Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire megvalósítható ez a fajta "együtt de mégis külön" együttélési forma? Benne lenne-e valaki?
Arra gondoltam, hogy ahol a felek együtt vannak, sokszor találkoznak, átjárnak egymás lakására/házába akár napokra, vagy hetekre is, de alapvetően külön élnek. Beszélnek minden nap, összejárnak beszélgetések, randik, szexualitás, szerelem minden "oké", csak nem laknak egy házban "most és mindörökké" - ami amúgy szerintem egy elhibázott és régen csupán a rossz lakáshelyzet miatt volt ez "muszáj", amúgy jobb lett volna így. Kivéve ha már van gyerek.
Gondoljatok bele mennyi előnye van:
- mindenki fizeti a saját számláit, nincs gazdasági különbségek miatti "vita" vagy "titkos lenézés" vagy akárcsak megkülönböztetés. Mert nem számít.
- Nem mennek egymás agyára. Nem kell 0-24ben elviselni a másikat (vagy a másiknak emezt). Minden találkozás tök jó emiatt, és nem válik "természetessé".
- Megmarad a szabadság és konformérzet.
- Mindenki megtarthatja saját helyén a saját ízlését. Pl a férfinek nem kell elviselni a nő "parktikusnak" kikiáltott szemetét, de egy ilyen nőnek sem kell elviselni a morbid humorú férfi "ízléses" dísztárgyait. (pici guillotine, viccből kirakott mosógép programtáblázat, kacatok serege, régi megszűnt márkajelzések meg ilyesmi)
- Ha szakítás van akkor csak elég egy-egy "viszlát!" nincs az hogy az én cuccaim, meg fight egy vázáért vagy akár a smucigabb fél lerabolja a másik cuccai, vagy merő gonoszságból a számára fontos értéktelen tárgyakat is.
- Ha nincs kevde a rokonsághoz akkor ő aznap nem jön mikor szültésnapra jön a rokon-sereg.
És még sok más előny! De mindenképp jó a szabadság és biztonság érzése ezzel, nem kell röghöz kötnie magát egyiknek se, vagy kötelezően akkor is elviselni a másikat, ha már a pici guillotine alá képzeli, mert épp tahó/hisztis a másik fél és már hiába próbál bármit akkor is csak köpi tovább a tüzet/bunkózik.
Ez kellene, hogy legyen a jövő kapcsolatrendszere. Praktikus, szabad, biztonságos!
#2
Hát jó, végül is igaz, de akkor meg akkora házat kell szerezni amiben külön lehet egy rész a másik baromságának, egy az én baromságomnak és egy közös rész... Határvonalak azért megtartva. Szobakonyhás garzon pl. kilőve.
Bár nekem elég egy saját padlásszoba, alagsor vagy melléképület, csak vaami hely ahol önmagam lehetek és nem kell "praktkus" műanyag gagyit látnom mindenhol. (ilyen ocsmány "lakótelep desgigne" ( [link] de a műanyag szék, azok a farostból készült bútorok is ide sorolandóak). Sima fehér vagy egyszínű tányérok (yikes!), gagyi nem fémjelzett egszcájg...
Meg mindenből "világos" színűt, mert az a prolik - különösen panelprolik - kedvence. Sajnos nagyon sok nő ilyen, még akik nem panelban laknak azok is. Hol egy szép ébenfekete nagyszekrény fából? Hol egy ónkupa? Hol valami kis morbiditás?
ha anyagi szempontbol nem drágább, akkor a legjobb megoldás lenne szerintem is (pl ha mindkettőnek van lakása vagy albérletben laknak másokkal és ugyanannyiba kerülne együtt lakni is ..stb.)
persze egy életen át nem fenntarthato. ha jön a gyerek, az sajnos ellehetetleniti.
de elméleti sikon igazad van, én is irtam már más kérdésekhez ugyanezt, a szerelem fenntartásához a megfelelő távolság fenntartása kell leginkább.
el tudom azt a lehetőséget is képzelni, hogy félig-meddig távkapcsolat vagy az egyik vagy mindkét fél külföldön ,más országban is dolgozik, persze a távkapcsolat , ha tul keveset találkoznak vagy másokkal is ismerkedni tudnak, nem jo megoldás, de ha kellő gyakorisággal vannak együtt és minden tényező klappol (ez elég ritka azért szerintem) , még a távkapcsolat is jobb, mint az együttélés..
egyébként a saját izlés megtartása , a rokonsággal valo viszony--stb, amiket irtál, szerintem sokadrangu szempontok és ha tényleg összeillenek a felek vagy nem is érdekli őket vagy hasonlo az izlésük, szoval nem ezek a fő gondok egy együttélés során, amiket még az anyagiakon kivül irtál.
