Miért ilyen nehéz férfinak lenni?

"Ha, én férfi lennék, tudnám mit kell tennem, h sikeres legyek. Lehet, nem lennék vonzó külsejű, akkor lenne nőm. 😁

A titok kulcsa a nő lelke, ennyit elárulok.

Jó gondolkozást."

Hmm... elég nehéz megismerni a nők lelkét, ha azelőtt elutasítást kapsz, hogy egyáltalán oda kerülnél, hogy 2 szót válts vele.

"a férfiknak kell melózni, a nők ha teherbe esnek elmehetnek gyesre"

Nem a férfinak kell melózni, hanem a férfinak ÉS a nőnek is kell melózni. Ha teherbe is esik a nő, és utána otthon marad a babával, attól nem szűnik meg a dolga. Nem fog otthon lábat lógatni egész nap. Ugyanis akkor a teljes háztartás a nyakába szakad (ha valami csoda folytán addig nem ő csinálta volna az egészet) plusz ott van a gyereknevelés, ami egy kisbaba esetében 24 órás (!) munka. A nő nem teheti azt meg, hogy napi 8 órában vezeti a háztartást meg figyel a gyerekre, aztán "lerakja a műszakot" és mondja, hogy "na mára végeztem, innentől kezdve bőghet a gyerek, akár éhen is hallhat, nem érdekel, ma már nem dolgozok többet". Bezzeg apuka hazajön a melóból, utána még elvárja, hogy az étel elé legyen téve, a gyerek el legyen hallgattatva, ne idegesítse, mert "apuka fáradt a sok melótól". Aztán bedöglik a tévé elé egy doboz sörrel és pihen. Anyuka meg dolgozhat tovább: mosogathatja az edényeket, fürdetheti a gyereket, ... kelhet fel az éjszaka kellős közepén megetetni v. megnyugtatni, amikor sír, stb. Hát tényleg baromi jó, hogy a nő otthon 24 órás szolgálatot teljesít, és cserébe apuka ahelyett, hogy hálás lenne még inkább meg is szólja, hogy ő "nem dolgozik".

31 és 32, igen, igazatok van. De...

Azok a férfiak, akik például átérzik édesanyjuk női létének nehézségeit (nem a könnyebbségeit), nyert úton járnak.

Tudnak azonosulni, szeretni és tisztelni az első nőt, aki életükben szerepel(t), már mindent tudnak. Csak ennyi kell.

Jó gondolkozást ismételten. ... 🙂

Én is ugyanezt kérdezem magamtól, csak pindurkát más hangsúllyal...

Szeretek férfi lenni, de azt kívánom, bár ne létezne a szerelem, a vonzódás, meg a vágy. EZEK teszik tönkre az ember életét, a sok hiábavaló, fölösleges, reménytelen...áh...úgyis tudod.

"30-as férfiként nagyon nem azt látom, hogy a 30-as nők megállapodni akarnak, és ismerkedni, vagy tolják a partizást, mint a húszévesek, vagy ezerre begubózva otthon utálják a világot."

Részben igazad van, főleg az utóbbiban. Akik még harmincévesen is buliból buliba röppennek, és úgy tesznek, mintha még mindig feszes tizenévesek volnának, valószínűleg azért teszik, mert kezdenek rádöbbenni, hogy az ember életideje sajnos véges, és a ráncok, szürkülő haj, lógó mell már kopogtatnak az ablakon.

Azokon meg csak jókat kacarászok, amikor egy nő azt próbálja beadni nekünk, hogy ha ő férfi lenne, meg tudná fektetni az összes csajt, meg mit rinyáltok itt. Hja kérem, a kocka annak szép, aki hatost dobott vele...

Öcsém, embereld már meg magad! Nem férfi vagy te, hanem egy nyafka kislány, bármi is van a lábaid közt. Ne akarj megfelelni a nőknek, és máris könnyebb lesz a férfiélet. Ne fizesd a számlájukat, ne védd meg őket, ne csábítgass, ennyi. Ha meg a válladra veszed ezt a terhet, akkor bírd is el.

Ja, amúgy a kérdésre is válaszoljak. Egyáltalán nem nehéz, te teszed azzá magadnak.