Bennem van a hiba hogy felnőttként ilyen "gyerekes" dolgokra vágyom?

Számomra is egy kalap szar enélkül a szeretgetési hajlam és igyekezet nélkül a kapcsolat, ne aggódj. Nem is tudnék úgy lenni valaki mellett, hogy ne mutassam ko neki a szeretetem, ne akarjam meglepni és ne igyekezzek a hétköznapokban is.

Akinek ez sok, az bzmeg keressen barátokat meg szexpartnert. Egy párkapcsolatban igenis ez a normális. Nem a rajonfas, de az, hogy folyamatosan mutassuk egymás felé, hogy hányadán állunk és jelezzük egymásnak, hogy szeretjük.

Nyilván ha a második randin valaki ilyet művelne, nem lenne harmadik randi... De azért ha kialakul a kapcsolat, ez elvárható. Csak sajnos az ember a korral megtanulja, hogy van egy halom buzï odakinn, aki ezektől a gesztusoktól megijed és nem tud velük mit kezdeni. És ezek az antiszociális, öntörvényű, magának való barmok, akik úgy keveredtek egy párkapcsolatba, hogy egy tízesbe, hogy nem is azt akartak, csak ez jött, kiölik az emberből a normális érzelemkifejezésre való motivációt. Mert törődj a magad dolgával, majd én megoldom, ez az én bajom, túl sok vagy meg kell a vágyakozás... Klassz. Bocs, de nem ilyen játszmákra gondoltam, valahányszor párkapcsolatot említettem. Az ilyesmit az ember elhagyja a randevúk során.

Kedves Kérdező!

Látod, ahány válasz, szinte annyiféle... bár vannak közös nevezőjű pontok is. Ugye ilyen pl. az elvárás, hogy kimutassa és szavakban is kifejezze a szeretetét. De, ne felejtsük el azt az egyszerű tényt, h. ez is (mint minden más ilyen jellegű) a szocializációnk eredménye. Mert pl. két süketnéma is szeretheti egymást még jobban is, mint két "normál" ember egyetlen szó elhangzása nélkül is ! Ugye?

Tehát nem az a legfontosabb, h. állandóan kifejezve legyen a testi érintés és/vagy szavak által a szeretet a Másik felé. Hanem akkor mi is a szeretet 'definíciója'? Egy párkapcsolatban...

Ha az egyik fél (mindkét fél) azt érzi (érzékeli), hogy neki jobb, kellemesebb az élete a Másikkal együtt, mint nélküle... akkor Ő szeretve van. Függetlenül attól, hogy a fülébe miket is suttog esténként... vagy éppenséggel miket is ordít bele a fejébe, mint pl: - SZERETLEK TÉGED! NEM ÉRTED? - (ordítva, erőszakosan)

Na... szóval ha ez előbbi történik nagy gyakorisággal, de emellett a 'szeretett' személy meg szerencsétlenebbül, rosszabbul, szegényebbnek érzi magát a "beleordítós" párja melett, akkor az nem szeretet. Az legfeljebb egy erőteljesen függő (szar) kapcsolat. Ahol akár mindkét fél is függhet a másiktól, a jóindulatától, a vagyonától, stb...

Azt is mondhatnám, h. amikor a párom kedvessége, jó hangulata attól függ, hogy trendben van-e a lakás, el van-e látva a gyerek, el van-e látva az Ő hasa (kajával)... az is egy (erősen) FÜGGŐ KAPCSOLAT. És nem a szeretet jegyében zajlik... mint általában, hanem a függő kapcsolat kiegyenlítődésére irányuló törekvés, erőfeszítés jegyében. És ez működhet egy életen át is. (tapasztaltam)

Egyszóval, ne a kimondott szónak higgyetek elsősorban, mert mindenki azt mond, amit akar...egyúttal azt mond, amit hallani szeretnétek... hanem érezzétek, tapasztaljátok meg a szeretetet, még ha az túláradó is, amelyet magyarban szerelemnek is neveznek.

Semmi nem gyerekes, amit már valaha megtapasztaltál és az neked jól esett, még hogyha esetleg gyermekkorodban történt is. Mint pl. a testi- és/vagy lelki simogatás.

De, arra figyelj oda, nem azért kívánsz-e többlet simogatást, mert hogy pl. éppen gyermekkorodban nem kaptál belőle eleget. Mert ilyen is lehet. Akiket pl. nem szeretgettek kisgyermekkorában eleget. (Az első 10 év korszaka a mérvadó)

Javaslatom: A személyes MEGTAPASZTALÁS legyen fontos, ne pedig a kimondott, vagy KI NEM MONDOTT SZÓ!

AZ ERŐ legyen Veletek!

#18 nem kosz kihagyom

Az előző válaszodból láttam mekkora egy nőgyűlölő vagy , szerinted a nő csak azért el hogy a férfit szolgálja az ő érdekeit nézze mindenben

Te nem tekinted a nőt egyenrangú partnerként

Kizárt hogy egy elnyomó zsarnok uralkodni próbáló férfival össze jöjjek