Talán belém szeretett? Lehetséges ennyi évesen?

és egy történet, amelyet nem anton írt, csak hallomásból ő is ismeri.

A tyúkok látják, hogy az udvaron egy tyúk vadul rohangál fel s alá, mögötte a kakas lohol. Kérdezik a tyúkok:

- Tyúkocska, miért szaladsz el a kakas elől, hát nem akarod, hogy magadévá tegyen?

- Jaj, dehogynem, csak nem akarom, hogy azt higyjék, ku.va vagyok.

érted, felnőtt ember vagy... nem kell már a köröket futni...

Én nem értem,hogy miért érzed tolakodásnak és nyomulásnak,ha pl. megkérdezed,hogy van e valakije,vagy mondjuk egy uncsi délután elhívnád valamerre sétálni.

Ebben semmi nincs,ha nem akar semmit nem megy,ha tetszel neki akkor ott jönni fog aminek jönnie kell.

Bocsi anyukám, de te egy kib@szott nagy láma vagy 21 éves létedre is, de ez elmondható a kortársaid kb 60%-áról a maradék 40 az aki nálánál idősebb pasikkal kever csak azért hogy nagyot villantson a lotyó barátnői előtt.

Ha ennyire nedvedzik a puncid már ha a fickóra gondolsz is akkor nem itt kéne fűrészelni a fingot hanem elcsábítani, de te szimplán hülye vagy ehhez.

A másik oldala az éremnek, hogy ismerem ezt a mindenkivel flörtölős fajtát, mert én is ilyen vok, de mi nem tudunk senki felé mélyebb érzelmeket táplálni, max minden második szökőévben, szimplán csak annyi izgalom van az ilyen bakfisok szédítésében, hogy még egy trófeával több a falon azt annyi, utána már 3 másikon jár az eszünk.

És mivel magamból kindulva tudom hogy másnak se tetszik az ilyen nem hiszem hogy tartalmas családi élete lenne a pasinak, más kérdés hogy ennek az esze is elment hazulról hogy ilyen pisisekkel szórakozik.

16:09 elég lényegre törő volt, de szeretném megcáfolni a gondolatát. Persze ez a véleménye, nem változtatom meg.

14 éves voltam, mikor a 29 éves férjemet megismertem. Elég visszahúzódó volt, hiszen azért egy ilyen fiatal lánnyal. Egy ideig kerülgettük egymást, és éreztem, hogy ha csak így nézegetünk egymásra ebből nem lesz semmi. Tudtam, hogy soha nem lépne, hiszen azért nem volt kapcsolata és azért egy 14 éves lánnyal nem akart kikezdeni úgy, hogy tolakodásnak vegye. Lehet túl sok volt a korkülönbség, de éreztem az első szerelmet. Persze azt hittem, hogy csak egy gyerekkori hülyeség. De ahogy telt az idő rájöttem, hogy ez több annál.

Megszólítottam, beszélgettünk. Egy idő után ezek a kérdések kavarogtak bennem is, hogy lehet van családja és mi lehet a felesége háta mögött szórakozunk egymással. De nem. Szabad volt. És én megmondom neked, kedves kérdező, miután megkérdeztem nem őrlődtem többet azon, hogy mi van, ha...

Elég rafináltan kérdeztem meg tőle:

-Te mit veszel karácsonyra a barátnődnek?

-Nekem nincs senkim.

Szóval szerintem ez elég rafinált kérdés.

És azóta sem szakítottunk. Eltelt azóta 13 gyönyörű év vele és most a férjemként feszít mellettem 2 gyönyörű kisgyermekkel. És még mindig szeretem. Nem bántam meg, hogy ekkora korkülönbség árán is kitartottunk egymás mellett, noha apám olyan dühkitöréseken ment keresztül emiatt, hogy napokig nem bírt másról beszélni. De utána pár évvel belátta, hogy minket egymásnak teremtettek. Kijelentése után (Isten nyugoszalja) pár hónappal elhunyt. Nem élhette meg az unokáit.

Én kívánom nektek, hogy ez a 12 év ne állja akadályát annak, hogy egymásban megtaláljátok a boldogságot!

Edit 27/N

csehov jelentkezik:

az odamenni és leteperni, illetve az odamenni és pislogni között azért van egy kulturált, normális átmenet, hidd el...

de, ahogy gondolod. szenvelegj tovább...

csehov feladta, és egész éjjel azon fog gondolkodni, mit érthetett a tranzakcioanalízis atyja, Berne azon, hogy "a szerelem nedves".

nem is tudom, minek próbáltam segíteni, amikor teljesen fafejű vagy.

csináld, ahogy akarod, sok sikert.