Ez lenne a női ösztön?

#10: Kinyitottam a szemem. Anyám éveken át csalta apámat. A szomszédnál szintén ez volt a helyzet. 2 házzal arrébb szintén... Mégsem mondom azt, hogy minden nő félrelép és nincs olyan, aki alkalmas arra, hogy családot alapítson vele az ember.

Amiről írsz, az egyszerűen egyoldalú férfigyűlölet, amiből lazán kihagyod, hogy nagyjából pont ugyanannyi nő lép félre, mint férfi.

Ha olyan férfit keresel, aki felelősségteljes és jó családapa/férj lenne, de eddig nem nagyon láttál még ilyet, mi lenne, ha jobban körülnéznél és máshogy keresnél? Ha mindenki szembemegy veled az autópályán, akkor a többiekkel van szerinted a gond?

És miből gondolod, hogy férfiként könnyebb megfelelő nőt találni? Te pl. gondolom felelősségteljesnek és komolynak gondolod magad. Ehhez képest leírtam, hogy miért nem találsz megfelelő férfit, de egyből a férfiakra hárítottál mindent. Ezt nevezed felelősségvállalásnak? Nem a férfiak miatt nem lehet olyan családod, amilyet szeretnél, ha másoknak sikerül.

Ez nem női ösztön, csak te vagy ilyen. Attól még, hogy van méhed, nem törvényszerű, hogy akarj gyereket. A férfiaknak is van heréjük, mégsem akarnak sokan gyereket.

Te egyszerűen csak családot szeretnél, ez a preferencád az életben.

Nekem a félelem olyan szinten felül ír mindent, hogy 30 évesen is úgy félek a gyerektől mint 20 évesen.

Nem egy kapcsolatom ment arra rá, hogy a férfi gyereket akart (volt akit úgy ismertem meg hogy soha nem akar gyereket) én meg nem tudtam ezt megadni.

Elhagyott az apám minkent kiskoromba, az anyukámmal sokat küszködtünk. Nem akarok a gyerekemnek ilyen életet. Nem akarok neki méltatlan apát. De egy férfiben nem tudtam megbízni annyira hogy szüljek neki, hogy méltónak tartsam az apaságra.

A legtöbb gyereket nagyon sajnálom, sokan jönnek úgy világra hogy a nő ösztöneinek kellékei csupán. A férfiak pedig csak spermadonorok.

Mi a barátommal mindketten egykék vagyunk, ezért szeretnénk majd minimum 2-3 gyerkőcöt. Egyelőre mindketten tanulunk, mellette dolgozunk, teszünk félre, nem könnyű. Nem akarok a semmibe majd lesz valahogy-alapon szülni, nem akarom, hogy olyan gyerekkora legyen, mint nekünk volt.

20L

11: fel kéne fogni, hogy nem azt mondtam, hogy nincs, hanem azt, hogy nagyon nehéz találni.

Nem sok férfit ismerek, aki alkalmas erre a szerepre, a férfi rokonaimat és barátaimat is belevéve.

5 éve teperek egy kibszott párkapcsolatért, ami kicsit is többről szól annál, hogy elvagyunk egymással, jól érezzük magunkat és szexelünk. Sőt, az utóbbi 2 évben szinte csak olyanokba botlok, akik hallani sem akarnak kapcsolatról, csak kötöttségek nélkül dugni és jól érezni magukat, vagy pedig kétségbeesetten kapaszkodnak belém, mintha a megmentőjük lennék és egyedül boldogtalanok.

A mai pasik többsége egy megbízhatatlan, felelőtlen éretlen rakás trágya és ezen az sem változtat, hogy női fronton aem jobb a helyzet. Az engem nem vigasztal. Én normális embernek tartom magam és sokszor úgy érzem, nem találom a helyem a világban emellett a sok agyatlan/erkölcstelen szutyok mellett, emiatt pedig sosem lesz családom. Azért, mert a korosztályom 10%-a esik annak az "alkalmas arra, hogy kapcsolatban legyen" és az "akar családot" metszetébe. Az akar családot értsük úgy, hogy tervszerűen akar családot, nem 26 évesen is vakarja a tökeit, mert azt sem tudja, mit tanuljon és kit dugjon épp, közben meg mondogatja, hogy egyszer majd lesz családja.

Nem szeretném az anyaságom és a boldogságom ettől függővé tenni, még ha azon is vagyok, hogy megtaláljam a kivételt, aki elvesz feleségül és aki azt a leánykérést komolyan is gondolja, "legfeljebb elválunk" opciót nem szem előtt tartva. Ha ilyen nem lesz és 28-30 éves koromra sem találok olyan férfit, aki mellett biztonságban érzem magam a szó minden értelmében, akkor viszlát, akkor megoldom magam.

A fizetésemből és az időmből futni fogja rá, mert már most is úgy készülök, hogy anyuka leszek egy napon. Nem úgy, mint a legtöbb idióta, akinek még 3 hónapra előre sincs jövőképe.