Ha egy egyedülálló férfihez odaköltözik egy nő akkor az addigi katonás rendből amit a férfi tartott fent, miért válik minden hirtelen kupivá?

Ez nagyon egyénfüggő. Én személy szerint ilyen téren kettős vagyok, szeretem ha minden a maga helyén található, de ugyan akkor szokásom szétszórtan hagyni dolgokat, leginkább a szerszámok terén vagyok hajlamos a műhelyembe a jól berendezett asztalon, polcaimon rendetlenséget hagyni, főleg ha belekezdek valamibe, mindent előveszek, otthagyom arrébb dobom aztán úgy marad sokáig, és csak halmozódik a kupac amit kb hónapok után teszek rendbe amikor már semmit nem találok. A lakásomba persze a rend megvan, néha a portörlés az ami nehezemre esik, én engem nem zavar ha egy polc porosodik, annál jobban zavar ha a padlón kosz van. Felmosni naponta képes vagyok, de port törölni 2-3 hét kell mire ráveszem magam.

Amióta a barátnőm idejött nagyobb a rend és a tisztaság, de ő sokszor volt olyan hogy nála mindig rendetlenség volt amikor a szüleivel lakott, de mióta nálam van sosem volt rendetlenség. A szülei azt hiszik én neveltem őt ilyenné, pedig sosem volt itt rendetlen, féltem is ettől egy picit. Persze volt alkalom hogy átrendeztük a szobákat mert neki úgy kényelmesebb, igazából engem sem zavart, csak szokatlan volt. Persze mániája volt hogy nekiállt havi szinten gondolkodni azon hogy most mit rendezzünk át, és mi maradjon úgy de szerencsére letudom őt beszélni ha hülyeséget talál ki. Amikor beköltöztünk ténylegesen a saját házamba ami az albérlettel szembe volt családi ház, oda csak szerelni jártam át, meg dolgozgatni apránként a házon, meg télen minimálisan fűtöttem csak. Amikor teljesen átcuccoltunk akkor megbeszéltük hogy egyenlőre minden berendezés csak ideiglenesen kerül oda ahova, megvolt rá az okom. Amikor eldöntöttük ketten hogy akkor mi hol legyen, és aszerint gyártattam le a bútorlapokat, és a meglévőeket aszerint alakítottam át. Amikor minden bútor, polc szekrény stb... a végleges helyére került akkor a ruhák egyéb tárgyak voltak szanaszét, mert mondta hogy ő mindent elrendez úgy hogy jó legyen mindkettőnknek, bízzam rá, de mindig hol az egyik sarokba volt a ruha kupac hol a másikba. Amikor már annyira nagy lett a káosz meg már nem láttam át hogy melyik ruha tiszta és melyik koszos akkor rágtam be és neki álltam én rendszerezni mindent, hatalmas sértődés volt belőle, hogy én nem hagyom őt kibontakozni, de rá hagytam, nem érdekelt mert ha azt mondom rend lesz akkor rend lesz. Végül 1 órás duzzogás után belátta hogy nekem van igazam és segített hogy haladjak, akkor együtt találtuk ki mi hova menjen, és akkor megbeszéltük hogy szanaszét semmi ne legyen, különben magam fogom a helyére tenni. A smink cuccainak külön helyet csináltam direkt, mondtam azon a résen csak az ő cucca lesz, és úgy rendezkedik be oda ahogy akar, de az ágyba semmi sminkcuccot és egyéb nem odaillő dolgot nem akarok találni ahogyan az íróasztalunkon sem. Persze volt amikor a számítógép előtt ülve lakkozta a körmeit, nem szóltam, de amikor másnap a körömlakk ott volt laza mozdulattal kidobtam a kukába, de tanult belőle mert egyből a helyére rakta.

Állj már le! :D

Én is rendes vagyok :D

Csak hát tudod ez olyan dolog, hogy engem meg az akasztana ki, ha kb. 2 percenként megigazítaná a párnát, mert van rajta egy gyűrődés.

Ettől még ő is rendes, nem azért.

Szerintem viszont akkor is túl nagy feneket kerítesz ennek. Ez jó poén és kész :)

:DD

Nincs az a pénz. Egész hazaúton ezen szakadnék :DDD

A nő a saját ízlése szerint akarja átalakítani a lakást, mondván, az mostmár az övé is. Akkor is, ha a cuccok a pasi cuccai.

De az is lehet, hogy szimplán gyakorlatias - elvégre csak a buta ember tart rendet, a zseni az átlát a káoszon :DDDDDDDDDDD