Ha kiderülne a nagy szerelmetekről, hogy aids-es elhagynátok?

Nem maradnék vele, mert az intimitás eltűnne a kapcsolatunkból, úgy meg mi értelme.

Orál nálam kizáró ok lenne, szeretkezni nem mernék vele... felejtős.

Vagy annak mi értelme, hogy évekig ápolom, és félrekúrok? Semmi.

Nálam a fő kulcs az lenne, hogy direkt titkolta-e, vagy maga sem tudott róla, illetve milyen úton-módon szedte össze (fűvel-fával csalt, vagy csak egy "kedves" ex nem tájékoztatta), szóval nagyon nem mindegy, hogy milyenek a körülmények.

Ha nem önhibájából van a dolog és nem azért, mert hazudott/megcsalt, akkor nem hagynám el kapásból.

Abban a szituban, ahol most ismerősödék tartanak, minden erőmmel a párom mellett állnék, próbálnám támogatni, főleg akkor, ha az orvosok is csupa jóval támogattak.

Az pedig, hogy mi lesz, ha hazajön... nos, előre ezen kár rettegni. Természetesen utánanéznék a lehetőségeknek, de van, aki így is teljes életet él, előre kár kétségbeesni. Ha eltelik X idő, és azt érzem, hogy nem tudom megszokni, nem tudom elengedni magam mellette, mert mi van, ha rámtüsszög (sarkítok a példa kedvéért), akkor nyilván előbb-utóbb vége lesz a kapcsolatnak. De ez nem törvényszerű.

De akkor is ott van az, hogy nem a mélyponton, a legrosszabb pillanatokban hagyom magára, és el tudunk válni barátságban esetleg.