Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem mindent megcsinál helyettem, ez normális?
Reggelünk úgy kezdödik hogy felkel 5 kor lefőzi a kávét reggelit készít lerohanja a lakást mosogat takarít mire én a kávés csészét a számhoz érintem már tisztába rakja a gyereket ,már felvan öltözve és viszi a másik gyereket az iskolába,
én meg úgy érzem magam mintha 1 semmire kelő lennék ,én közöltem vele többször is hogy nem tudok ilyen gyors lenni ,szeretem meginni a kávém és hogyha hatott vagyis magamhoz térek mindent megcsinálok mint 1 anya ,de addigra lerohanja az összes feladatot,
nekem tulajdonképpen a másfél éves baba etetése altatása marad egész napra ,és ő indul dolgozni,
elviszi a gyereket edzésre ,
még szerencse hogy én tudok jól főzni mert szerintem azt is megcsinálná,nagyon jól esik ,de honnan ennyi energia benne ,ja és este még átmasziroz ,de nekem meg kellemetlen az egész , azt mondja mikor felhozom neki hogy leakarja venni a vállamról a terhet
Tudom nagyon becsülöm is benne ,de már a hízásomat is erre fogom ,mert ha én is rohannék ide oda és énis olyan ügyes lennék gyors mint ő akkor tuti a stresz miatt fogynék,de így nem fogom olyan mint a Smelvi vagy hogy hívják gyors fiút a filmből nem lehet utolérni nem lehet legyőzni gyorsaságban ,hihetetlen :) hogy közöljem vele hogy adjon át nekem is tehendöket úgy hogy ne sértödjön meg ? ja és a fürdővizemet is megcsinálja mire én kigondolom hogy szeretnék fürödni már a fürdőviz is készen áll
Ha valakit szeretünk normális ha mindent megteszünk érte amit csak tudunk.
Ha már a gyorsaságban nem tudsz versenyezni keress egy olyan területet ahol viszonozni tudod a kedvességét.
Most mit varsz tole ? Nalunk is mire asszony feleled megoldom a problemakat, ami rossz mert van ideje porogni a butasagon. Neked meg hizni.
Azert mert te szerencsetlenkedsz o meg megoldja , te lepd meg azzal hogy nem egy kover novel kelljen elnie.
Szerintem aranyos a férjed és csak segíteni szeretne, de beszéljétek meg, hogy neked ez már kínos.
Egyébként meg normális, már akinek...
Ezt például, ami a reggeli rutinotokat illeti, én csinálom meg a férjemnek, amit Ő neked reggel, annyi különbséggel, hogy én is megyek utána dolgozni, gyerekek suliba.
De, ez "alkat" kérdése is, valaki így pörög reggel, mint én, valakit meg még munkába indulás előtt is, úgy kell "kirobbantani" az ágyból, mint a férjemet és a fiam.
Szerintem inkább örülj neki. Mivel ennyi időd marad, nyugodtan edzhetnél naponta egy órát és akkor máris nem híznál.
Nálunk is ez van reggelente amúgy, ma pl amíg én nyugodtan kávéztam, ő mosogatott, előkészítette a vacsorára szánt húst, berakott egy mosást meg összeszedte a szemetet, aztán lelépett dolgozni.
Én nem vagyok hajlandó semmit csinálni reggel a zuhanyzáson és kávézáson kívül, ha neki ezekhez van éppen kedve, felőlem csinálja :D
Átérzem a problémád. Az én párom (szerencsére) ennyire nem vészes, de sokszor előfordul, hogy megelőz, megcsinál olyan dolgokat, amiket én is meg tudtam volna, de még az is, hogy túlbuzgalmában pont hátráltat. Egy példa: múlt hétvégén főzéshez készülődtem, előtte be kellett vásárolni a hiányzó alapanyagokat. Átnéztem, hogy mi van itthon és mi nincs, és amiről tudtam, hogy kelleni fog az ebédhez, azt már gondosan előkészítettem a konyhapultra. Elmentem megvenni a hiányzó cuccokat és arra értem vissza, hogy a párom mindent szépen visszapakolt. Nagyon rosszul esett, hogy eleve feltételezi, hogy gondatlanságból vannak elől azok a cuccok és fel sem merül benne, hogy OKA van, hogy elöl vannak. Ráadásul így sziszifuszinak érzem a munkám, hogy valamit már megcsinálok, aztán kezdhetem elölről.
De egyszerűbb esetekben is: amikor megcsinál valamit helyettem, azzal degradál, azt jelzi vele, hogy képtelennek tart rá. Eleinte jól tud esni a segítség, de egy idő után már nagyon-nagyon frusztráló, mintha egy életképtelen csecsemő lennék, aki képtelen bármit megcsinálni egyedül.
Én azt teszem, hogy ilyenkor elmondom, milyen érzés ez nekem... hogy tehetetlennek és életképtelennek érzem magam, hogy nekem semmi sikerélmény nem jut. Elmondom azt is, hogy jólesik, ha segít, de ha tényleg örömet akar vele okozni, akkor úgy tegye, hogy abból tényleg örömem származzon. Hozzáteszem: a kényszeres pakolás, segítés egy mentális probléma, amit neki önmagában is rendezni kell (az ilyen emberek a saját bizonytalanságukat próbálják azzal kezelni, hogy a környezetüket igyekeznek kontroll alatt tartani - addig sem kell a saját problémáikkal szembenézni, foglalkozni). Az én párom szerencsére jár pszichológushoz, így azért apránként egyre jobb a helyzet, és az én érzéseimet is képes felfogni, tolerálni. Nem ötperces folyamat, de alakul azért...
Hízásodat magadra fogd, nem kell zabálni...
Egyébként, amig te is tudsz valamit (pár szpáson kivül) a kapcsolatba tenni, nincs gáz. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!