Miért látni olyan kevés férfit (apukát) a gyerekkel foglalkozni?

A legtöbb esetben nem egy, hanem több gyereket tervez a család. Ezért az anya nem 2-3 évig, hanem 3-9 évig van otthon a gyerekekkel.

Értelemszerüen az anya keresete kiesik, ezért az apa munkája nagyobb jelentöséget kap.

Amikor az anya visszamegy dolgozni, akkor is még az apa keresete az alap, az anya - föleg kezdetben - nem megbízható munkaerö, mert a gyerek sokszor beteg, és akkor ápolni kell. Mivel már eddig is föleg az apa keresetére kellett alapozniuk, ezért az apa nem maradhat otthon ilyenkor a gyerekkel, mert akkor jó eséllyel rosszabb pozicióba kerül, kevesebb lesz a (fö)fizetés és az egész család megsínyli.

Emellett a férfiak nagy része nem szivesen foglalkozik nyilvánosan a gyerekkel - otthon sokkal inkább -, mert nagyon sokan akkor lenézik.

23-as jól leírta ezt a hülye beidegződést.

Azért a pasikat jobban elkényeztetik otthon,nem nagyon vonják be a házi munkába,stb,így aztán végképp fogalma sem lesz,hogy nyúljon egy babához.Legutóbb egy csávó úgy tartotta a gyerekét,mint más a kistestű kutyáját nem,amiért persze anyuka se szólt,hogy "drágám,ne úgy tartsd már azt a szerencsétlent,inkább megmutatom".

Meg ha egy pasit nem vonnak be a házi munkába és elkapatják,az magától javarészt rá nem jön,hogy valószínűleg neki is lenne tennivalója a baba körül vagy jó,ha változtat a viselkedésén,mert így ember meg nem marad mellette.

Szóval még a baba kérdés a kisebbik gond.

Az is a foglalkozás része, hogy dolgozik a családért, sokan még többet is vállalnak ilyenkor.

Kicsi korban az édesanyjára van szüksége a gyereknek, később apukával is lesznek tartalmas időtöltések.

Nekem annó azt mondta az édesanyám, hogy egy családot az anya tart össze. Ha anyaként bevonod az apukát a gyermekkel való foglalkozásokba, teendőkbe akkor ez pár év alatt természetessé fog válni a számára.

Szerintem nem kell a szerepeket felcserélni. A nő maradjon nő, a férfi meg maradjon férfi.

Ja, és rengeteg "átlag" férfit látok a gyerekével odaadón,figyelmesen,gondoskodón bánni.

39. N.

Nem olvastam végig, de nálam mindenki mondja, hogy én nevelem a gyereket, pedig a párom Óvónő.

A munkahelyemen is ki vannak akadva, hogy mindig én vagyok vele otthon ha beteg, 10 alkalomból 9x én viszem el hétvégén programra az az egy is olyan, hogy akkor dolgozom.

Igaz a párom meg néha főz a hétvégén. Mondjuk a játszóházakban is több anyukát látok, meg a játszótereken is.

De azért vannak vegyes párok is.

Soha nem felejtem el, hogy a családi kapcsolatokban összevesztem egy nővel, mert azt mertem állítani, hogy az apák ugyanúgy képesek ellátni a gyerekeiket.

Megkérdeztem tőle, hogy a gyerekeit előbb bízná rám, egy gyermektelen vadidegenre, csak mert nő vagyok, mint a saját apjukra, és azt mondta, igen.

"Sok nő nem is igazán engedi. Van olyan aki az anyaságban találja meg önmagát (nem feltétlenül egészséges módon!), és ő akar mindent csinálni, megsértődik, őrjöng, ha nem ő teheti."

Ebben sok az igazság. Sok nő (nem, egyáltalán nem az összes, de sokan) gondolkodik úgy, hogy ha semmi mást nem is tesz le az életben az asztalra, egy gyerek felnevelésével még adhat értelmet az életének. Ezért nem is hagyja, hogy más elvegye tőle ezt az illúziót.