Mennyire megbízhatóak itt a női válaszolók, és az, amit önmagukról/önmagukkal kapcsolatban írnak?

41#

Te hol olvastad azt, hogy én férfiakat pocskondiázok? Én titeket gúnyollak ki, de ti aligha vagytok férfinak nevezhetők.

Nem kezdem el bizonygatni neked a férfiasságomat, mert nincs semmi értelme. Te már eldöntötted, hogy én innentől kezdve nő vagyok, mert így könnyebb elhitetni magaddal, hogy amit mondok az mind hazugság és így nem kell szembenézned azzsl, hogy saját hibádból vagy egy nyomorult lúzer. További jó netes mocskolódást kívánok és sok sikert a magányos kis életedhez :)

Látod, még a magyar nyelvnek is megvannak a korlátai. Nincs szavunk ami egy férfi és egy nő között létrejött élettársi kapcsolat női tagjára utalna, a férfi szemszögéből.

De azt elismerem, hogy tényleg nem tudok túl sokat a nőkről (mint ahogy egyik férfi sem), de hogy őszinte legyek, nem is kell úgy amblokk a nőkről sokmindent tudnom. Nekem bőven elég, hogy a barátnőmet viszonylag jól ismerem.

Te meg sokat érsz a nagy nőismereteddel (amit valószínűleg red pill, meg MGTOW fórumokon szereztél), ha nincs egy nő sem az életedben.

Kb mintha azzal menőznél, hogy van jogsid, de kocsid az nincs hozzá. Elismerem, 17 évesen ez még menő, de felnőtt emberek között kiröhögnek miatta

47#

Azt senki nem állította, hogy egy gazdag/jól kinéző pasi nem sikeresebb a nőknél, mint egy szegény és csúnya. Itt az a baj, hogy ti azt állítjátok, hogy az ismerkedéshez milliomosnak kell lenni és minimum görög isten kinézt kell.

Ha egy férfi nem igénytelen (nem szumóbírkózó testalkatú, de nem is csontváz, és legalább az alapvető higiéniai szokásokat gyakorolja), emellé van egy biztos jövedelme és a korához mérten megfelelő egzisztenciája (tehát huszonévesen még nem baj ha a szüleivel él) akkor találhat magának párt. Nem azt mondom, hogy modell barátnői lesznek (ahogy átlag Marcsit sem Brad Pitt fogja elvenni), de egy átlagos barátnője nyugodtan lehet.

Úgysem fogod elhinni, de leírom az én példámat.

165 cm magas vagyok, 60 kiló, kisfiús arcal és testalkattal. 3 éve ismertem meg a barátnőmet, frissen végzett autószerelőként. Munkám még nem volt, se kocsim, sőt a jogsit is akkor csináltam és mindennek tetejébe a szüleimnél laktam. A neten ismertem meg a lányt és egy hónap beszélgetés után randira hívtam. Kértem pénzt anyámtól a vonatjegyre, leutaztam hozzá és sétáltunk egyet a tó körül, leültünk beszélgetni, aztán a nap végén hazamentünk. Következő héten ugyanez. Harmadik randin egy jatszótéren voltunk, a negyediken meg felsétáltunk a turulhoz. Ezután találtam munkát, de még szintén a szüleimnél laktam. Kb fél év telt így, hogy hétköznap dolgoztam, aztán hétvégén leutaztam hozzá és azt a két napot együtt töltöttük(a szülei házában)

Folytatom:

Ezután a főnököm idegösszeomlást kapott, összedöntötte a műhelyt, így én munkanélküli lettem. Ekkor odaköltöztem hozzá (vagyis a szüleihez), mert ott volt munka. Másfél évet voltunk így, hogy az anyóséknál laktunk. Én eközben vettem egy kocsit 200 ezerért(kb ez az összes tulajdomom). Aztán eldöntöttük, hogy kiveszünk egy albit közösen az ő legjobb barátnőjével. Most itt tartunk, hogy kicsit több, mint fél éve lakunk itt, én 10 órázok, ő suli mellett diákmunkázott, szünetben meg 8 órában nyomja minden egyes nap. Szép lassan, közösen építgetjük a jövőnket.

És én inkább ezt látom a környezetemben. A gimis osztálytársaim közül szinte mindenki vagy egyetemista, vagy atlag keresetért dolgozik, mégis a nagyrészüknek van barátnője. Az autószerelő sulis osztálytársaimmal ugyanez a helyzet.