Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy kis gondolatkísérlet? Lányok/Nők ti benne lennétek egy ilyen kapcsolatban egy ilyen férfival?
Tehát tegyük fel, hogy van egy férfi az életetekben aki nagyon jóképű és okos, különleges és nagyon szeretetteljes és érzitek, hogy mennyire szeret titeket. Mindig kimutatja, megbecsül titeket sokszor meglep valami ajándékkal is. A tenyerén hordoz benneteket és nagyon gyengéd. Ezek mellett viszont oroszlán szíve van és férfias-magabiztos tud maradni, bármiben számíthattok rá. Az érzékeny oldalát csak nektek tárja fel de egyébként is általában kedves másokkal és jó humora van csak az egyetlen ember akihez tényleg közel áll az csak ti vagytok és ezért hozzátok ragaszkodik csak de hozzátok nagyon.
És tegyük fel megvan a lehetőség, felajánlaná hogy költözzetek össze. De ő elvonultan szeretne élni, távol az emberektől mondjuk egy erdőben, hegyvidéken stb egy szép nagy minimál stílusú házban max egy kisebb település van a közelben, mert ő hosszú távon nehezen bírja a sok ember közelségét és csak veletek szeretne leginkább kettesben lenni, őt ez teszi igazán boldoggá. Persze kettesben sem örökké mert szeretne tőletek babát is majd. Ez nem jelentené azt hogy sosem mennétek sehova vagy emberek közé csak picit ritkábban és akkor is inkább el szeretne utazni veletek világot látni, szívesen kint lenne veletek 1-2 hónapot évente mivel tegyük fel anyagilag megengedhetitek. Szóval lényegében azt szeretné, hogy olyan 80%-ban ő és a kis világotok a maradékban meg a világ többi része az emberekkel. És picit túlságosan is féltene titeket, nem szeretné ha a közeletekben idegen férfi lenne aki nem a barátotok vagy rokon, aki esetleg megzavarhatná az idillt.
Ti igent mondanátok egy ilyen kapcsolatra?
nem
egyrészt nem szeretem a kihalt helyeket, igazi városi lélek vagyok annak ellenére,hogy én se vagyok egy nagy társasági ember
másrészt gyereket se nagyon szeretnék
és engem ne korlátozzon semmiben senki
Van barátom
De ja, jó lenne elvonultan élni, elfáraszt ez a világ.
Szeretem a technikát, de annyi információt már feldolgozni, meg annyi a stressz, és annyiszor látom, hogy lehetne jobb, hogy már lassan mentális beteg leszek. (Ha még nem vagyok az.)
Komolyan, én mindent megadnék egy kis nyugalomért, de ez csak én vagyok, tudom, hogy a többiek élvezik a pörgést
21/L
Nekem tetszene az ötlet, bár inkább tengerpart párti vagyok. Én sem szeretem a tömeget, és teljesen jól érezném magam egy csendes, kihalt közegben. Szeretek alkotni (ékszerek), amihez szintén jó lenne, ráadásul sok csodát lehet alkotni a természet ajándékaiból. Néha mondjuk bemennék valami nagyobb városba árulni, olyankor nem zavar a tömeg, nyilván, mivel pénzt jelent.
De én alapból nagyon szeretem a természetet, gyerekként folyton a dunaparton bóklásztam, megfigyeltem mindent, megtanultam a növény- és állathatározást. Ha nagyszüleimhez mentem, akkor a kertben elvoltam egész nap, a hangomat sem lehetett hallani. A pókoktól kezdve a madarakig bármit el tudtam nézegetni órákon át.
Szerencsére párom is támogatja az ilyesmit, nyaranta gyakran ellátogatunk egy kisváros szélére a nyaralójukba, ahol vidáman figyeljük a madarakat, gyíkokat, békákat, mint egy idős házaspár, pedig huszonévesek vagyunk.
Én sem biztos hogy belemennék, holott szeretem a természetet, egy jó pasi aranyat ér, stb...
De az előre rögzített rabságot nem tűröm.
Társas lény vagyok, nagyvárosi alkat, szóval kizárt.
Nekem kell az, hogy ha hajnali kettőkor pizzázni akarok, akkor pizzázhassak, ha valamit meg akarok venni, akkor az pár órán belül meglegyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!