összességében azt mondom, meg kell tapasztalni az együttélést is (egy párral is, de lehet "gyakorolni" barátokkal, kollégiumban is..stb.), ez megkerülhetetlen, de ha én választhatnám magamnak, hogy a szerelemimmel hogyan legyek együtt, azt mondanám, kiprobálnám a járást is, az együttélést is és a legnagyobb szerelmemmel ezt az életformát választanám, amit leirtál. hogy minél tovább fennmaradjon a szerelem. szerelmesnek alapvetően "távolrol" lehet lenni. a megfelelő távolság kell hozzá. nem véletlen az sem, hogy a pszichologusok, akik a szerelem mibenlétét vizsgálják, szokták mondani, hogy egy együttéléses viszonyban is azt mondják nekik a pácienseik, arra a kérdésre, hogy mikor érzik megint azt, évek után is, hogy szerelmesek a másikba, felnéznek rá, megcsodálják..stb. , a válasz az, hogy akkor, amikor egy helyzetben látják viselkedni, cselekedni, kivülről, külső szemlélőként,amiben fel lehet nézni a másikra,akkor szokott ez az érzés feljönni bennük. ahhoz, hogy felnézhesd rá, "rácsodálkozz" ujra és ujra, ahhoz távolság kell.
a szerelem, a varázslat nem tud fennmaradni, ha együttéltek..
ötös vagyok. ezért is lesznek szerelmesek vagy lángolnak fel időről időre mások irányában a régota együttélő vagy házas emberek. mert a harmadik hordozza magában a varázslatot, az ujat, a távolságot, hogy látod valamilyen helyzetben az illetőt , ahol rá tudsz csodálkozni.
hiába mintaszerű egy együttélés (ami általában nem igaz), akkor is gyorsan megjönnek a szürke hétköznapok, az unalom, a megszokás..stb. idáig tart egy kapcsolatban a szerelem. ha meg jön a gyerek, akkor a gyerek érkezéséig..
persze tudom, nem lehet igy élni egy életen át, nem igy alakult ki atársadalmunk, a tőlünk gatdagabb országokban, ahol megtehetnék, hogy külön lakkjanak,ott is általában együttélnek a felek.és az együttélés is formálja a személyiséged, szoval nem szabad kihagyni. én ezért a legnagyobb szerelmemnél szeretém csak, ha igy tudnánk együtt lenni, minél tovább, annál jobb.
#5
Ez az utolsó mondatod ami a fő oka ennek. Én kifejezetten "elviselhetetlen" figurának tartom magam, ha 024ben együtt kell lenni velem. Viszont ha csak néha, napokra, vagy órákra, vagy éppen egy hónapra akkor rendben van. Annyi időre megy az hogy a jobbik énem mutassam, visszaszorítsam a pesszimizmusom, felfügesszem a "bogaras" dolgaim...
Azonos ízlés lehetetlen :D Mosz ilyen "dísz"tárgyakat képzelj el: Postabank zománctábla, mosógép programtáblázat, 1950-es serleg, olyan macskaszobor ami olyan mintha darabokból állna, petroleumlámpa, vészkijáat tábla, pici guillotine, 1918-as lövedék amibe szarvasokat faragtak (ükapám öröksége, hadifogságban készítette), óriáscsirke szobor, polaroid... Szóval ilyen baromságok :D
El nem tudom képzelni hogy én olyan tárgyakkal vegyem körbe magam mint amit a képen linekltem, vagy műanyag szék, egyszínű tányérok, "bézs" színű mindenszar, leginkább öregasszonyokhoz köthető sárga függöny... Inkább sötétlila, kicsit foszladozhat az alja, az nem zavar, sőt hangulatos.
#7
Te élnél lyan bútorok közt, amiktől kijön a gálád? Én éltem, apám jóvoltából, mindenből az a tipikus panelproli szar volt. Mai napig okádhatnékom van ezektől. Sárga szőnyeg, sárga fal, sárga minden... (utálom a sárga színt, főleg azt a halványsárgát) - kész szerencse, hogy nagyszüleinktől örököltünk normális bútort, szép fekete-fa bútorokat, hatalmas ötágú csillárt meg ilyenek, nem panel-proli vackokat. Anyám is él-hal a panelproli cuccokért. PEdig azoknak semmi atmoszférája, semmi "lelke" nincs.
Vicces, mert pont így élünk barátommal, de nem direkt, csak így alakult. Így tudok spórolni pénzt, mert nem kell közös albérletre költeni, ahhoz viszont mindkét lakás kicsi, hogy együtt éljünk. Tizenöt percre lakunk egymástól gyalog.
Van előnye, bár nem azok, amiket leírtál, leginkább tisztán anyagi haszna, mert amúgy bútor, magánélet és magánszféra kérdésben egyezik a véleményünk, sőt ketten irtó gyorsan ki is tudunk takarítani, ami egyedül sokkal fáradalmasabb.
Viszont a legrosszabb az ingázás: cuccot össze, váltás ruha, munka ruha, munka gép cipelése, ide - oda, van kajám, ezért nem hagyom otthon, cipelem azt is, jajj otthon maradt egy belépő kártya, jajj nálad maradt a fekete fölső, ami pont kéne, basszus nincs nálad egy fél fülbevaló?, itt nincs elég betét, amott elfogyott a kedvenc illatú férfi borotva hab, kinél van a papír a dokihoz? Stb stb...
Irtó fejetlen életmód, és szerintem leírásod alapján neked még irritálóbb lenne, ha egyszerre laknál két helyen. Tudom, mert én ebben élek. :D
Amúgy a megfelelő párral megmarad a szabadságod, csak ezt sokan nem tudják elképzelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!