és kb egy oktávval magasabb hangra váltott. Komolyan mondom, úgy viselkedett mint egy kislány.
És ez nem az egyetlen ilyen alkalom volt, csak ez tényleg olyan lány volt, akiről úgy gondolná az ember, hogy minimum DiCaprionak kell lenni hozzá, hogy esélyed legyen nála.
válasza: válasza:57#
Komolyan kezdelek sajnálni.
Mit is írtam eddig? Amíg szóban ismernek lányok, rajonganak értem. Ezt a "csak kicsit beszélned kekl velük, nem kell DiCaprionak lenned", itt bukik el. Nem "kicsit" beszélgettem.
Élőben a beszélgetésig sem jutok el, mert "bocsi, van barátom".
A magasság csak egy dolog. Valaki lehet 185 cm-rel sem vállas, férfias. Míg valaki lehet kevesebbel is szívdöglesztő, vonzó arcú. És az nagyobbat nyom a mérlegben.
válasza:#50
Mi a fantasy a leírt sztoriban? Kb az összes ismerősömnek hasonlóan alakult a kapcsolata...
Nekünk is, csak nálunk volt a páromnak (szintén autószerelő :D ) autója, bár ez szerintem nem számít, mert már nem is tudom mennyi ideje voltunk együtt, mikor megtudtam hogy van (mikor összejöttünk, akkoriban állt lakatosnál a kocsi majdnem egy évet, ő meg anyukája opeljával járt, ha kellett autó) :D
A lakhatás meg nagyon gáz. Épp a hétvégén voltunk sátorozni a barátainkkal, egyik este erről volt szó, hogy ismer-e valaki olyan korunkbelit (24-25 éves a társaság) akinek önerőből lett saját háza/lakása.. háát, nagy volt a hallgatás, aztán egyik srác hosszas gondolkozás után mondta, hogy ő ismer egyet, de nem biztos benne, hogy teljesen legális az a pénz... Mindenki más meg máshogy oldotta meg, van akinek a szülei segítettek, van aki örökölt, van akinek durva balesete volt és az azért kapott kártérítést használta erre, és egy csomóan vannak, akik a saját vagy a párjuk szüleinél élnek, szerencsés esetben külön bejáratú leválasztott lakrészben, kevésbé szerencsések simán a ház egy részében.
Mi is a párom szüleinél lakunk jelenleg, aztán talán egyszer majd lesz saját, most dolgozunk és együtt gyűjtögetünk.
Én azt nem értem, hogy akik szerint az ilyesmi nem létezik, azok hol élnek? Mármint... Mindenki számára, akit csak ismerek, ez a normális... Hol van olyan, hogy a fiatalok bulikáznak meg kocsikáznak, mellette 20 évesen saját házuk van? Csak mert sokak szerint kizárólag ilyen kvantitásokkal lehet valaki kapcsolatban, márpedig elég sokan vannak kapcsolatban, szóval valahol kell lennie ilyen helynek... Tényleg érdekelne, mert akkor mi is odaköltöznénk.
Komolyan, hol laknak azok, akik nem látnak olyat, hogy egy pár úgy van együtt hogy nem f00ssák a pénzt?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!