Mennyire megvalósítható ez a fajta "együtt de mégis külön" együttélési forma? Benne lenne-e valaki?

Van egy ismerős pár aki így él. Bár mégsem. Elvált emberek felnőtt gyerekekkel. Megvan mind a két lakás. De nem ingáznak. Illetve hát ahogy esik úgy puffan.

Nyáron inkább az egyiküknél vannak, mert jobb szebb környéken lakik, télen meg a másiknál, mert olcsóbb a fűtése. Végül is együtt laknak szinte mindig csak hol itt hol ott. Aztán nyilván ha épp nincs kedvük egymáshoz, akkor mindenki haza.

Nekik működik. Én nem élnék így. bár lehet negyvenix évesen elváltan felnőtt gyerekekkel a legjobb és kényelmesebb életforma.

A külcsín témához:

Lehet, hogy a szüleid az általad panelprolinak keresztelt stílust kedvelik, de nem mindenki ilyen ám. Én pl nőként kifejezetten imádnám a dísztárgyaidat, és a bútorok is jól hangzanak, szeretem a különleges, nem házgyári berendezést.

Abban igazad van, hogy kell mindenkinek a személyes tér (mint pl. a padlás, ahova elvonulhatsz), de egy jó kapcsolatban ezt a párod kérés nélkül megadja neked.

Másrészről viszont, amit írtál, hogy max néhány hónapig tudod megjátszani magad... a megjátszás nem kapcsolat. Ez egészen addig működhet, míg nem gondolod komolyan, nem szereted igazán a másikat, "csak úgy" jó együtt. A szerelemnek alapvető eleme az is, hogy akkor is szeretem a másikat, ha amúgy a guillotine alá képzelem néha, mert elfogadom, hogy ez is ő.

Valaki írta korábban, hogy ő így él, és mennyi hátránya van a hétköznapi élet szempontjából. Én szintén hasonló szituban kiegészíteném annyival, hogy kegyetlenül megszenvedjük mindketten, hogy nem lehetünk együtt és úgy, ahogy mi akarunk, hogy nem fekhetek-kelhetek mellette, hogy nem ismerem a rezdüléseit, milyen reggel álmosan, vagy éjszaka munka után nyűgösen... vagy hogy nem lehetek ott mindig, ha szüksége van rám, és ő sincs itt nekem. Ezeket nem pótolja a randi, a szex, a beszélgetések, csak kiegészíti. (Hangsúlyozom, itt természetesen tartósnak titulált kapcsolatokra gondolok, ahol nem csak úgy elvagy a másikkal ideig-óráig, hanem évek múlva is magad mellé képzeled.)

14:52 nem mindenki akar gyereket.

Miquel, egy normális férfi bármilyen bajba került, nála gyengébb emberi lényért be kéne, hogy vállaljon egy pofont. Kár hogy szerinted ezt ki kell érdemelni.