Normális, hogy mindig a szüleit választja helyettem?

Ez ilyen kettős játszma... Részint a szülei szerint valószínűleg ő nem nőtt fel, részint ő se akar elszakadni annyira, vagy lehet nem te vagy az akkora szerelem, hogy nemet mondjon otthon. Mert neki az az otthon.

Azért is kettős, mert sok szülő ha látja, hogy párja lesz a gyerekének, onnantól bizony több teret ad, és kifejezetten küldi őt, hogy csináljon a párjával közös programot, ismerje meg minél jobban, hogy tudjon dönteni, párttalálni, családot alapítani majd. Vagy ha mégse passzolnak kiderüljön időben. Meg a szülő is segíti a leszakadást így.

Nem tudni náluk mi van. ezt csak ők tudhatják.

Hány évesek vagytok?

Én megértem egyébként a nézőpontodat, nyilván segíteni is "kell" a szülőknek, ezt is megértem, de fontos, hogy megtalálja az egészséges, normális egyensúlyt a két dolog között.

Mit segít a szüleinek? Ennyire idősek, hogy nem tudnak magukról gondoskodni? Persze segít a gyerek a szüleinek de minden hétvégén ekkora meló van, hogy a párodnak haza kell rohannia?

Mondd meg neki, hogy szeretnél többet vele lenni. Esetleg javasold, hogy a segítés nem ér e rá vasárnap délután amikor te már úgyis utazol vissza a suliba ő meg ráér.

Rengeteg féle képpen meg lehet oldani a problémát, amit én leírok, az az amit én csinálnék. De sok függ attól, hogy pontosan mik a körülmények.

Pl. ha tényleg fontos dologban kell segíteni, akkor szerintem jogos, hogy segít.

Ha nem, hanem olyan, amit amúgy meg tudna oldani a család egyedül is (vagy egy hét múlva), bármilyen nagyobb gond nélkül, akkor meg kell vizsgálni, hogy mi a helyzet:

A) A barátod akar segíteni

B) A szülők reakciójától fél

Ha a szülők reakciója miatt megy, akkor elkezdheted utánozni az ő reakciójukat, általában akkor jobban otthon kezdi magát érezni (pl. ha az anyuka elkezd zokogni, hogy a kicsi fia nem ment haza, tedd te is ugyan ezt, ha ordibál vele, akkor te is). Az egyik szobatársamnál bejött, két olyan ember maradt együtt, szerintem lassan 4-5 éve, akikről azt hittem, hogy lehetetlen.

Ha ő megy el, akkor első körben meg lehet próbálni megbeszélni, elmondani, hogy nagyon rosszul esett. Ha ez nem jön be, akkor el kell engedni, hogy csináljon amit szeretne, ha szeret, akkor visszajön. Néha te is lemondhatsz programokat. Nálunk a barátom akkor jött rá, hogy ez tényleg fájhat, mikor először mondtam úgy le (véletlenül, mert engem annyira nem zavart) programot, hogy nem tudott másikat szervezni helyette.

Sok sikert! Remélem, hogy sikerül megoldani a problémát!

Én röviden és sommásan erről csak annyit gondolok:

Ha egy pasi igazán szerelmes, akkor hatökrös szekérrel nem lehet elvontatni a szerelme tárgya mellöl és a szülők segítését megoldja saját hatáskörben.

Ha nógatni kell a találkozásra, az régen rossz!

Teljesen érthető a problémád. Ha jól értem, a szülei bármikor ugraszthatják és akkor bármi van, lemondja, még akkor is, ha az a heti egy alkalmatok van. Valószínűleg nem bír a sarkára állni és megmondani a szüleinek, hogy "Nem, most nem tudok menni, sajnálom." Persze, ha valami sürgős és fontos dologról van szó, amit nélküle vagy más segítségével nem tudnak megoldani, akkor rendben. De nem hinném, hogy mindig ekkora a baj. Amit szombaton csináltatnak vele, az esetek többségében biztos ráérne vasárnap is, mondjuk füvet nyírni, pakolni stb, vagy nem tudom, miben szokott segíteni a párod.

Beszéld meg vele, hogy ideje a sarkára állnia, és saját életet élnie. Remélem, megoldódik! :)

Először is: azért méltányold, hogy nem pl. bulizni megy a haverjaival helyetted, hanem segít a szüleinek.

Szerintem beszélgess vele el (de ne vádolva őt!) arról, hogy szeretnél vele több időt tölteni, hogy nagyon vártál erre a szombati napra és szomorú voltál, hogy sem délelőtt, sem délután nem tudott rád időt szakítani.

Lehet, hogy ő egyszerűen nem veszi észre, hogy mennyire hiányzol neki.

A szüleinek való segítést próbáljátok arrafelé terelni, hogy lehetőleg előre tudja, mikor kell segíteni, ill. a szülei fogadják el, hogy neki privát élete is van.

Nyilván, amíg nem volt barátnője, szívesen segített a szüleinek bármikor, hisz szereti őket, meg szeret velük együtt dolgozni. A szülei még nem álltak át arra, hogy most ez nem így van, és akár maguk mondanák, hogy "Menj a kedvesedhez szombaton, most vagy fiatal!"

Szóval első körben beszélgess erről a barátoddal, aztán beszélgessen ő a szüleivel.

Esetleg időnként utazzon föl hétvégén ő hozzád (ha megoldható az ottalvás) és akkor garantáltan kettesben töltitek az egész hétvégét.

De ne vádold, ne hisztizz, és ne mondj olyanokat, hogy nem tud leválni a szüleiről, meg anyuci-apuci pici fia!