Biztonság vagy szabadság? Melyik a fontosabb?

Légy szíves ezeket a "világbéke" mit teszel érte? szövegeket mellőzzük.

Nem ez volt a kérdés.

Olyanok,akik pedig nem éltek át hasonlókat,nem szeretem,ha oktató jelleggel lépnek fel.

Nem általános betegségeim vannak,mint depresszió és hasonlók,amit egyszerűen gyógyszerekkel lehetne kezelni.

"Vegyél ki egy olcsó albérletet" hozzászólónak üzenem,hogy a legolcsóbb albérletet sem tudnám fenntartani,mert nem tudok teljes állásban dolgozni.

Részmunkaidőből pedig nem lehet albérletet fenntartani.

És nem csak a mára,hanem a jövőre is gondolok.

Most még élnek a szüleim,segítenek,de egyszer ez is megszűnik.

Nem szeretnék kitérni rá.

Olyan betegség,amit még nem nagyon tudnak kezelni,és nem is igazán ismerik.Inkább külföldön.

Hiába akarok önálló lenni,ha a realitások másak.

Sajnos sok egészséges ember sem tud teljesen független lenni.

A szabadság részleges feladásával azért idővel megbarátkozik az ember,csak a teljes szabadság feladás nehéz.

De tudom,hogy nem nagyon válogathatok,és nem sok olyan lehetőség fog szembejönni velem,mint ez.

Sajnos teljesen úgy kell élnem,mint egy egészséges embernek,ugyanis nem akarják elismerni a betegségemet,illetve annak súlyosságát.

Jártam pszichoterápiára is,de nem használt.

Sajnos ezt nem tudja,csak az,aki igazán benne él,hogy milyen egy olyan betegséggel élni,amit igazán nem is ismernek,kezelni sem nagyon tudnak.

A legegyszerűbb rá azt mondani,hogy egészséges vagy.

Az a baj,hogy én is azzal hitegettem magam korábban,hogy talán változhat a dolog,de úgy érzem,ahogy egyre idősebb leszek,egyre inkább determinálódik ez a dolog.

És sajnos mikor minden talaj kihullik az ember talpa alól,akkor olyan dologba is belemegy,amibe normál körülmények között nem menne.

Én is félek ettől az egésztől,de valahol tudom azt is,hogy nekem ez a legtöbb,ami juthat az életben,illetve csak ettől rosszabb lehet.