Mennyire gyakori az olyan kapcsolat, ahol teljes az őszinteség?

Nekem az összes ilyen volt. Általában annyira fáradt vagyok a nap végére, hogy amikor találkozunk már semmi erőm illetve kedvem nincs ahhoz, hogy magamban tartsak dolgokat, vagy ne arról beszéljek, ami épp a szívemet nyomja. Maximum azt tolerálom, amit már százötvenhatszor szóvá tettem, de még mindig nem változott. akkor azzal érdemes megbarátkozni.

Ahhoz meg pláne nincs, hogy még kitaláljak ilyen hulyeségeket, amikre később emlékezni kell...

Még barátságból se sok ilyen van. Nekem két barátom van, akik tűrik ha őszinte vagyok velük, a többiek féligazság pártiak.

A látszat világában az embereknek fájdalmas a valóság. Én például mai napig rohadtul tudok röhögni azon, ha egy férfi meglepődik azon, hogy egy nő nem csak a lábát szőrteleníti. Vagy amikor megkérdeznek egy férfit, hogy néz ki a ruha, neki nem tetszik, megmondja és hupsz... Már balhé.

Az emberek társadalmilag a konstans hazugságokra programozták be magukat, és csodálkoznak, hogy nem bírják, ha kiszakadnak a komfort zónából.

És itt a jelenbeli dolgokra gondolsz, vagy a múltbeliekre is? Mert nekem voltak olyan dolgaim, amit soha az életben nem mondanék el a páromnak. Egyszerűen azért, mert én nem tudnám tolerálni ezt az ő helyében, így lehetőséget se adok neki, mert lehet, hogy ő tudná, de ez nem túl valószínű.

Amúgy szerintem ez a 100%-os őszinteség nagyon ritka. Sok ember csak együtt van valakivel, mert nem volt jobb.